„Hátrány, hogy negyedik gyereket vállaltam?” – A Nők 40 többgyerekeseknek adott kedvezménye sajnos nem mindenki számára elegendő

A nők korkedvezményes nyugdíjigényléséhez legalább 40 évnyi jogosultsági idő, azon belül legalább 32 év munkaviszony, kereső tevékenység szükséges. Ha ez megvan, akkor adhatja be az érintett nő életkorától függetlenül a teljes öregségi nyugdíj iránti igényét. Ez „hungarikum”, mivel a világon az egyetlen olyan nyugellátás, amelyet annak ellenére nem terhel semmilyen levonás, hogy a korhatár betöltése előtt veszik igénybe. Ezzel együtt persze kerülhet anyagi hátrányba az a nő, aki 65 éves kora előtt érvényesíti a kedvezményt, hiszen, ha tovább dolgozna, akkor szinte bizonyosan magasabb nyugdíjat kapna később.

A 40 év jogosító idő és a 32 év kereső tevékenységgel töltött idő különbségét, a 8 évet a legtöbben a gyermekneveléssel szerzett szolgálati idővel érik el. A tgyás (mai nevén csed), a gyed, gyes, gyet mind jogosultsági időnek számít – de alapesetben csak 8 év erejéig. (A gyod és a súlyosan fogyatékos gyermek ápolási díja folyósítási ideje viszont 10 év beszámítását teszi lehetővé.)

Míg tehát az egygyermekestől a négygyermekes nőkig mindenki egységesen 8 gyermeknevelési évet számíthat be jogosultsági időként, az ötgyermekesektől kezdve van egy kedvezményes ugrás: ők gyermekenként plusz egy évet elszámolhatnak jogosultsági időként.

A kedvezmény tehát gyerekenként egy évvel növekszik: a hatgyermekeseknek 30, a hétgyermekeseknek 29, a nyolcgyermekeseknek 28, a kilencgyermekeseknek 27, és így tovább, végül a 11 vagy ennél több gyermekes anyáknak egységesen 25 évet kell csak munkaviszonyban tölteniük ahhoz, hogy 65 éves koruk előtt nyugdíjba mehessenek.

A négygyerekesek mégis hátrányba kerülhetnek a „Nők 40” érvényesítésekor?

„Az én célom nem az önsajnáltatás, elismerem a kormány pozitív támogató törekvéseit a fiatal családok felé, örülünk, hogy a gyerekeink igénybe vehetik például a csokot – kezdi helyzete ismertetését a négygyerekes Mária, 61 éves pedagógus, aki éppen a negyedik gyermeke miatt szorult ki a kedvezményezettek köréből. – Tudom, hogy a nyugdíjat az aktív dolgozók termelik ki, akik egyre kevesebben vannak, a nyugdíjaskorúak viszont egyre többen. A helyzetet megértem, de nekem is van négy gyermekem, akik már aktív dolgozók, tehát a nyugdíjkasszába ők is beteszik a maguk részét. Igazságtalannak érzem, hogy a kedvezményes nyugdíj esetén annak a nőnek, aki egy, kettő vagy három gyermeket nevelt, és annak, aki négy gyermeket nevelt, egyaránt nyolc év munkaviszonyt írnak a javára. Sajnos így az a tényállás, hogy ha nem vállaltam volna 36 évesen még egy negyedik gyermeket, akkor jövőre, 62 évesen, korkedvezményesen nyugdíjba mehetnék, mert a három nagyobb gyermekemmel pont 8 évet töltöttem otthon, tehát azt be is számítanák jogosultsági időként. Én viszont a negyedik gyermekemmel további három évet töltöttem otthon, ami már nem számít, így nincs meg a 40 évem, tehát csak 65 évesen mehetek nyugdíjba.”

Kép

Kép: Pexels / Greta Hoffman

„A negyedik gyermekkel otthon töltött idő – amit csupán ugyanannyi kedvezménnyel honorálnak, mint az egy, két vagy három gyermek felnevelését – elveszi a lehetőségemet három nyugdíjas évtől.”

Mária természetesen nem azért vállalt gyermekeket, mert kedvezményeket és juttatásokat várt érte, hanem boldogságból. Nem tartja azonban méltányosnak, hogy a több gyermek felnevelése csak ugyanannyi kedvezménnyel járjon, mint a kevesebb gyermeké. Hatvanéves kor tájékán már nem mindegy erőnlét és egészség szempontjából, hogy hány évet kell még eltölteni a munkahelyen, elviselni a stresszt, esetleg a fokozott fizikai igénybevételt, és ami sokak számára a legfontosabb: távol lenni az unokáktól, kimaradni az életükből, kényszerűen elhárítani a gyerekek segítségkérését. „Itt vagyunk hatvan felett a férjemmel, cseperednek az unokáink. Mennyire jó lenne velük is több időt tölteni, mennyire nagy igényük lenne ránk, nagyszülőkre! És az is szempont, hogy a túlterheltség negyven évi házasság után is szétbombázhat egy kapcsolatot, vannak erre is példák sajnos a környezetünkben.”

A problémás gyermek nevelése is az anyák nyugdíját és korkedvezményét csökkentheti

Éva 59 éves, óvodapedagógus. 1987-től kezdve, öt gyermekét nevelve hosszú évekig volt otthon, nem teljesen önszántából. Amikor a legkisebb hároméves lett, visszament volna dolgozni, de kiderült, hogy az egyik gyermeke hiperaktív, nem viseli el a délutáni napközit, így az ő felügyelete miatt újra ott kellett hagynia a munkahelyét. „Büszkén mondhatom, hogy mind az öt gyermekem becsületesen adózó magyar állampolgár. Én mégsem tudok élni a 40 év munkaviszony utáni korkedvezményes nyugdíjjal, mert csak kilenc évet számítanak be, így a negyven év jogosultsági idő nálam épp 65 éves koromban telik le. Nem tagadom, rosszul esik, amikor a tőlem három évvel fiatalabb kolléganőm – akinek nincs családja – azt számolgatja, hogy már két év múlva elmehet nyugdíjba, nekem meg még hat évet kell dolgoznom.”

Aki a gyerekeivel otthon marad, az nem dolgozik?

Sajnos tehát a negyvenéves kedvezménnyel néha éppen azok élhetnek kevésbé, akik sok gyereket neveltek, és velük otthon voltak. „De én nem is úgy fogalmaznék, hogy otthon voltunk, hiszen öt gyermeket nevelni nem csekély munka, főleg úgy, hogy az egyikük napközis tanító nénije is én voltam” – mondja Éva, akinek az életpéldája jól megvilágítja, hogy a szülőség mint társadalmi hasznot hajtó munka elismertsége még gyerekcipőben jár. Csak az utóbbi években indult arról diskurzus, hogy a gyermekeit kamaszkoráig otthon nevelő szülő legalább olyan hasznos munkát végez a társadalom számára, mintha pénzkereső foglalkozást űzne, s ugyanúgy honorálni kellene, mint egy közalkalmazottat. A döntéshozók ma sem ismerik fel eléggé annak súlyát, hogy a főleg nők által végzett láthatatlan és megfizetetlen munkák nélkül – gyereknevelés, fogyatékossággal élő családtagok és idős szülők gondozása – beroppanna az a szolgáltatórendszer, amelynek ezeket a feladatokat el kellene látnia.

Ma viszont sokan csak azt tekintik munkának, amivel jövedelmet szerez az ember, és amit nagyrészt máshol végez, nem otthon.

„Idős édesanyámat kellene ápolnom, közben már az ötödik unokám érkezik, és nagyon bánt, hogy nem tudok nekik segíteni” – mondja Éva szomorúan. Vagyis a korkedvezményes nyugdíjat is azért szeretné igénybe venni, hogy a családjáért, áttételesen pedig a társadalomért dolgozhasson. Ám erre még várnia kell.

Felhasznált irodalom:
Kik igényelhetik a nők kedvezményes nyugdíját?
Rövid összefoglaló a nők kedvezményes nyugdíjáról
Tájékoztató a nyugdíjrendszerről