Amikor egy forint volt egy báli belépő – Hogyan ünnepelték a farsangot elődeink?
Fékevesztett mulatozás, álarcosbálok, lovagi viadalok. A magyar történelem különböző korszakaiban nagy jelentőséggel bírt a farsangi időszak, amelyhez sok hagyomány kötődik. Mátyás udvarába Itáliából érkeztek a művészin megfestett maszkok, míg II. Lajos király ördögnek öltözött farsang idején. Mária Terézia uralkodása alatt pedig rendeletben szabályozták, milyen jelmezt lehet felölteni. A paraszti társadalomban is a mulatság, sőt az udvarlás, az esküvők ideje volt a vízkereszt és a nagyböjt közötti időszak. A farsang történelmi hagyományairól Porogi Andrást, a Rubicon Intézet tudományos munkatársát kérdeztük.
Farsang vagy karnevál
A farsangi időszak a nagyböjtöt megelőző, változó hosszúságú időszakot jelöli. Mindig január 6-án, vízkereszt napján kezdődik, és hamvazószerda előtti keddig, vagyis húshagyókeddig tart, idén ez február 21-re esik.
Maga a farsang szó bajor-osztrák eredetű, magyarul először a 14. század közepén jelent meg írásban. Az eredeti bajor-osztrák szóban r hang nem szerepelt: vaschanc, vaschang, vassang alakokban ismerték, míg a déli németben Fasching alakban fordul elő. A szó a Fastenschank (böjti italmérés) összetett szóból származik. Eredetileg a farsang utolsó napjára, azaz húshagyókeddre utalt, hiszen a másnap kezdődő nagyböjt előtt ezen a napon lehetett utoljára alkoholt fogyasztani.
A fejedelmi udvarokban viszont a farsang helyett leginkább a latin-olasz eredetű karnevál szót használták, amely feltehetőleg a carnelevare (hús elhagyása) kifejezésből alakult ki.
Miért az ördög ünnepe?
Az egyház évszázadokkal ezelőtt nagyon helytelenítette a farsangi szokásokat, több okból is. De melyek voltak ezek?
„A farsang a fékevesztett mulatozás időszaka volt. A középkori társadalmakban sokkal kötöttebbek voltak az emberi szerepek, kontrolláltabb volt a mindennapi élet. Ezért sokszor vad és féktelen módon ünnepeltek, hetekig tartó részegeskedés, verekedések, káromkodás, szexuális szabadosság volt jellemző. Mindaz, amit az egyház tilt” – fogalmaz Porogi András. Már magát a táncot sem nézték jó szemmel az egyházi elöljárók: „A szigorúbb protestáns prédikátorok önmagában a táncot az ördög találmányának, bűnre csábító dolognak tartották. Voltak városok, amelyek be is tiltották a táncot, ami ideig-óráig sikerült csak.”
A török szultán bécsi követe egyenesen azt írta a 17. században, hogy a keresztényeket farsang idején kellene megtámadni, mert akkor megbolondulnak.
Itáliából érkezett maszkok
Az ünnep eredete nemcsak a középkorig, hanem egészen az ókori hagyományokig vezethető vissza. Az ókori görögök is ekkor ünnepelték Dionüszoszt, a bor és a mámor istenét, valamint a görög drámajátékokat is ilyenkor rendezték.
Hazai írott forrásainkban először a 16. századból vannak adatok a farsangi mulatságokról. A különböző társadalmi csoportok máshogy ünnepeltek: meg kell különböztetni azokat a szokásokat, amelyek népi környezetben, az egyszerű emberek között terjedtek el, és azokat, amelyek a fejedelmi, királyi udvarokban. „Például Mátyás királynak és más előkelőknek Itáliából származó maszkjaik, álarcaik voltak, amelyeket itáliai festőműhelyekben készítettek. A maszkviselés a paraszti környezetben egész másként nézett ki. Magyarországon a hagyományos paraszti társadalomban négyféle állatmaszkot hordtak: medve, gólya, kecske, ló” – mondja Porogi András.
Az 1516–1526 között uralkodott kiskorú királyunkról, II. Lajosról pedig feljegyezték, hogy ördögnek, Lucifernek öltözött farsangkor. Az ő idejében lovagi viadalokat is tartottak, a versengés is hozzátartozott a farsanghoz. II. Lajos nevelője, Brandenburgi György írta le, hogy jelmezben vívtak.
Egy forintért bárki bálozhatott
A 18. században a városi társadalomban bálokat tartottak a farsangi időszakban. „Ezt engedélyhez, koncesszióhoz kötötték a városokban. Mária Terézia korában a Budai Várban tartott bálba egy forint volt a belépő. Ilyen értelemben nagyon demokratikus is volt: aki befizette az egy forintot – függetlenül attól, hogy nemes, nemtelen vagy arisztokrata volt –, az részt vehetett álarcban is, így még azt sem lehetett tudni, ki ő. Egyedül a libériás inasok (előkelő családnál szolgáló inasok, a libéria szó a zsinóros egyenruhájukra utalt – a szerk.) nem juthattak be.
Mária Terézia rendeletben le is írta, hogy az utálatos jelmezeket nem szabad hordani, valószínűleg az ördögi, sátáni jelmezekre utalt ezzel.
Nem lehetett egyházi jelmezt ölteni: papnak, barátnak, szerzetesnek, püspöknek nem volt szabad öltözni. És nem lehetett olyan jelmezt sem ölteni, amely az egész testet eltakarta, sőt, az utcán sem lehetett jelmezt viselni” – részletezi Porogi András.
A tánc központi elem volt, de természetesen mást táncoltak az udvarban és mást a nép köreiben. A 19. században a csárdás, majd a 20. században a palotás lett a bálok nyitótánca. Ha elegen összegyűltek a bálokban, a keringő mellett francia négyest táncoltak, ami a bál csúcspontjának számított.
„A farsang végén esküvő legyen”
A farsang valójában egy tavaszváró, tavaszköszöntő ünnepi időszak Európában. Akkor kezdődik, amikor a természetben az emberek elkezdik érzékelni, hogy a nappalok már nem rövidülnek, hanem hosszabbodnak. Ez még a tél kellős közepe, de ígéret arra, hogy már nem befelé megyünk a sötétségbe, hanem kifelé jövünk onnan. Régebben a városban élők is közelebbi kapcsolatban voltak a természettel. A mindennapi élet szempontjából sokkal nagyobb jelentősége volt a természeti változásoknak, az év bizonyos időszakainak. Ez összefüggött egyrészt a vallásossággal, a vallásos ünnepekkel, másrészt azzal is, hogy kitettebb volt az ember a természetnek. Télen fázott, illetve betegségek gyötörték, nyáron könnyebb volt élni. Emiatt nagyobb jelentősége volt az emberi életben az ünnepeknek, így a farsangnak is. Az egyház rosszallása ellenére kevés kivételtől eltekintve az emberek farsangoltak.
„Ráadásul a hagyományos európai agrártársadalmakban ez az időszak volt az, amikor nem nagyon volt mezei munka. Ráértek az emberek mulatozni, esküvőket tartani.”
„A lányok meg a fiúk a farsangi mulatságokban tudtak érintkezni, ismerkedni. Bizonyos katolikus vidékeken az éves házasságkötéseknek a harminc-negyven százaléka is lezajlott ez alatt a néhány hét alatt” – hangsúlyozza a történész.
A falusi társadalomban nem bálok, hanem táncmulatságok voltak, ez a néhány hét volt az udvarlás ideje, és zajlott az élet a fonóban is. A cél az volt, hogy farsang végén esküvő legyen. „Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzában, amelyben Dorottya nem talál férjet magának – a költemény tulajdonképpen egy vénlánycsúfoló –, azt írja, hogy elég hosszú idő a farsang az esküvőre, mert az első hét az ismerkedésé, a másodikon megszereti az ember a másikat, utána kihirdetik a templomban három hétig, és az ötödik-hatodik héten már meglehet az esküvő” – idézi fel Porogi András.
Dorottyához hasonlóan azt, aki nem ment férjhez, kigúnyolták, meglehetősen kegyetlenül bántak vele. Például hozzáadták egy fenyőfához vagy rákötöttek egy tuskót a lányra, amit húznia kellett, innen ered a tuskóhúzás hagyománya. A néprajzkutatók szerint ez a szántást, a föld termékennyé tételét jelképezte eredetileg.
Ahogy a királyi udvarokban, úgy a paraszti közösségekben is megszokott volt a játékos versengés a férfiaknál. Például a mészáros céhek legényei azon versenyeztek egymás között, hogyan tudják letépni egy lúd fejét, vagyis elég drasztikus szokásaik is voltak.
A mohácsi busójárás
Magyarországon a farsang legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás, amely éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival. A monda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán kizavarták a törököket Mohácsról. Ám ennek aligha van történelmi alapja, mivel a város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről vannak az első adatok. Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A busójárást idén február 16–21. között tartják.
Forrás:mohacsibusojaras.hu
A bálok hagyománya nem tűnt el
A középkori városokban különböző céhek rendeztek saját bálokat, aztán a 19. századtól különböző egyesületek váltak szervezőkké. Az 1800-as években külön volt az Úri Kaszinó bálja, a Polgári Kaszinó bálja.
Ezzel egyidőben a felekezetek vezetői is engedékenyebbek lettek, és a 19. század végétől már az egyházközségek is tartottak bálokat.
A farsang jelentősége a 20. századtól kezdett csökkeni, ami összefügg a szekularizáció folyamatával. Emellett azzal is, hogy az ismerkedés, a párkeresés, a házasodás – amelyek a farsang lényegét adták –, már egyáltalán nem kötődtek csak ehhez az időszakhoz, pláne a városi társadalomban. Nemcsak farsang idején, hanem az év nagy részében is mulatozhattak az emberek, így a fiatalok egész évben tudtak találkozni.
A bálozás szokása azonban nem tűnt el, ma is vannak olyan báljaink, amelyeknek akár 150 éves hagyományai vannak, ilyen a Jogászbál vagy a Medikus bál.
Forrás: https://m.nyest.hu/hirek/mi-a-farsang
Kapcsolódó tartalom
Mi van ma a farsangi álarc mögött?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
