Csak semmi rezsipánik! – Van kihez forduljunk, ha elvesztünk a gázszámlák útvesztőjében
Egy évvel ezelőtt szembesültünk a kihívással, hogy a gázfogyasztásunk terén ezután nagyon tudatosnak kell lennünk. A kialakult rezsihelyzet sokunkban keltett szorongást, mint minden állapot, amelyben kontrollvesztést élünk meg. Úgy tűnik, a hétköznapi ember számára átláthatatlan és túl sok az információ a gázszámlákon: sokan elakadunk a mértékegységeknél, nemhogy a fűtőértékkel és a jelleggörbékkel is meg tudnánk küzdeni. Ribárszki Anna és csapata számára nem kellett civil szervezet ahhoz, hogy önkéntes munkával segítsék azokat, akik elakadtak a számlák értelmezésében, és stratégiákat kerestek a megoldásra. A közösségi csoport ma már több mint 91 ezer tagot számlál, fenntartója maga az emberi szükség.
Feltételezem, hogy az MVM-nél dolgozol szakemberként, s így ért el a feladat, hogy inkognitóban segítő legyél egy gázszámlák értelmezéséről szóló csoportban...
Korántsem: egy ózdi általános iskolában vagyok matematika- és fizikatanár. Hatévesen köteleződtem el a tanári pálya mellett, ez „gyári hibám”, itt indul minden. Egy évvel ezelőtt jelentette be a kormány a rezsicsökkentés csökkentését, akkor egyszerűen ki akartam számolni, hol állhat majd a leolvasáskor az órám, ha nem akarok piaci árat fizetni. A saját szükségletem indított el ezen az úton, nem a szakmám. Mire ezt kiderítettem, mindennek utána olvastam, már jó sokan voltunk a csoportban.
Volt már máskorról is tapasztalatod arról, hogy válságos helyzetekben ne a zsörtölődés felé fordulj, hanem próbálj tájékozódni, megismerni a rendszer működését, és magabiztosan mozogni benne?
Bedőlt devizahiteles voltam, akkoriban némi tájékozódás után sikerült az eszközkezelőbe menekíteni a házunkat, megmenteni az ingatlant.
Akkor kénytelen voltam eljutni arra a szintre, hogy ha meglátok egy paragrafusjelet a szövegben, nem futok ki a világból, hanem próbálom értelmezni a szöveget.
Ahogy sikerült az akkori problémámban kiigazodni, szinte rögtön segítettem is a többieknek egy devizahiteles csoportban, lényegében lefordítottam hivatalos magyarról érthető magyarra a történetet. Egy devizahiteles civil szervezet meg is keresett, hogy csináljunk egy eszközkezelős csoportot, és abban nyújtsak információkat a megoldási lehetőségekről. Az eszközkezelő lényege az volt, hogy az állam megvette ezeket az ingatlanokat, a becsült értéknek egy adott százalékát odaadta a banknak, és az állam tulajdonába került az ingatlan. Ez nem volt kellemes érzés, hisz lemondtunk a tulajdonjogunkról, viszont megszabadultunk a banktól. Maradhattunk a saját portánkon, és bérleti díjat fizettünk érte. 2019-ben egy rendkívüli visszavásárlási lehetőség adódott, és a tulajdonosok kedvező áron visszavették ezeket a lakásokat, tovább éltük az életünket.
Egyszerűen el tudod magyarázni, ami elsőre kibogozhatatlanul bonyolultnak tűnik...
Ez a hivatásom, a tanárság szerintem arról szól, hogy megértést szeretnék adni a másiknak. Az a lényeg, hogy az információtartalom átmenjen, ezt csináltam az eszközkezelős csoportban is. Addigra már nem volt idegen tőlem, hogy segítő értelmezéseket nyújtsak. A gázszámlával hasonlóképp volt: érteni akartam a rendszert, hogy kontrollálni tudjam a fogyasztásom és a fizetnivalóimat. Ezután a lényem részévé vált, hogy használható tudást adjak másoknak, azt tegyem, amit mindig: tanítsak.
Jellemző rád, hogy ha valamilyen trauma ér, megpróbálod megérteni a rendszer működését, és a szabályokon belül megoldást találni?
Ez addig érdekes, amíg az ember megérti a működési mechanizmust, összegyűjti az információkat, kiismeri magát a rendszerben, tud mozogni, nem tehetetlen többé. A csoportban is azt képviselem, hogy segítsük egymást, kapjunk magyarázatokat, megoldásokat. Olcsóbbá nem tudjuk tenni a gázt, és az sem segít nekünk, ha kinyilvánítjuk, hogy az összes pártot a holdra szándékozunk lőni. Itt segítséget váró emberek vannak, és pont. A jelenlegi keretek között segítünk nekik kiigazodni.
Sokszor egy számla azért mutat horrorösszeget, mert nem jól van beállítva a felhasználás jellege. De van, hogy azt sem tudja a kérdező, hogy milyen számlázásban van, és azért nem érti a számláit.
Illetve sokan úgy változtatgatnak dolgokat az applikációban, hogy nincsenek tisztában a változtatás következményeivel. Ehhez hozzájön az MVM nehezen értelmezhető – vagy hiányos – tájékoztatása, holott a rendszer még konyhanyelven leírva is bonyolult.
Néha tehát annyi a megoldás, hogy állítsunk felhasználási jelleget (vegyes-e a felhasználás, vagy csak melegvíz–főzés), használjunk aktualizált táblázatokat (készítettem olyat, amit az is tud használni, akinek az Excel szó egy hormonzavaros káposztának hangzik), tehát lássuk át a rendszert, és cselekedjünk a saját érdekünkben. A hisztizésnek nincs haszna, de a megértés konkrét forintokat hozhat a házhoz. Kérdeztem egyszer a csoportban: mennyi pénzt ér meg neked egy óra olvasás?
A tapasztalataid birtokában hogyan döntötted el, hogy megosztod tudásodat a közösséggel? Mert ez nyilván azt jelenti, hogy hazamész az iskolából, és hét-tíz megkeresés vár, amikkel este tíz előtt aligha végzel. Olyan emberek kérései, akik megijedtek, úgy érzik, most vesztik el az irányítást a pénzügyeik, az egzisztenciájuk felett, s kopogtat náluk a szegénység réme…
Hogy megosztom a tudásomat, az nálam gyári beállítás, jön belőlem, belső kényszer. A csoportban többen is vagyunk segítők, együtt alakítottuk ki a profilt. Az eredeti csoportalapító egy segítő szándékú ember, aki keresett maga mellé reál beállítottságú, hozzáértő társakat. Rögtön, amikor felvetődött a lehetőség, tudtam, hogy akarom. Aztán figyeltem a tagokat, kerestem olyanokat, akiken látszott, hogy hasonló szándékúak, és értik, illetve érteni akarják a rendszert.
Így lett Krasznai Vanda, Sárközi Dóra és – akit szerény zseniként említhetek – Magyar János a kollégám.
Nemcsak válaszokat adsz, hanem magyarázó ábrákat is készítesz.
Mire összeállt a fejemben a tudásanyag, rájöttem, hogy a szöveg kevés lesz, vizuális ábrákat kell csinálnom a megértéshez. Videósorozatot is készítettem animált ábrákkal, amit meg is lehet állítani, visszalépni, újranézni. Most többnyire ezekkel az általunk csavarosnak nevezett számlákkal foglalkozunk, ami azokat érinti, akik egyenletes részszámlát fizetnek, és januári–júliusi leolvasósak. Kalkulációkat csinálunk, hogy hány köbmétert állítsanak be augusztusig, hogy olyan összegeket fizessenek, ahogy azt éves viszonylatban eltervezték. Jó érzés, amikor észlelem, hogy valaki megértette a szisztémát, és ura lett a helyzetnek.
Milyen jellegű kérdésekkel keresnek még titeket?
Az elején sok volt a ventilálás, elszabadult indulatok, ezért meg kellett szabnunk a kereteket, hogy érdemben haladni tudjunk. Azt gondoljuk és azt képviseljük, hogy az indulatok mögött csalódás, a megértés szükségletének kielégületlensége állt. Volt, aki sírva írt, vagy lábon kihordott egy infarktust, és én megértettem őket, mert jártam én is ebben a cipőben a devizahiteles időszakomban.
Éltem én is úgy, hogy minden napom ki volt fillérezve.
Amikor összeállt a négyes csapatunk, néhány háttérsegítő is csatlakozott, akik szabadidejükben önzetlenül támogatnak minket. Ilyen kérdésekkel küzdünk még, mint például: miért jött horrorszámla, amikor csak egy névátírás történt? Mit állítsunk be a nyári hónapokra, és mikor térjünk vissza a szokásos köbméterre a csavaros számlák esetében? Miért jött egy hetvenezres számla visszafizetés után? A kedvezményt át lehet-e vinni a következő hónapra? Kell-e diktálni július 31-ére? Miért fizet a szomszédasszony ugyanannyi köbméterre kevesebbet?
Ez egy olyan csoport, ahol biztonságban érzi magát az ember. Amit ti kicsiben csináltok, lehetne olyan nagyban a világ is. Szeretném, ha minden téren az a szemlélet uralkodna, hogy megértjük, ami körülvesz minket, kiismerjük benne magunkat, segítjük egymást, és haladunk a megoldás felé. Abban pedig, hogy tisztelettel és méltósággal bánjunk egymással, nagy szerepe lehet azoknak az embereknek, akik kapuőrök, kereteket tartanak fenn, közösségeket működtetnek.
Van, amikor az érzelmek ott tartanak, hogy muszáj hisztizni, ennek is van helye az életünkben. Én úgy működöm, hogy addig gyűjtöm az információkat, amíg úgy nem érzem, hogy elegendő tudásom halmozódott fel ahhoz, hogy abból a megoldást összerakjam, és ezt másoknak is átadjam.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
