Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk: Balaton Camino
Amikor egy dolog önmaga paródiájává válik – avagy posztmodern értéklúgozás magyar módra.
Mostanság meglehetősen leterhelt és intenzív időszakot élek, de a figyelmem peremére így is elért egy jópofa-kisszínes-cuki hír, miszerint néhány fiatal nő Balaton Camino-t végez. Személyes kötődés miatt a Camino volt a varázsszó, ami kihívott a spirituális teológia izgalmas világából, s rávett, hogy nézzek utána, milyen új dolgok kezdődnek kis hazánkban.
A dolog nagyon egyszerű: három fiatal nő most februárban tíz napot azzal tölt, hogy körbegyalogolja a Balatont. 220-230 kilométert tesznek meg a tó körül, ezen kívül egy-egy jó borért, finom ételért, szép kilátásért hajlandóak plusz kilométereket is megtenni. Mivel a hölgyek a PR, a marketing és a kampánymenedzsment világában dolgoznak, így a téli túrának – ahogy kell – nagy feneket kerítenek, mintegy lufit fújnak belőle: a projektet elnevezték Balaton Camino-nak, blogolnak, médiában szerepelnek, szinte élőben lehet követni, hol járnak. Profik.
Első hallásra napirendre tértem az ügy felett. OK. A gyaloglás egészséges. A slow-life szimpatikus. A honismeret értékes. Mindig jól jön holtszezonban egy-egy marketingfogás a balatoni turizmus számára. Talán a programgazda lányoknak is bevételi forrás lehet, ha jövőre már széles közönségnek hirdetik a Balaton téli körbe gyaloglását.
De kis idő elteltével egyre rosszabb érzés fogott el… Balaton Camino… Balaton Camino. Disszonáns így együtt a két szó.
A névvel van baj. Miért Camino?! Hogy kerül a magyar tenger köré a legendás zarándokútvonal elnevezése? Hiszen egy zarándokútnak mindig célja, iránya van. A-ból B-be visz. Soha nem körút. Ezen kívül a Balaton Camino egy – mostanában divatos – gasztroprojekt, lássuk be. Teljesen mentes a magasabb eszméktől, a spiritualitástól, Istentől. Igaz, hogy az eredeti El Camino is divatos, ott is lehet gyalogolni, enni-inni, szép helyeket látni, de a zarándokok motivációja valami több. Valami hiányzik az életükből, teljességre, egységre vágynak, s ezért hajlandóak felkerekedni, hogy a hétköznapi élet keretein kívül keressék életük teljességét. A Balaton Camino szervezői valószínűleg kikérnék maguknak, ha zarándoknak neveznénk őket. Legfeljebb gasztrozarándokok, akiknek a nap csúcspontja (a blog tanúsága szerint), ha pattogós Milka-csokit esznek.
Ezen megfontolások után elmúlik a rossz érzésem. OK. Ilyenek vagyunk. Ilyen is lehet egy Camino magyar módra. Hogy maradjunk a gasztrozarándoklat keretei között, a szervezőknek azért ajánlanék egy stílusos desszertet a Balaton Camino remek ételei-borai mellé: egyenek magyar narancsot is! Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
