Popeye-től James Bondig – Mesehősök és filmlegendák, akik valóban léteztek
James Bond, Mary Poppins, Popeye, Sherlock Holmes – legendás film- és mesehősök, akikről azt gondolnánk, mindannyian az írói képzelet szülöttei. Ám ezekhez az izgalmas karakterekhez hús-vér emberek adták az inspirációt. Vajon kik voltak ezeknek a szereplőknek az ihletői, és velük is tényleg mindaz megesett, ami filmbeli alteregóikkal?
Popeye, akit a valóságban Frank Fiegelnek hívtak
Popeye, a tengerész figuráját Elzie Crisler Segar karikaturista, képregénygrafikus találta ki, ihletője pedig Frank „Rocky” Fiegel volt. Fiegel 1868-ban lengyel bevándorlóként érkezett az Amerikai Egyesült Államokba, a képregényíró szülővárosába, Chesterbe, ahol többnyire rakodómunkásként dolgozott a kikötőkben. Itt ismerkedett meg Segarral, akinek végül a múzsája lett. Mivel Fiegel tapasztalt és megbízható tengerész volt, a hajóskapitányok előszeretettel alkalmazták, ugyanakkor arról volt híres, hogy alig 160 centiméteres termete ellenére bárkit csupasz kézzel a földre bokszolt, ezért társai a „Rocky” becenevet adták neki.
A „Pop Eye” elnevezés pedig azért ragadt rá, mert a szemei nem voltak egyformák: az egyik kicsi, a másik pedig nagy volt.
„Hatalmas ereje volt, és bár nem volt fiatal, nagyon sokat dohányzott. Mindig egy csíkos tengerésztrikót viselt, a fején egy sapkát, a szája szélében pedig ott lógott a pipája… Egy nap attól volt hangos a kikötő, hogy a kisembernek sikerült legyőznie a nála jóval termetesebb ellenfelét. Ez az alkalom szülte Bluto figuráját, Popeye örökös ellenségét, aki 1932-ben jelent meg a filmvásznon” – idézte fel emlékeit Segar.
Frank „Rocky” Fiegelről ugyan nem tudni, hogy rendszeresen hatalmas adag spenótot fogyasztott volna, amelytől az erejét kaphatta, de mesefigurája azóta is világszerte hatalmas népszerűségnek örvend.
Az Alice Csodaországból ihletője egy négyéves kislány volt
Az Alice Csodaországban című könyv szerzője, Lewis Carroll – ez valójában írói álnév, a szerzőt Charles Dodgsonnak hívták – matematikus volt Oxfordban, és előszeretettel talált ki történeteket a gyerekek szórakoztatására. Az Alice Csodaországban-t is eredetileg egy evezős túra alatt ötlötte ki, hogy ezzel szórakoztassa a vele utazó gyerekeket. Alice személyét pedig egy barátja, az oxfordi matematika-tanszék dékánjának négyéves kislányáról, Alice Liddellről formázta, akivel hosszú éveken át nagyon jó barátok voltak. Alice-nak állítólag nagyon megtetszett a történet, és könyörgött Carollnak, írjon belőle könyvet, hogy ő is elolvashassa. Az első, kézzel írt példány eredetileg az Alice kalandjai a föld alatt címet viselte, és 64 évig az eredeti Alice féltve őrzött tulajdona volt, míg végül 15,4 millió fontért eladta.
Sherlock Holmes mintaképe: dr. Joseph Bell, a megfigyelés mestere
1887-ben jelent meg először nyomtatásban Sherlock Holmes alakja A bíborvörös szoba című regényben. Sir Arthur Conan Doyle szemészből lett író alkotta meg minden idők leghíresebb kitalált nyomozó figuráját, amelyet egykori tanára és mentora, dr. Joseph Bell, az Edinburgh-i Egyetem orvosi fakultásának professzora ihletett, akivel az író még orvostanhallgatóként ismerkedett meg. Doyle dr. Bellt a megfigyelés és a diagnosztizálás mesterének tartotta.
A férfi a diagnosztika detektívjeként képes volt például arra, hogy egy bőrkeményedésből következtessen a beteg foglalkozására, akcentusából és a cipőjén található sárból pedig kikövetkeztette a lakóhelyét.
Doyle 1924-ben írt önéletrajzában megjegyzi: „Nem csoda, hogy egy ilyen személyiség tanulmányozása után, a módszereit felhasználva és továbbfejlesztve igyekeztem megalkotni a tudományos nyomozó karakterét, aki az ügyeket saját képességeinek köszönhetően oldja meg.”
James Bond és a minden veszélyt túlélő titkosügynök, Forest Yeo-Thomas
Ian Fleming a második világháború idején a tengerészeti hírszerzésnél dolgozott, majd részt vett a Központi Hírszerző Ügynökség (SIS), illetve a Különleges Hadműveletek Parancsnokságának (SOE) munkájában is. Ez utóbbi kötelékében tevékenykedett Forest Yeo-Thomas alezredes is, akit a második világháborúban a britek egyik legsikeresebb hírszerzőjének tartottak. Hamar hírnevet szerzett magának elképesztő bátorságával és azzal, hogy a lehető legveszélyesebb helyzetekből is sikerült élve megmenekülnie.
Yeo-Thomast – akinek fedőneve a Fehér Nyúl volt – háromszor dobták le ejtőernyővel a megszállt Franciaország területére, végül 1944 februárjában elfogták, és a Gestapo kínvallatásnak vetette alá. Sophie Jackson történész a brit Országos Levéltárban a titkosítás alól nemrég feloldott iratok között bukkant rá egy 1945 májusában írt jelentésre, amelyben Fleming Yeo-Thomas sikeres szökését ismerteti. A szöveg Jackson szerint egyértelműen bizonyítja, hogy „Fleming figyelemmel kísérte Yeo-Thomas pályafutását”.
Yeo-Thomas pontosan olyan volt, mint egy regény- vagy filmbéli titkosügynök: mestere volt az álcázásnak, és nem riadt vissza a vakmerő manőverektől sem. Ezek a valóban megtörtént esetek sorra visszaköszönnek a Bond-regényekben is. Például az ügynök egy alkalommal a Lyonból Párizsba közlekedő expresszen Klaus Barbie, a „Lyoni mészárosként”, kegyetlen kínvallatási módszereiről ismert lyoni Gestapo-főparancsnok mellett foglalt helyet. A Gestapo tudott Yeo-Thomas tevékenységéről, a Fehér Nyúl a körözési listájuk élén állt.
A brit hírszerző azonban nem esett pánikba, kellemesen elcsevegett a Gestapo-tiszttel franciául, majd leszállt a vonatról. Bond az Oroszországból szeretettel című filmben az Orient Expresszen ülve ebédel együtt egy ellenséges ügynökkel.
A jóképű parancsnokról fennmaradt dokumentumokat még a Casino Royale című filmben is felhasználták Daniel Craig egyes jeleneteihez.
Mary Poppins és Ellie néni
Ki gondolná, hogy Mary Poppins mesés karakterét valós élmények inspirálták? Pedig bizony így volt: Pamela Lyndon Travers (eredeti nevén Helen Lyndon Goff) ausztrál írónő mindössze hétéves volt, amikor elvesztette édesapját, és édesanyja öngyilkosságot kísérelt meg. Ebben a nehéz élethelyzetben Travers a nagynénjénél, Ellie néninél talált menedéket, aki bizonyos dolgokban hasonlított az írónő által megörökített dadához: volt például egy hatalmas táskája, és folyton vicces versikéket fabrikált. Abban viszont nagyon is eltért, hogy míg Mary Poppins mindig kapható egy kis mókára, Ellie néni rendkívül szigorú volt, kemény nevelési elveket vallott. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy Mary Poppins volt Ellie néni „tökéletesített” változata.
A könyv ötletével Travers 1924-ben állt elő, amikor újságíróként dolgozott.
Csak a saját szórakoztatására kezdte el írni a történetet, nem is bízott abban, hogy a művét kiadják.
A dada nevét pedig egyik kedvenc gyerekkönyvéből vette: ennek előlapjára firkantotta valaki az M. Poppins nevet. A mű a hollywoodi rajzfilmmogul, Walt Disney (pontosabban először az ő kislánya) érdeklődését is felkeltette, akinek csaknem húszévnyi győzködés után sikerült elnyernie a megfilmesítés jogát. Travers részt vett a forgatókönyvírásban, az 1964-ben bemutatott filmmusical mégsem nyerte el a tetszését, aminek élete végéig hangot adott.
Források:
movieweb.com
Dailymail
Nytimes
Mirror
rd.com
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Hogyan lett egy indián törzsfőnök lányából Lady Rebecca? – Az igazi Pocahontas története
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
