Dödölle – ilyen receptet máshol még nem olvastál!

Nálunk Zalában, hacsak nem étteremben eszed, biztosan nem lesz a dödölléből köret. A dödölle egytálétel, egyszerű, hétköznapi, olcsó. Nem is fogsz kapni ilyet vendégségben, hacsak nem ragaszkodsz hozzá foggal-körömmel. Akkor kaphatsz, mert a vendégért ugye mindent. Eléd teszik kissé szégyenkezve a gőzölgő, forró, ropogósan arany-pirosra sült dödöllét, meghintik barnára pirított hagymával – nem kevéssel, hanem sokkal, és megkérdezik, hogy tejfölt is kérsz-e hozzá. Ha szerencséd van, házi tejfölt kapsz, de azért boltival se rossz. Lehet hozzá ugyan enni még túrót, reszelt sajtot, pirított szalonnát, de hidd el, a kevesebb ebben az estben néha több. Szóval jobb, ha beéred a pirított hagymával, és ha flancolni akarsz, kérsz hozzá tejfölt.

Itt el is dőlt a sorsod, ugyanis a dödölle szerelem első kóstolásra: ahogy a roppanós héjon megérzed a sült hagyma ízét, és a finom puha krumplis massza találkozik a nyelveddel, már elvesztél: üdv a dödölle-rajongók között!

Persze a háziasszony biztosít róla, hogy tud ő ettől sokkal elegánsabbat, finomabbat, húsosabbat főzni. A második tál dödölle után biztosítod róla, hogy elhiszed neki, de azért te legközelebb is dödöllét fogsz kérni, ha lehet.

Aztán hazamész, nosztalgiád támad, előveszed a szakácskönyvet, hogy újra éld az élményt – és elbuksz. Ugyanis a dödölle, amilyen egyszerű, olyan macerás kis jószág. Először is normális krumpli kell hozzá. Semmi flancolás, főzőkrumpli kell, esetleg vegyes felhasználású, de a főzőkrumpli jobb. Ha lejön a héja, meg se próbáld elkészíteni a dödöllét, ugyanis újkrumpliból nem lehet. Tél végi csírásból meg nem érdemes. Szóval a kettő közötti állapotú, normális őszi-téli krumpli kell. Egyébként is a dödölle hűvös évszakokra való étel, túl tömény meleg napokra. Annál jobban esik, amikor kint fúj a szél, vagy esik a hó, az eső. Megmelengeti a testet és a lelket is.

Ha már megvan a krumplid, akkor hámozd meg, vágd kisebb darabokra, és tedd is fel főni annyi sós vízben, ami éppen, szigorúan éppen hogy csak ellepi, egy szürreálisan magas fazék aljában. Keress egy ráillő fedőt, és fedd le. A fazék alá feltétlenül tegyél vasat, ez még fontos lesz a későbbiekben. Aztán keríts hagymát is. Sokat. Sokkal többet, mint gondolnád. 1 kilogramm krumplihoz vágj fel félkör cikkekre 5-6 fej jó nagy vöröshagymát. Tedd fel jó bő zsíron sülni (mindenképp disznózsíron, csak semmi olaj vagy egyéb úri huncutság). Egy szép nagy, vastag falú, jó nehéz vasserpenyő az ideális, de ha nincs, akkor teflon is megteszi vas alátéttel. A hagymának sok pirulás kell, de nem éghet oda, figyelj rá, tartsd szemmel, kavargasd időnként. Felejtsd el a pörkölt alapot, a hagymának barnára kell pirulnia, kicsit ropogósra, nem feketére, de az üveges állapoton túlra. Ha ez megvan, horgászd ki a hagymadarabokat a zsírból egy lyukacsos kanál segítségével, és tedd szűrőbe, mert az olvadt zsírt még le kell csepegtetni róla, arra szükséged lesz a dödölléhez.

Kép

Kép: pixabay.com

Közben a krumpli megfőtt, ami azt jelenti, hogy szétesik, ha megbököd egy késsel vagy villával, szóval olyan krumplipürének való állaga van.

Ekkor mérsékled alatta a lángot takarékra. A biztonság kedvéért egy bögre segítségével lemersz róla még némi főzővizet, félreteszed. Aztán egy krumplinyomó segítségével a maradék vízben a krumplit összetöröd. Ha nincs krumplinyomód, a botmixer is megteszi, de az érzés azért nem ugyanaz.

Ha ez kész, akkor előveszed a lisztet, búzaliszt megfelel, nem kell semmi extra. 1 kiló krumplihoz kb. 40 dkg lisztre lesz szükség, de ahogy édesanyám mondaná, majd meglátod, mennyit vesz föl. Krumplija válogatja, meg hogy mennyi vizet hagytál rajta.

Ezután jön a neheze. Veszel egy jó masszív és elég hosszú fakanalat, és elkezdesz izomból dolgozni. A művelet tulajdonképpen egyszerű: addig kell kevergetni a forró krumpliban a lisztet, amíg meg nem fő benne, egynemű masszává nem alakul és el nem válik az edény falától. A kivitelezés nehéz. Most fogsz csak igazán örülni, hogy a legnagyobb fazekadat vetetted be a krumpli főzéséhez, ugyanis a forró krumplis massza köpköd, ha nem kevered eléggé. A liszt pedig olyan elegyet vesz fel a krumplival főzés közben, hogy azt szinte lehetetlen mozgatni. Meg ne próbáld botmixerrel – kinyírod az első öt percben!

Ha úgy érzed, hogy ezt a puffogó, csirizes masszát már végképp mozdítani sem bírod, akkor kész vagy.

Ha véletlenül túl száraz, morzsás lenne a liszttől, akkor bevetheted a félretett krumplilevet a nedvesítéshez. De kezdő dödöllekészítő korodban erre valószínűtlen, hogy sor kerülne. A hiba inkább ellenkező irányból szokott előfordulni: nem hiszi el az ember, hogy tényleg ilyen rohadt nehezen keverhető cuccnak kell ennek lennie, ezért kevés lisztet tesz hozzá. Ebben az estben a dödölle sütés közben szétesik. Legjobb módja a dödölle állagának kipróbálására egy próbasütés.

Ugyanabban a serpenyőben, amelyben a hagymát készítettük, a visszamaradt hagymás zsírt felforrósítjuk, hozzácsurgatjuk a lecsepegett zsírt a hagymáról is, de még tehetünk is hozzá nyugodtan, mert bő zsiradékban kell a dödöllét sütni. Úgy van, barátom, ez nem diétás étel!

Amikor a zsír már elég meleg (kb. a rántott hús sütésének megfelelő hőmérséklet szükségeltetik, a  „piruljon, de ne égjen oda” állapotot szeretnének elérni), akkor egy evőkanál segítségével kimerítünk egy adagot a forró krumplis masszából, és egy másik evőkanál segítségével óvatosan a forró zsírba helyezzük. A zsírnak a dödölle kb. harmadáig kell érnie.

Várunk egy kicsit, ha nem esett szét, az állag jó.

Ha már szépen megpirult az egyik fele, a két kanál segítségével megfordítjuk. De semmi estre sem az első percben, mert akkor még a dödölle nem állt össze, az alsó réteg a serpenyőhöz tapad és ott is marad! Szóval, ha barna, megfordítjuk, és megsütjük a másik felét is. Ha kész, papírtörlőre szedjük.

Próbasütés után mehet a dödölleszaggatás a serpenyőbe. Gyorsan sül, ne hagyjuk magára! Mint minden krumplis étel, jól tartja a meleget, érdemes ezt számításba venni, amikor kíváncsiságunkat nem bírjuk magunkban tartani és megkóstoljuk.

Ha eddig eljutottunk, megy minden, mint a karikacsapás. A kisült dödölléket még melegen tálaljuk. Megszórjuk sült hagymával, csorgatunk rá tejfölt, ha szeretnénk, és örülhetünk, hogy most már nekünk is megy a varázslat. Nyugodtan büszkélkedhetünk vele a barátainknak-szomszédainknak. Vigyünk nekik kóstolót! De vigyázat! A dödölle melegen az igazi! Másnapra nem érdemes eltenni belőle! Az elkészített massza viszont eláll egy napot, ha nem hagyjuk kiszáradni és lefedjük. Így másnap is süthetünk nyugodtan belőle a magunk vagy a családunk örömére. Ami sajnos nagyjából eddig tart.

Mert a dödöllének van egy sötét titka: baromi nehéz elmosogatni utána.

Az edényt, amelyben a krumpli főtt, feltétlen áztassuk be, mert különben a mosogatógép sem szedi ki belőle a csirizes masszát, de a kézi mosogatásnál is küzdeni fogunk vele! A kifröccsent olajfoltokat némi sóhajtással tisztogassuk le, a hagymaszagot szellőztessük ki, és gondoljunk jó szívvel zalai háziasszonyunkra, aki mindezt megtette értünk annak idején – szeretetből.