7 tipp és 13 jel helyett: vajon ő az Igazi?

A magazinokban megszaporodtak az olyan cikkek, mint 7 tipp, hogy észrevedd, megcsal a párod, vagy 13 jel, hogy szakítani fog veled a pasid. Akik pedig házasság előtt állnak, arra vágynak, hogy a kezükbe kapjanak egy listát, amelyen kipipálhatják a jól működő területeket, és ha végeztek vele, nagy bizonyossággal mondhassák ki az „igen”-t. Bár szeretnénk ezt a listát, sajnos garanciát adó kérdéssor nem létezik. Mi is csupán néhány szempontot adunk a nagy dilemmához: vajon ő az Igazi?

Nagy Ő
Kép: Freepik

 

Csak őt szereted?

Az együttjárási jótanácsok közt legtöbbször az hangzik el, hogy a másikban mit kell kifürkészni, de bőven van mit megfigyelnünk önmagunkon is. Ha magamat nem ismerem kellőképpen, mást sem fogok tudni igazán megismerni. Egy párkapcsolatban érdemes megismernem az érzéseimet, a reakcióimat, azt, hogy milyen helyzet mit vált ki belőlem, a párom viselkedésére hogyan reagálok. Persze, túlzásba sem kell esni, nem kell minden egyes apró történés után leülni, hogy a saját és a másik érzéseit és gondolatait végigvegyük. Önmagam ismerete mellett pedig nagyon fontos önmagam szeretete. Egyre gyakrabban találkozunk olyan párkapcsolatra vágyó vagy döcögős párkapcsolatban élő fiatallal, akinél probléma az énszeretet. Hogyan tudnám megszerettetni magam úgy, ha önmagammal is nehéz mit kezdenem? Az önmagunk szeretetének mély gyökerei vannak, ha ezzel probléma van, érdemes kiemelten figyelni rá, mert a tapasztalatok szerint számtalan egyéb házassági problémához vezethet, kezdve a különböző függőségektől a mély depresszióig.

Épülés vagy leépülés?

Fontos jelzés hosszabb távon, hogy a párkapcsolat építő jellegűen hat-e rám vagy kevésbé. Nehéz feladat ezt objektíven megítélni, a szerelem köde többek között ezt is jótékonyan eltakarja, de azért nem lehetetlen kideríteni. Érzem-e azt, hogy jobb vagyok, több vagyok ővele? Vagy éppen ellenkezőleg, inkább visszahúz, hátráltat? Nem népszerű kérdések ezek, mert önzőnek hatnak, valójában egyáltalán nem azok. A feltétlen szeretet, a teljes önátadás nem azt jelenti, hogy hagyom magam sodorni – főleg rossz irányba nem. Ha hosszú távon gondolkodunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne fejlődjünk! Egy viszonylag könnyen tetten érhető szempont lehet ehhez a barátainkkal való találkozásunk gyakorisága. Amióta együtt járunk, van-e változás a meccsnézős sörözések, vagy éppen barátnős esték rendszerességében? Sokszor látjuk fiatalokon, hogy egy várva-várt párkapcsolat kezdetén úgy belefeledkeznek egymásba, hogy teljesen leépül a többi társas kapcsolatuk. Az ilyen elszigetelődés veszélyforrás, kitől kaphatunk visszajelzést a családon túl – akár pont a párkapcsolatomról is –, ha nem a jóbarátoktól?

Kicsit zavar...

A választottal kapcsolatban is van azért bőven kifürkésznivaló. A már említett rózsaszín köd például általában elfedi a másik hibáit, legidegesítőbb tulajdonságait. Nem rosszindulatú kukacoskodásról és kárörvendő hibakeresésről van szó, hanem annak eldöntéséről, hogy ami most is zavar egy kicsit, az évekkel később, a házasságban – sokkal jobban felerősödve – tolerható-e még jó szívvel? Például ha a párom szerintem túl sokat foglalkozik a telefonjával, de most még elfogadom, képes leszek-e erre hosszútávon is?

A családban marad

Előfordul, hogy valaki a párja családját, szüleit, testvéreit hagyja figyelmen kívül az együttjárás során. Bár igaz, hogy házasságkötéskor egy emberrel kötjük össze az életünket, de az ő nagy családjának is tagjaivá válunk, ennek minden örömével és nehézségével. Minden családban vannak olyan emberek, akiket – bármi oknál fogva – nehezebb szeretni és elfogadni, de a házasságban ezt is vállalni kell valamelyest, pont a társunk miatt. Az együttjárás időszakának feladata ezt is feltárni, hogy képes lesz-e erre mindkét fél a másik nagycsaládjával kapcsolatban. Melyek azok a kritikus pontok a családba való bekerülésnél, amelyre már most érdemes figyelni?

A családtagjai körében tudjuk megismerni társunk családi működését, amit alapértelmezetten hoz magával. Arra kell számítani, hogy a saját, új család megszületésével is hasonlóan fog működni. Például ha a férjem eredeti családjában a férfiaknak szigorúan tilos volt bármilyen házimunkát végezni a konyhában, be se tehették a lábukat oda, akkor elég nehezen fogom tudni rávenni (vagy inkább sehogy), hogy segítsen az ebéd előkészítésben. Hasonlóan van ez a szülői szerepekkel, jó eséllyel be lehet jósolni, hogyan fog a társam viszonyulni a születendő gyermekeinkhez apaként vagy anyaként. A boldog házasság esélyét nagyon nagy mértékben növeli, ha ezeket a pár az együttjárás során (érdemes még jóval a jegyesség előtt) őszintén, részletesen meg tudja beszélni.

Ha tudtam volna...

Szintén nagy súllyal mérlegelendő, hogy milyen mértékben tudom megbeszélni a párommal az élet minden terén felmerülő problémáimat, kezdve az egyetemmel, munkával, a közösségemmel, a családommal, vagy életvezetésemmel, vallásosságommal való gondjaimmal. Mennyire nyitott, fogékony ezekre? Tudja-e, mikor kell csak figyelmesen meghallgatni támogatólag, és mikor van szükség válaszra, megoldási javaslatokra, aktív segítségre? A felmerülő problémák közös megoldása – az akár aktív, akár passzívan támogató társ – hatalmas közös erőforrást, erős összekötő kapcsot jelent már az együttjárásban is. Ebből már következtetni lehet, hogy a párom házastársként hogyan fog részt venni a problémáim megoldásában. Sok olyan házaspárral találkoztunk, akik elmondták, ha tudták volna, mennyire egyedül maradnak a gondjaikkal a házasságkötés után, lehet, hogy másképp döntöttek volna.

Együtt vagy egymás mellett?

Végül, de nem utolsósorban ki kell deríteni, hogy az életünk fontosabb tervei egybevágnak-e, vannak-e közös céljaink. Főleg tőlünk nyugatra láthatunk nagyobb számban olyan házaspárokat, akik valamilyen konkrét tervre „szerződnek“, például mindketten tájfutók és a sportolásban támogatják egymást, vagy a gyermekeik egyetemi tanulmányainak költségét előteremtik, de ezen kívül élik a saját életüket egymás mellett. Azt gondoljuk, hogy annál sikeresebb egy házasság, minél több közös tervet, együttes célt tud kitűzni a pár. Minél inkább az élet egészét átszövő területekről érdemes gondolkodni és beszélgetni, nem csak néhány részterületről, mint az anyagiak, vagy a közös hobbi. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti