Törőcsik Franciska: „Ha az őseink élettörténeteit ismerjük, azzal a saját válaszainkhoz is közelebb kerülünk” | Képmás Magazin

Törőcsik Franciska: „Ha az őseink élettörténeteit ismerjük, azzal a saját válaszainkhoz is közelebb kerülünk”

2017.10.31.
„Tehetséges színésznő, árad belőle a különlegesség, szorgalmas, összeszedett, figyelmes” – jellemzi Mészáros Márta rendező most bemutatott filmjének fiatal főszereplőjét, Törőcsik Franciskát, akit a mozinéző már nagyobb filmszerepből, a Swingből is ismerhet. Gyerekkora óta színpadra készült, nemcsak a kamera, a fényképezőgép is szereti, fotómodellként is pontosan tudja a dolgát. A fotós nehezen is engedi el az objektív elől a beszélgetésre.
 

– Gyerekként elképzelted egy színésznő életét?

– Földessy Margit Színitanodájába jártam, aki mindig nagyon szerette, amit csináltam, és ezért valahogy kislánykorom óta az volt a fejemben, hogy én a Színművészeti Egyetemre szeretnék menni – de nem nagyon tudtam, milyen is az.

Tudat alatt mégiscsak nagyon készülhettem a jövendőbeli szerepekre, mert például az összes fura cuccomat elraktam, hogy majd egyszer jó lehet. Persze erre nem volt szükség, hiszen általában kapok jelmezeket, de jól jellemzi ezt a furcsa, belső készülődést.

Emellett a húgommal a nappali közepén divatbemutatókat rendeztünk, és táncoltunk, klasszikus zenére balettoztunk. Ennek ellenére a ritmikus sportgimnasztikán nem volt sikerélményem, azt hiszem, azért, mert nem voltam elég hajlékony. Ma már tudom, hogy például a kortárstánc színházi műfajában ez nem is olyan fontos feltétel, ott az ember leginkább az adottságaiból és a személyiségéből dolgozik. Így végül a táncot is megkaptam az élettől, például az egyetemen vagy Fehérváron, a Pillangóban.

– A húgod is erre a pályára készült?

– Ő a zene mentén indult el, mindketten zongoráztunk, de ő sokkal tehetségesebb volt ebben, most jazzkonziba jár, énekelni tanul. És emellett a Wind Singers énekesnője.

– Azonkívül, hogy nem volt szükség a furcsa ruháidra, még mi az, ami másképp alakult, mint ahogy képzelted a szakmát?

– Amikor Margitnál játszottunk, az mindig örömet adott, azonnal tudtam, hogy amit előadtam, az éppen egy jól sikerült improvizáció, egy hatásos jelenet volt-e vagy sem. Az egyetemen főleg azt kellett megtanulnom, hogy ez nemcsak az improvizációról szól, hanem egy kőkemény iparosmunka is egyben. A tehetség önmagában nem jelent semmit. Persze a kőkemény szó sem az igazi… ez inkább mánia kérdése.

El kellett fogadnom, hogy ezen a pályán is vannak eszközök, amelyeket el kell sajátítani, függetlenül attól, hogy van-e ihlet vagy nincs, van-e közöd egy anyaghoz vagy nincs.

Nem úgy van, hogy ha én igazán érzem azt a szerepet, akkor az úgyis átjön, ha halkan beszélek is. Nem, nem jön át. Sőt, ha a nézők megértik a történetet, az már fél siker.

Törőcsik Franciskával az Aurora Borealis – Északi fény című filmről is beszélgettünk, folytatás a Képmás magazin novemberi számában.

Társalgó rovatunkból ajánljuk még