Melyik a jobb: home office vagy iroda? – Érvek pro és kontra a nagy döntéshez

A home office-t pár hónapja még menő cégek úri huncutságának tartottuk, akik saját kantint, konditermet, relaxáló szobát üzemeltetnek, bejáró masszőrt alkalmaznak – munkavállalóiknak ezért nem jelent nagy kísértést az otthoni munka kényelme. Vagy lesajnálóan gondoltunk azokra a kisvállalkozásokra, ahol nincs pénz irodabérlésre, titkárnőre, takarítóra, így mindenki megoldja ezt, ahogy tudja. Valahol a kettő között éreztük „normálisnak” a munkahely kifejezést, mert hát az iroda nem wellnessközpont, kicsit kényelmetlen és zsúfolt – nehogy már eltespedjünk –, viszont jár hozzá a napi két kávé, a bérlet, a tiszta mosdó, a fénymásoló- és toalettpapír. Azt éreztük, mégiscsak szükség van arra az irodaajtóra, amin reggel be, délután kilépünk. Ugyan mi is változtathatná meg ezt a több évtizedes berögződést? Pár hónap kényszerű és tömeges home office?

Kép: Freepik

Nyilván fel sem merül, hogy a buszsofőr, az agysebész vagy a rendőr otthon végezze a munkáját. Ám a kreatív szellemi munka, amit szigorú irodai időkorlátok közé gyömöszölünk, néha kicsit olyan, mint amikor ősszel lenyirbálom a citromfám életképes leveleit, hogy beférjen az erkélyajtón. Életben marad, csak sosem lesz az a mesés, izgalmas, erős fa, ami lehetne. Sokan belekóstoltunk most a home office szabadságába. Olykor csak vegetáltunk, de érleltünk ismeretlen gyümölcsöket is, és növesztettünk vadhajtásokat, amelyek nem feltétlenül fognak termést hozni. Most pedig közeledik az idő, hogy kicsit vissza kell metszenünk sarjadó vagy már lombosodó új munkamódszereinkből, hogy beférjünk a régi irodaajtókon. Kérdés, hogy mennyire.

Hogy mit érdemes megtartani a munkakaranténból? Néhány alaphelyzet pro és kontra.

Ha beszippant a feladat…

Irodában:

Ülsz az irodai gépnél órák óta, és csak az okosóra pittyenésére ocsúdsz fel, hogy meg kellene mozdulnod, innod kellene egy pohár vizet, hogy más folyó ügyeket ne is említsünk, mert arra még azt hiszem, nincs alkalmazás. A kollégák néha kérdeznek valamit, ha azt, hogy kérsz-e kávét, akkor kérsz, mert ahhoz nem kell felállni, ha a kérdés a munkával kapcsolatos, talán válaszolsz is, de három perc múlva már nem fogsz erre emlékezni. Lekésed az ebédrendelést, és már megint csak a kis boltba tudsz kimenni kifliért, aztán amikor legközelebb kipillantasz az ablakon, meglepődve konstatálod, hogy besötétedett, hogy megint nem jelentkeztél be a rendes orvosi időpontra, amit csak egyig lehetett.

Otthon:

A feladat otthon csak akkor szippant be, ha ki tudod kapcsolni a „mosógép lejárt”, „gyerek hazaért és éhes”, „házastársad kérdezgeti, meddig dolgozol még, lejárt a munkaidőd”, „kutya sétálni akar”, „anyukád telefonál” ingereket. Viszont a kollégák kérdése és kérése csak e-mailen, Messengeren, Viberen vagy telefonon érkezhet, vagyis ráérsz akkor válaszolni, amikor vége a munkaflownak (lehet, hogy addigra már épp csak galambpostával nem próbálkozott). És a koffeinbevitelt is mérsékelheted, ha neked kell megfőznöd a kávédat.

Activity e-mailen

Irodában:

Bizonyos munkahelyeken vagy projekteknél több körből is kimaradhat, aki nem tartja kezét az események ütőerén. Megvannak azok a társasjátékok, amikor egyik pillanatról a másikra megfordul a kör, más lesz az ellenfél, vagy 180 fokkal elfordul a játéktábla?

Na, ilyen, amikor egyetlen telefon vagy e-mail, amely futótűzként terjed az irodában mint pánik a csirkeólban, megváltoztatja a játékszabályokat.

Új célokat és feladatokat jelöl ki, azonnal megválaszolandó kérdéseket vet fel. Az irodai személyes jelenlétben a különböző stresszkezelési stratégiák összecsapnak, a feszültség levezetődik, a kérdéseket megválaszoljátok, és optimális esetben 10–15 perc múlva dolgozik mindenki tovább az új szabályok szerint.

Otthon:

Otthoni magányodba viszont általában sosem attól érkezik a hír, akivel ennek kapcsán dolgod lesz, többnyire 20–30 perc csak az alapinfó kibányászása a rárakódott rétegek alól. Közben azonban már mindenki átment ezen a felgöngyölítő fázison több-kevesebb eredménnyel, és kisebb csoportokban el is kezdik a stresszfeldolgozást, aminek legtöbbször áldozatul esik valamelyik épp el nem érhető munkatárs. Eközben többnyire mindkét fél másképp értelmezi a telefonban négyszemközt elhangzottakat, a kör-e-mailről lemarad az, akinek leginkább tudnia kellene az ügyről, és miután pár óra elteltével végre úgy érzed, tisztázódott a feladat, kapsz egy addigiaknak ellentmondó üzenetet. Egyszóval ezeket a helyzeteket home office-ból kezelni olyan, mint e-mailen activityzni (bár az épp nem stratégiai játék).

Kép

Kép: Pixabay

Kreativitás felszólításra

Irodában:

Vannak napok, amikor fel kellene találnod a spanyolviaszt, de nincs egyetlen ötleted se, ezért, hogy mégis hasznosnak érezd magad az irodában, kitörölöd a fölösleges e-maileket, rendet raksz a számítógépes mappákban (ilyenkor törölsz ki mindent akaratlanul, ami holnap kelleni fog). Mindenkinek lefőzöd a kávét, nyomtatópapírt teszel a gépbe, előkerülnek a dugi nasik a fiókból, elhangzanak a „nincs valakinek egy kis csokija?” költői kérdések, vagy éppen a sokadik cigit szívod el.

Jelentéktelen dolgokkal zaklatod a melletted épp munkaflowban úszó kollégát, és alig várod, hogy ebéd ürügyén kimehess az iroda ajtaján.

Szélsőséges esetben elkezded házastársad szülinapi ajándékát keresni a neten, hiszen mire hazaérsz, már bezár a biciklibolt, ahol meg akartad venni az új ülést. Eszedbe jut, hogy nem teregettél ki, nem jelentkeztél be a szervízbe, hogy fogalmad sincs, mit főzz vacsira. Ezt többnyire a szoba többi tagjával is közlöd, nem egyszer hosszas ötletelést provokálva, ami, lássuk be, csak akkor nevezhető szigorú értelemben vett munkának, ha épp főzős blogot írsz vagy az urbánus vacsorakészítési szokásokról készítesz szociológiai tanulmányt. És egy idő után már csak arra tudsz gondolni, hogy fáj a hátad, nincs levegő a szobában vagy épp túl erős a légkondi.

Otthon:

Ezzel szemben otthon, amint hatékonyságod lankadna, lenyomhatsz egy negyedórás frissítő gerinctréninget, összedobhatsz egy gyors ebédet, elmehetsz egy kapcsolatépítő sétára a szintén home office-ban lévő pároddal, ahelyett, hogy esetleg ellenkező nemű kollégáddal tennél ilyesmit; vagy lejátszhatsz a gyerekekkel egy rövid kártyapartit. Közben pedig általában már csak a lelkifurdalás miatt is a munkán jár az agyad, és jönnek az újszerű gondolatok, heuréka-ötletek. És végső esetben, amikor már minden hiába, elgurulhatsz a bicikliboltba, inkább majd este visszaülsz a gép elé. Mindenki jobban jár, a párodról nem is beszélve, mert így megtapogathatod a biciklis üléseket, és az eladó tényleg olyat ajánl, ami jó is a bringájához.

Ha monoton munkát kell végezni, ami nem kihívás

Irodában:

Őszintén szólva nekem nem éppen irigylésre méltó a monotónia-tűrésem. Ezért aztán a hosszú irodai megbeszéléseken mindig rajzolok az előttem lévő papírokra, ez nem is elég környezettakarékos, és mivel ilyenkor nem születnek maradandó művészi alkotások, nem is túl hasznos – szemben a zoknipárosítással, borsópucolással vagy viráglocsolással. És mondjuk ki: videókra vagy hanganyagokra is sokkal jobban lehet figyelni az otthoni ruhahajtogatás mellett, mint irodai facebookozás vagy csetelés közben.

Otthon:

Aki hozzám hasonlóan nehezen viseli a monoton munkát és az egyhelyben ülést, annak ilyen jellegű munkanapokhoz megváltás a home office. Korábban elkezdheted a munkát, vagy később fejezheted be, viszont többször megszakíthatod, akár csak átülhetsz a fotelba, fejen állhatsz, kimehetsz a teraszra.

Az otthoni munkához jobb időmenedzsment és nagyobb önuralom szükséges, de ilyenkor sokkal kevesebbszer érzed azt, hogy rángatózik a vállad, hogy máshol kellene lenned, és hogy csinálnod kellene már egy ADHD-tesztet.

Heti meetingek

Ebben van talán a legkevesebb különbség az otthon és az iroda között.

Irodában:

Nálunk, a Képmás szerkesztőségében tíz emberből három az egy emelettel lentebbi irodából érkezik, persze nem egyszerre, ezért a fentiektől mind udvariasan megkérdezik, hogy vannak, némelyik pedig nem átall válaszolni. A lentiektől megkérdezik, kérnek-e vizet vagy kávét, azok nem átallanak olykor kérni. Mire mindenki megfelelő helyet talál magának és csatlakozást a laptopjának, negyedóra is eltelik; ekkor érkezik a rutinos, aki amúgy is későbbre jár dolgozni.

Otthon:

A webmeeting tökéletesítéséhez kevés volt a két hónap, azt hiszem. A „Most hallotok? Láttok? Melyik chatszobába kellett jönni?” kérdések után mindig akad, akire rá kell írni vagy csörögni, hogy igen, ahogy gyanítottuk, a hétfő 11 óra ezen a héten is hétfőn 11-kor következik be. Viszont az online értekezletek nagy előnye, hogy nem maradnak kávéscsészék a tárgyalóban, mert mindenki maga után mosogat.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti