„Valóság az, ami hat” – interjú Vecsei H. Miklóssal | Képmás Magazin

„Valóság az, ami hat” – interjú Vecsei H. Miklóssal

2018.02.01.
A Vígszínház művészét fényképezzük, aki gyorsan feltalálja magát a stúdióban. A fotós kisfiával a fociról beszélget, figyel Bogyóra, a saját pulijára és a fotós családjának kutyusára. Amikor a hangfalakból megszólal az általa kiválasztott zene, elmeséli a sminkesnek, hogy nemrég fedezte fel ezt a bandát. Később megtudom, hogy az ilyen jellegű szereplés egyáltalán nem tartozik a kedvenc időtöltései közé, de ha már itt volt és fényképezték, hát igyekezett figyelni a pillanatra. A műteremből távozva beszélgetünk egy keveset a színművészetis múltról, és egyetlen mondatnyit a jövőről is, de a legtöbbet arról, amiben Vecsei H. Miklós él: a jelenről.
 

 

– Több helyen beszéltél arról, hogy hívő vagy. Vallásosan neveltek a szüleid?

– Minden vasárnap és hétfőn mentünk templomba, de hívőnek neveltek, nem vallásosnak. A hit volt a fontos, azon belül is az, hogy alakítsunk ki magunknak egy hitet, és az sem baj, ha nem alakul ki. Jól csinálták a szüleim, mert nagyon szoros kapcsolatom lett a Jóistennel. A hit sok ponton segíti az életemet, mindig vissza tudok igazodni a valódi prioritásokhoz.

 

– Arra neveltek, hogy ne az anyagi dolgok legyenek fontosak, hanem hogy mit tudsz adni másoknak – mondtad egy korábbi interjúban.

– Hát, igen, de nem volt ez ilyen egyszerű, kamaszkoromban például nagyon is számított, hogy van-e pénzem. Biztos sokan azt gondolták (néha én is magamról), hogy álszent vagyok, de mostanában már tényleg tudok úgy cselekedni, ahogy gondolkodom. Azt hiszem, a hithez az is hozzátartozik, hogy az ember tisztában van emberi mivoltával, azzal, hogy rengeteg botlási lehetősége van, de fontos, hogy bocsánatot kérjen, és tanuljon a hibákból.

 

– A TEDx-előadásodban az Y-generációhoz kapcsolódóan elmondtad, hogy fontos lenne közös célokat megfogalmaznunk. Neked és a Sztalker csoportos alkotótársaidnak mi ez a közös cél?

– Az az érzésünk, hogy a szüleink generációjának könnyebb volt megtalálni a közös célokat. Könnyebb volt rájönni, hogy miért járnak iskolába, miért dolgoznak, miért mennek az utcán; ők érezhették az értelmét annak, hogy vannak. Most, ebben az információrengetegben nagyon nehéz azt érezni, hogy értelme van a létünknek. Nekünk a színházhoz van tehetségünk, szeretünk játszani, szeretjük a zenéket, a fényeket, egy kicsit minden ága érdekel a színháznak, de igazából próbáljuk megfogalmazni, hogy mi lehet most közös cél. Lehet az oktatás fejlesztése, az átlátható gazdaságpolitika, az integráció – tág témakörök, de ezekről szeretnénk olyan kérdéseket feltenni, amelyek mindenki számára érthetőek.

Vecsei H. Miklóssal „A Pál utcai fiúk” és „A félkegyelmű” című előadásokról, a Sztalker Csoportról és sok minden másról is beszélgettünk. Folytatás a Képmás magazin februári számában. 

Társalgó rovatunkból ajánljuk még