Jó estét ősz, jó estét, szerelőm!
Várom a szerelőt. Mert mikor is romoljon el a cirkó, ha nem a fűtési szezon kezdetén? Túl vagyunk a kötelező gyakorlatokon: fiam nagy reményekkel fél óra alatt szétkapta, majd két nap finom és kevésbé finom unszolásra tökéletesen helyreállította az eredeti (meghibásodott) állapotot, és lezajlott férjem szokásos csatája a szervíz diszpécserével is. „Hogy lehet, hogy fél óráig hallgatnom kell az ízlésromboló kapcsolási zenét?” ,„Mi az, hogy hatezer kiszállási díj? Ja, repülővel szállnak ki?”, „Miért nem tudják belőni, hogy hánykor érkeznek? A munkatársuk van belőve? Mi az, hogy nyolc és négy között? Másnak is van munkaideje!” Szóval maradok otthon én és a probléma.
Téblábolok, mert belekezdeni semmibe sem érdemes, ahogy lehet, indulnom kell dolgozni. Annak idején a gyerekeimhez érkező védőnőre vártam így – átérezve a ráutaltságot a szakember hosszú távú jóindulatára és segítőkészségére. Tiszta törölköző, kávé ki- és bekészítve, kérdések listája a fejemben.
Hatórányi várakozás után van bennem némi feszültség, amikor megszólal a csengő. A mester ruganyos léptekkel halad végig az előszobán, láthatóan semmiféle pszichés és fizikai terhet nem cipel, nem terheli magát nehéz gondolatokkal és szerszámokkal, egyelőre csak felméri a hibát. A kávét két cukorral és egy kis tejhabbal kéri. Derűlátása hamar elillan cirkónkat látván, homlokára ráncok költöznek, vállai megrogynak, még a kávé is megkeseredik a szájában (kér is még egy cukrot). Nem érti, miféle kontár víz- és gázvezetékszerelő kötötte be, miféle kókler kéményseprő engedélyezte, és miféle pancser diszpécser ígérte meg, hogy ezt ő itt és most röptében megjavítja. Ma már egyébként is hat helyen volt, még tíz van hátra, pedig a vérnyomása és a cukra sincs rendben (ami nem is csoda a kávéfogyasztási szokásait tekintve). Miután az ő egészségi állapotát kitárgyaltuk, próbálok érdeklődni kazánunk hogylétéről is.
Vizet kér. Megissza, megtörli verejtékező homlokát, rám emeli tekintetét, mint professzor a félanalfabéta páciensre, akinek most el kellene magyaráznia az összes műtéti előnyt és kockázatot. Újabb törlés, majd sóhajtva belekezd, fúvókáról meg gyújtóelektródáról, előre felmérhetetlen komplikációról, alkatrészrendelésről és szállításról.
S amikor óvatosan megkérdezem, hogy mennyi nagyjából és mikorra kábé, lesújtóan néz rám, mintha azt mondaná: sejtettem, hogy maga is csak azt akarja.
Három nap múlva (expressz felárral garantálva) ismét őt várom, de akkorra már érzem, a bizalmába férkőztem: elárulta, hogy délután érkezik. Megitta a kávét, lecsavarta a cirkó fedlapját, kiemelte a hibás alkatrészt, és megírta a harmincezres számlát. Mégis hihetetlen hála töltött el iránta, hogy vége a vacogós estéknek, a családomat nem fenyegeti tüdőgyulladás, a családi kasszát pedig a villanymelegítő gigantikus áramfogyasztása. Vége a reggeli hidegzuhanynak, és végre megmoshatom a hajam.
Pár nap múlva azonban kihunynak az örömtüzek. Mert a láng is a cirkóban. Mesterünk most is pontosan érkezik 8 és 16 óra között, ahogy ígérte. Nincs meglepődve: sejtettem, hogy esedékes már a tisztítás. Elkéri a porszívónkat, és az áramunk fölhasználásával öt perc alatt kiporszívózza a bojlerünket. Kiszállás hatezer, tisztítás tíz. De csak egy cukrot tettem a kávéjába.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
