Bérbe vett anyaméhek

„Miért engem ítélt arra a Jóisten, hogy ne tapasztalhassam meg a szülés örömeit, hogy kimaradjak az élet továbbadásának körforgásából?” – sóhajtott fel az amerikai Alex Kuczynski, és nem is hagyta annyiban a dolgot. Befizetett egy béranya-programba és azóta meg is született a kisfia, Max. Nem ő szülte, de az ő petéjéből és a férje ondósejtjéből keletkezett, így genetikailag az övé. Egy másik nő hordta ki, akinek Alex ezért fizetett. Amerika több államában engedélyezett a kereskedelmi béranyaság, ezt használták ki.

A pénz beszél, a gyerek felsír

De hát mi is ez a „kereskedelmi béranyaság”? Nos, mint a nevéből is következik, itt pénz cserél gazdát gyerekért cserébe.

A béranyaság eredeti koncepciója az volt, hogy a vér szerinti nőrokonok jószívűségből, ingyen és bérmentve a segítségére sietnek a gyereket akaró, de azt valamiért kihordani nem tudó nőnek. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó többségében – egyes becslések szerint 95 százalékában – vadidegenek kötnek szerződést, melynek tárgya a gyerek, és természetesen pénzt fizetnek érte.

Az egymáson merő altruizmusból segítő nők utópiája már végképp szertefoszlott, a béranyaság kőkemény üzlet lett, egyes becslések szerint évi 6 milliárd dolláros forgalommal. És ahol ennyi pénz mozog, azt nem lehet egyes emberek jószándékára bízni, ott szerződésben kell szabályozni a feltételeket.

Annál is inkább, mert a jogi helyzet eleve elég kusza. A megszületendő gyerekre nem kevesebb, mint hat szülő tarthat igényt a legkülönbözőbb permutációkban. Elsőként ugyebár a megrendelő apa és anya, aztán a bérapa és a béranya, aztán ezekben a helyzetekben gyakran fordul elő, hogy petesejt-donort is igénybe vesznek, aki nem feltétlenül a béranya, hanem egy harmadik nő. De nem csak petesejt, hanem idegen sperma donort is választhat a megrendelő, akivel egy újabb genetikai szülő lép a képbe. Jelenleg egyetlen ország jogrendje sincsen felkészülve arra, hogy igazságot tegyen egy olyan helyzetben, amikor mondjuk mind a hat szereplő igényt tart a gyerekre.

Még nehezebb a helyzet, ha egyiknek sem kell, mert mondjuk selejtes az áru. Tegyük fel, hogy a megrendelő szülők visszalépnek, mert kiderül, hogy fogyatékos a gyerek. Mire lehet ilyenkor kötelezni a béranyát?

Egyes ilyen tevékenységre szakosodott klinikák ezekre az esetekre gondolva eleve belefoglalják a béranyának jelentkező nőkkel kötött szerződésbe, hogy szükség esetén az intézmény abortuszra kötelezheti őket.

Akármit ugyanis nem adhatnak át a megrendelőnek, aki akár 100,000 dollárt is kifizethet egy gyerekért, és ennyi pénzért már minőségi árut akar kapni. A legtöbb béranyasággal foglalkozó ügynökség vállal is bizonyos minőségi garanciát, hogy a megrendelők biztonságban érezhessék a pénzüket.

És mivel nagy az anyagi kockázat, a béranyának jelentkező nőket egy rendkívül részletes kivizsgálásnak és kikérdezésnek vetik alá. Nincs olyan rejtett epizódja egy nő életének, amire ne kérdeznének rá. Ez lényeges is, hiszen minden ügynökség garantálja, hogy béranyái teljesen egészségesek és büntetlen előéletűek.

Érzelmi távoltartás

A statisztikák azt mutatják, hogy míg a megrendelők jobbára idősebbek, jómódúak és magasabb iskolai végzettségűek, addig a béranyának jelentkezők inkább fiatalabbak, alacsony iskolai végzettségűek és szegényebbek. Esetükben a legfontosabb motiváció a pénz.

A dolog mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, mert az anyák a várandósság 9 hónapja alatt általában nagyon szoros érzelmi kapcsolatot építenek ki a babával, ami ebben az esetben nem szerencsés, hiszen a szülés után a gyereket át kell adni a megrendelő szülőknek. Ezért a béranyák igyekeznek minél inkább távol tartani maguktól a gyereket és úgy gondolni az egész terhességre, mint egy üzleti tranzakcióra. „Sokkal könnyebb, ha úgy tekintesz az egészre, mint egy munkára. Megbíznak egy feladattal, te azt elvégzed és kifizetik az árát. Ennyi. Jó, ha az ember érzéketlenné tudja tenni önmagát. Én már a terhesség legelejétől kezdve sem gondoltam úgy a babára, mintha az enyém lenne. Ki kell alakítanod magadban a megfelelő hozzáállást”– mondja a tapasztalatairól egy béranya. Ez azonban nem megy mindig könnyen, úgyhogy a fejlettebb klinikákon, mint a Los Angeles-i Center for Surrogate Parenting, ahonnan például Elton John is vette a gyerekét, folyamatos csoportterápiában részesítik a béranyákat, akiket arra biztatnak, hogy „bátran fejezzék ki a gyászukat”. És hogy még jobban ráhangolják a béranyákat a kívánatos üzleti szemléletre, a klinikán a segítő terápiáért 5000 dollárt számolnak fel.

Ám itt sajnos jelentkezik egy megoldhatatlannak látszó probléma. Az utóbbi időben számos kutatás tárgya volt az anya és a magzat viszonya a méhen belüli fejlődés során. Minden tanulmány azt az eredményt hozta, hogy rendkívül fontos, milyen érzelmeket táplál, miként gondol az anya a gyerekére. Nagy siker volt néhány évvel ezelőtt Magyarországon a témával foglalkozó Lelki köldökzsinór című könyv, amiből kiderül, hogy mennyire meghatározóak az ember egész életére azok az impulzusok, amik a méhen belül érik.

A magzat legelőször az édesanyja érzelmeivel ismerkedik meg, azok vannak rá a legelementárisabb hatással.

Arról már vannak kutatási eredmények, hogy milyen pszichés és emocionális hátrányokat szenvednek el azok, akiket születés után egyből örökbe adnak. Arról azonban, hogy a béranyaság milyen hatással van az egyén későbbi pszichés fejlődésére, még semmilyen adat nincs az egész problémakör újdonsága miatt. De az, hogy az anya tudatosan úgy gondol a szíve alatt hordott gyermekre, mint egy üzleti tranzakcióra, a pszichológia mai állása szerint nem sok jóval kecsegtet.

Mint a prostituáltak

Úgy tűnik azonban, hogy ez a megfontolás nem tántorítja el az szerződő feleket, a béranyaság intézménye ugyanis virágzik. Jelenleg az Európai Unió minden országában tilos a kereskedelmi célú béranyaság, és csak néhány országban, például az Egyesült Királyságban engedélyezett az altruisztikus vagy rokoni béranyaság, rendkívül szigorú felügyelet mellett. Erre azért van szükség, mert ha pénz nem is jelenik meg nyíltan egy ilyen tranzakcióban, egyéb módon – érzelmi zsarolással, munkahely elvesztéssel, stb. – kényszeríteni lehet valakit rá.

Más országokban viszont engedélyezett a kereskedelmi célú béranyaság is. Mint már említettük, ilyen az USA néhány állama, Európában Ukrajna, Oroszország, és Grúzia, Ázsiában Izrael, Thaiföld, valamint a béranya-nagyhatalomnak számító India. Becslések szerint a szubkontinensen háromezer ilyen klinika működik. Ezek az államok, illetve a klinikáik nagy hasznot húznak a béranyaság-turizmusból, ami a béranyaságot tiltó országokból áramlik feléjük. És amikor ilyen nagy pénz forog kockán, akkor nem mindenki jár el becsületesen. Az Egyesült Államokban az FBI nemrég leplezett le egy bűnszövetkezetet, amelyik külföldi béranyaközpontok és okirat-hamisítás segítségével el tudták érni, hogy az amerikai állam egyből a megrendelőket anyakönyvezze a gyermek szüleiként, a jelenlegi szabályok szerint ugyanis a béranyától megrendelt gyerek is csak egy hivatalos örökbeadási procedúra után kerülhet hozzájuk, az meg hosszadalmas és esetenként még bizonytalan is lehet. A bűnszövetkezet vezetőit, Theresa Ericksont és Hilary Neimant letartóztatták és már el is ítélték.

A thaiföldi rendőrség ugyancsak lecsapott egy másik bűnbandára, amelyik szintén a béranya üzletágban tevékenykedett, és elsősorban tajvani párok igényeinek kielégítésére szakosodott. A Babe 101 nevű társaság tagjai a szokásos módon „könnyű munkára” toboroztak 19–26 éves fiatal nőket Thaiföldről, Vietnámból és Kambodzsából, akiket aztán Bangkok külvárosában egy épületben elzárva tartottak, az útlevelüket elvették, akik ellenszegültek, azt megerőszakolták és megverték, és volt, akit erőszakkal kényszerítettek béranyaságra. A módszer tehát ugyanaz, mint az embercsempészet és a kényszerprostitúció esetében, és egyre növekvő számú bizonyíték van arra, hogy az eddig ilyesmikkel foglalkozó bűnözői csoportok nyomulnak be a béranya üzletágba is, ami a női test áruba bocsátásának egy új formája.

Mégis, kinek az érdeke?

Minden kisgyerek aranyos, és életbe szólítani egy új embert, csodálatos dolog. Azonban ha ez csak bűnös úton valósulhat meg, akkor jobb nem megtenni. Még a legnemesebb cél sem szentesíti a gonosz eszközt.

A béranyaság esetében a gyerek és az őt kihordó nő nem több, mint egy árucikk, akit adnak és vesznek, amivel súlyosan sérül azember méltósága.

A megrendelők eldönthetik, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az anya, akitől a petesejtet kapják és meghatározhatják azt is, hogy milyen legyen az az anya, aki végül is kihordja nekik a babát. (Indiában például a sötét bőrű, alacsony iskolai végzettségű nők lényegesen olcsóbbak, mint a világosabb bőrű, középosztálybeliek.) A beültetés előtti genetikai vizsgálat pedig garantálja, hogy a szerződő szülők az kapják, amit megrendeltek. Ha valamivel elégedetlenek lennének, egyszerűen megsemmisítik az embriót. Ez a gyerek már nem Isten ajándéka, hanem egy megtervezett projekt eredménye. És a béranyaság egyáltalán nem olyan, mint az örökbefogadás, ahogy ezt pártolói beállítani szeretnék, mert míg ez utóbbiban egy gyereknek szereznek családot, addig az előbbinél egy terméketlen nőnek szereznek gyereket.

Míg az örökbefogadásnál a gyerek érdekei vannak előtérben, addig a béranyaságnál a megrendelő érdekei vannak előtérben, a gyerek érdekei pedig kárt szenvednek, ahogy ezt az előbbiekben már ecseteltük.

„Az elmúlt 30 évben több ezer tanulmány született, amelyik a házasság következményeit értékeli úgy a gyerekek, mint a társadalom életében (…)Lényegében mindenfajta módszerrel, amellyel a kutatók egyáltalán mérni képesek, az jött ki, hogy a társadalomban nagy átlagban azok a gyerekek teljesítenek a legjobban, akinek a biológiai szülei házasságban élnek és abban is maradnak.” Az idézet a The Meaning of Marriage című könyvből származik, amelyet a Robert P. George és Jean Bethke Elshtain szerzőpáros jegyez. Ez lenne hát minden gyerek elsőrendű érdeke.

Meglepő szövetség

A Katolikus Egyház nem tartja elfogadhatónak a béranyaság gyakorlatát, és ehhez az álláspontjához a különböző vallási csoportokon kívül mostanában egy meglehetősen szokatlan szövetséges is csatlakozott, nevezetesen a feministák, akik a nők kizsákmányolásának egy újabb lehetőségét látják ebben – egyébként teljes joggal.

A béranyaság jelenlegi gyakorlata több nemzetközi egyezményt is sért, például „A Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény” 7. paragrafusát, amelyik kimondja a gyermek jogát a saját eredetének pontos megismeréséhez. Az Európa Tanács nem ismer olyasmit, hogy „gyermekhez való jog” vagy „örökbefogadáshoz való jog” és alapvető fontosságúnak a már létező családok védelmét tartja és nem az egyes személyek család és gyermek utáni vágyát.

A cikk a Képmás magazin 2012. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>