Aki az ősszámítógépet megalkotta: Ada Lovelace

Amikor 1874-ben megjelent Jules Verne Rejtelmes sziget című regénye, olvasóinak alapélménye volt, hogy az emberi találékonyság és az összefogás csodákra képes. A regény főszereplője, Cyrus Smith szinte csodalény: mérnök, feltaláló, polihisztor, aki számára nem létezik lehetetlen. Kis csapatával egy lakatlan szigetre kerül, de egy év múlva már vasat öntenek, búzát aratnak, liftet építenek, nem sokkal később pedig távírót is szerkesztenek. Két év alatt létrehozzák a 19. századi civilizáció teljes komfortját, amit csak egy vulkán kitörése és a sziget megsemmisülése tud elpusztítani.
Ez a felfogás vezette már a század első felének tudósait is, amikor azon kezdtek dolgozni, hogy gépesítsék az alapvető matematikai műveleteket. Olyan szerkezetet akartak létrehozni, amelyik gyorsan és pontosan hajt végre nagy mennyiségű számítást, és így számos munkafolyamatot nagyban leegyszerűsít. Ennek a gondolatnak egyébként is megvolt már az előzménye.

Blaise Pascal már kétszáz évvel korábban, 1642-ben olyan számológépet épített fából, ami hatjegyű számokat tudott összeadni; harminc évvel később Leibniz szerkezete pedig már szorozni, osztani és gyököt vonni is tudott.

Az 1820-as évek elején egy Charles Babbage nevű angol matematikus megtervezte az úgynevezett differenciagépet. Különböző hatványok és logaritmusok kiszámítására gondolta ki, de olyan bonyolult és összetett szerkezet lett volna, hogy a kor technológiája nem tette lehetővé a kivitelezését. Egy kar tekerésével lehetett volna végrehajtani a számításokat, amelyeket réz és acél tárcsákból álló, embermagas oszlopok forgatásának végtelenül bonyolult mechanikája valósított volna meg. 2002-ben angol szakemberek végül megépítették korabeli gyártási technológiával a differenciagép egyik változatát. Négy méter hosszú és két méter magas lett. A szerkezet hibátlanul számolt harmincegy tizedesjegyig, majd papírra nyomtatta az eredményeket, miközben nyomdai sablont is készített róluk.
Babbage azonban nem hagyta magát elkedvetleníteni a kudarc miatt. Még ennél is sokkal nagyszabásúbb terveket kezdett készíteni. És ezen a ponton kapcsolódik be a történetbe Ada Lovelace.

A számok varázslónője

A hölgy Lord Byron, az egyik legnagyobb angol költő egyetlen törvényes lánya volt. Anyja, Lady Byron, nagyon hamar rájött, hogy ez a kapcsolat nem neki való. A költő házasságon kívüli gyermekeit, mindkét nemmel folytatott szexuális kicsapongásait nem lehetett összeegyeztetni a házassággal, így akármilyen nehézkesen is ment az ilyesmi akkoriban, a lady elvált a férjétől. Ada 1815-ben született, és a válást a következő évben már ki is mondták. Byron elutazott, és soha többé nem tért vissza Angliába. Nyolc évvel később meg is halt. Ada édesanyja folyamatosan attól rettegett, hogy a gyereken kiütköznek Byron „elmebajának” jelei. Nagy örömére hamar kiderült, hogy Ada kifejezetten tehetséges matematikából. Ettől kezdve mindent megtett annak érdekében, hogy a kislány gondolatait ebbe az irányba terelje. Magántanárokkal csiszoltatta tudását, és ennek nemsokára meg is lett a hatása.
Mire a kislányból nagylány lett, remek matematikus lett. Tizennyolc éves korában egyik tanárával szerelmi viszonyt kezdtek, és megpróbáltak együtt elszökni. Lebuktak, majd a család az ügyet diszkréten a szőnyeg alá söpörte. Ugyanebben az évben ismerkedett meg a negyvenkét éves Babbage-dzsel is, aki a számok varázslónőjének nevezte, és azonnal beavatta őt második nagyratörő elgondolásába: az analitikagép megalkotásába. Állítólag együtt dolgoztak rajta, bár a történészek és a matematikusok egy része kétli, hogy ennek a fiatal lánynak komoly mondanivalója lett volna a magas matematika területén.

Ez a második szerkezet már sokkal többféle matematikai művelet végrehajtására volt alkalmas. Működési logikája szinte tökéletesen megfelel a mai számítógépek alapelveinek.

Része lett volna például egy kétszáz részeredmény tárolására alkalmas memóriaegység, ami abban a korban forradalmi megoldásnak számított. Pusztán mechanikai eszközökkel persze csak elméletben valósítható meg mindez. Babbage gépe ezer oszlopot tartalmazott volna, amelyek mindegyike ötven fogaskerékből állt volna. Az analitikagép – ha elkészül – majdnem egyhektárnyi területet foglalt volna el, a költségeit pedig fel sem lehetett mérni.

A grófnő, aki számítógépes programot alkotott

Ada – aki időközben férjhez ment, és Lovelace grófnője lett – lelkesen vetette magát az új kalandba. Olaszból angolra fordított egy hosszú leírást a szerkezet felépítéséről, és olyan sok jegyzetet fűzött hozzá, hogy ezzel a négyszeresére növelte az írásmű hosszát.

Sokak szerint az első számítógépes programot hozta létre, amikor megalkotta az úgynevezett Bernoulli-számok kiszámításához használandó algoritmust.

Nem volt könnyű dolga, mert mindezt nem számítógépes programnyelven írta, hanem lyukkártyára tervezte. Ezzel mindenesetre megalapozta hírnevét az elkövetkezendő kétszáz évre.
Babbage-nek és a többi földhözragadt mérnök-matematikusnak kizárólag az ehhez hasonló gépek matematikai felhasználása lebegett a szeme előtt, Ada viszont szabadjára engedte a női intuícióit. Olyan problémákat próbált megoldani vele, amelyek másoknak nem jutottak eszébe. Felmérte, hogy az ehhez hasonló programozható gépeket kiválóan lehetne használni bonyolult zeneművek komponálására.

Felmerült benne, hogy ezeknek az „intelligens” eszközöknek lehet közük az emberi gondolkodáshoz, és arra a következtetésre jutott, hogy egészen mások, mint mi, mivel csak parancsot teljesítenek, semmi önállót nem hoznak létre. Tulajdonképpen felvetette, majd elvetette a mesterséges intelligencia gondolatát.

Eközben teltek az évek, Ada pedig három gyereket szült, és élte a korabeli angol grófnők életét, bálokra járt, megismerkedett Faraday-jel és Charles Dickens-szel, rendszeresen megfordult a királyi udvarban. Talán Lord Byron személyiségjegyei mégis utat törtek a lelkében, mert a botrányok továbbra sem kerülték el. Számos férfival folytatott viszonyt, és egyre jobban elhatalmasodott rajta a játékszenvedély. Hatalmas összegeket veszített lóversenyen, majd adakozó férfibarátaival szindikátust alapítva megpróbálta kidolgozni a jövedelmező sportfogadás matematikai modelljét. Nem sikerült: a férfiak pénze Ada becsületével együtt elúszott. Kénytelen volt beismerni az egészet a férjének, aki ezt a botrányt is elsimította.
Ada harmincöt évesen méhnyakrákot kapott. Haldoklása közben a keresztény hit felé fordult, és vallomást tett a férjének még valamiről – ma sem lehet tudni, miről –, aminek az lett a következménye, hogy a lord a halálos ágyán szakította meg vele a kapcsolatot. 
1851‑ben halt meg, harminchat évesen. Végakarata alapján a sosem ismert, de mindig csodált édesapja, Lord Byron mellé temették.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. augusztusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>