Pszichológusszemmel a „Katwe királynője” című filmről | Képmás Magazin

Pszichológusszemmel a „Katwe királynője” című filmről

2017.10.02.
Az élet valószínűleg a legösszetettebb és legkiszámíthatatlanabb stratégiai játék, amit valaha is játszottunk. Végtelen számú út és lehetőség áll előttünk, mégis olykor mintha be lennénk skatulyázva, rá lennénk állítva egy olyan ösvényre, amiről nehéz, veszélyes vagy éppen majdnem lehetetlenség letérni. Bizonyos esetekben olyan, mintha Isten tenyerén élnénk tökéletes biztonságban, máskor pedig úgy érezhetjük, nemcsak a hátát, de még az árnyékát is elfordította tőlünk. Ezekben a nehéz helyzetekben két dolgot tehetünk: hagyjuk, hogy megtörjenek minket, vagy eldöntjük, hogy „…nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Részlet a Katwe királynője c. filmből

A történet

A „Katwe királynője” című film forgatókönyve nem egy íróasztal mögött ülve pattant ki valakinek a fejéből, hanem az élet írta: Phiona Mutesi élettörténetén alapszik. A kilencéves kislány édesanyjával és testvéreivel Uganda fővárosában, Kampalában él az egyik nyomornegyedben. Édesapjuk meghalt, így közös erővel, napról napra élve próbálnak meg túljutni a nehézségeken, a szegénységen, magán az életen. Szűkösek a lehetőségeik, zöldséget árulnak a piacon, illetve az utcákon, s bár pénzük nem sok, a tető a fejük felett bizonytalan, de tartásuk és büszkeségük töretlen.

Phiona egy nap kikémleli, hova jár állandóan az öccse, így kerül kapcsolatba Robert Katende misszionáriussal, aki sakkozni tanítja a környékbeli gyerekeket. Hamar kiderül, hogy bár Phiona sem írni, sem olvasni nem tud, mégis különleges tehetsége van ehhez a játékhoz, s nagyon hamar kimagaslóan a legjobb játékossá válik a társai között. Edzője, illetve a sakkszövetség támogatásával egyre több versenyen vesz részt, és úgy tűnik, ez a játék lehet a nagy kiugrás számára, hogy végre változtatni tudjon nemcsak a saját, hanem a családja életén is. Az ő esetében a sakk nem holmi úri passzió, hanem játék életre-halálra.

Foggal-körömmel

Phiona példája azért felemelő történet, mert arról mesél, hogy ahol akarat van, ott út is van. A helyzete kezdetben valóban kilátástalan, hiszen kisebb gondjuk is nagyobb, mint az, hogy tud-e olvasni, vagy hogy sakklépéseket pörgessen a fejében. Abban a közegben, amiben ő növekszik, sokkal valósabb, húsba vágóbb problémákat kell megoldaniuk, ezért aztán édesanyja eleinte nem tudja hová tenni lánya legújabb szenvedélyét. Az intelligencia és az akadémiai környezet, az írás-olvasás, de legfőképpen a sakkozás haszontalannak tűnik a nyomornegyed dzsungelében. Lehetetlen elképzelésnek tűnik, hogy néhány győzelem ebben a fura figurás játékban hogyan fog majd ételt-italt tenni az asztalra és tetőt a fejük fölé. Phionát azonban több oldalról is támogatják: a testvére, a barátai, de legfőképpen az edzője, aki élő példaként szolgál arra, hogyan lehet kitörni a szegénységből és a kilátástalanságból.

Különösen értékes élmény lehet kiskamaszokkal megnézni ezt a filmet, majd beszélgetni róla, hogy egy rövid időre kizökkenjenek a kényelmes komfortzónájukból, abból a biztonságos világból, ahol (szerencsére) tálcán kapnak sok mindent, amelyre a filmbeli gyerekeknek sajnos esélyük sincs.

Szemezgető rovatunkból ajánljuk még