Amit lehúzunk a vécén, az lehet a jövő víztartaléka?

2026. 10. 25.

A mérések kezdete óta nem volt még olyan száraz nyarunk, mint az idei, sőt ugyanez mondható el az év első kilenc hónapjáról. Egyre többen kongatják a vészharangot: ha nincs csapadék, honnan lesz majd vizünk a jövőben? Már nemcsak az a kérdés, honnan pótoljuk a vízkészleteket, hanem az is, miként tarthatjuk meg azt a vizet, ami helyben van. Egy esztergomi családi vállalkozás már húsz évvel ezelőtt felismerte a problémát, és az egyedi szennyvíztisztítást tűzték zászlajukra. De hogyan válhat hulladék helyett értékké az, ami a lefolyóba kerül?

Soha nem volt még ilyen száraz nyarunk

Kiszáradó Velencei-tó, üres mederrészek a Balatonban, csapadéknak pedig hosszú hetekig híre-hamvát nem láttuk – ez jellemezte az idei nyarunkat. A folyamat nem nyáron kezdődött: már a tavasz is a harmadik legszárazabb volt a mérések történetében, augusztus 31-ére pedig az ország több mint 90 százalékán súlyos mezőgazdasági aszály alakult ki. A nyári csapadékhiány a legtöbb régióban elérte a 110–160 millimétert.

Hőség és csapadékhiány 

A mérések kezdete, tehát 1901 óta az idei volt a legszárazabb nyár Magyarország történelmében. Országos átlagban mindössze 74,1 mm csapadék hullott, ami az 1991–2020-as átlagos mennyiség alig 36 százaléka. A rendkívüli szárazság ráadásul átlag feletti hőséggel párosult: a 23,4 °C-os országos középhőmérséklettel ez volt a második legmelegebb nyár 1901 óta, ami rekord száraz körülményeket teremtett az ország területének közel 60 százalékán.

Sőt, a száraz nyarat száraz szeptember követte. Összességében pedig a HungaroMet jelentése szerint a 2026-os év első kilenc hónapja a legszárazabb volt 1901 óta. A január–szeptemberi csapadékösszeg mindössze 251,7 mm, ami 47 százalékkal elmarad az éghajlati normáltól. Az adatok is mutatják, egyre égetőbb kérdés, honnan lesz majd vizünk, és hogyan tartsuk meg azt, ami már megvan.

Hova kerül a lefolyóból a víz? 

A figyelem legtöbbször arra irányul, miként jut el a biztonságos ivóvíz a csapig, de arról szinte alig esik szó, mi történik a felhasznált vízzel, vagyis a szennyvízzel azután. Pedig a víz körforgásban van, és a használat utáni szakaszt ugyanúgy felelősen kellene kezelni. 

Magyarországon a KSH 2024-es adatai alapján több mint 3,8 millió háztartás, a lakásállomány 84 százaléka csatlakozott a közüzemi szennyvízgyűjtő hálózathoz, amely 2202 településen áll rendelkezésre. 

A szennyvíz a csatornából egy központi szennyvíztisztító telepre, majd onnan a tisztított szennyvíz valamilyen élő vízbefogadóba, vagyis kisebb, nagyobb folyókba kerül. Hazánkban jellemzően a Dunába, végül pedig a Fekete-tengerbe. De mi a helyzet, ha nincs kiépített csatornarendszer egy ingatlannál? Ezzel a helyzettel találta szembe magát több mint húsz évvel ezelőtt Krasznói Anna közgazdász és családja is. 

Családi kihívásból vállalkozás született

„Fiatalon lettem édesanya, közgazdászként a bankszektorban dolgoztam, három, majd négy gyermekünkkel Budapestről szerettünk volna zöldebb környezetbe költözni. Így találtunk rá végül egy esztergomi telekre. Csakhogy a területen nem volt csatorna. Egy olyan meredek hegyoldalt kell elképzelni, ahova tudtuk, hogy a szippantóautó sem fog feljönni, hogy az emésztőből elvigye a szennyvizet” – meséli Anna a történetüket.

Mint mondja, a lakossági szennyvízre évtizedekig környezetszennyezésként vagy ártalmatlanítandó hulladékként tekintett a társadalom, miközben vízgazdálkodási oldalról megközelítve a megtisztított víz értékes, helyben tartandó erőforrás. 

Vagyis a háztartási szennyvíz megfelelő biológiai tisztítást követően – a szükséges műszaki, talaj- és hatósági feltételek teljesülése esetén – helyben maradhat, és elszivárogtatással közvetlenül hozzájárulhat a talajvízkészlet visszapótlásához.

Ezért döntöttek úgy férjével, Schuster Péterrel, hogy a biológiai szennyvíztisztításra építenek családi vállalkozást. A családit itt szó szerint kell érteni, Krasznói Anna ugyanis kiemeli, rengeteget segítettek a nagyszülők, dédszülők négy gyermekük körül, míg ők sokszor késő estig dolgoztak. A mai napig hálásak nekik a gondoskodásért.

Szennyvíztisztító telep, kicsiben 

Sokan azt gondolják, hogy hazánkban már alig van csatornázatlan lakóterület, pedig ez nem így van. A lakóingatlanok 16 százaléka csatorna nélküli területen fekszik, ami meglepően nagy arány. 

Budapest kertvárosi részein, az agglomerációban vagy vidéki városok kieső részein sok családi háznál, új építkezéseknél küzdenek ezzel a problémával. Ahol nem elérhető a közcsatorna, vagy nem lenne gazdaságos rákötni, az emésztőgödör alternatívájaként egyedi szennyvíztisztító berendezéssel lehet megtisztítani a kommunális szennyvizet. 

„A berendezés a nagyvárosi szennyvíztisztító telepekhez hasonló biológiai elven működik, csak kisebb léptékben: a szennyvízben lévő szerves szennyeződéseket mikroorganizmusok bontják le. A megfelelően megtisztított víz az előírások és a helyi adottságok figyelembevételével kialakított, felszín alatti elszivárogtató rendszeren keresztül visszajuttatható a talajba, végül onnan a légkörbe párolog” – magyarázza az ÖkoTech-Home ügyvezetője a folyamatot. 

Vagyis nem a növényeket locsolják felülről, hanem a tisztított vizet a talajba vezetik. Ez hozzájárulhat a talaj nedvességének pótlásához, és megfelelő kialakítás mellett a növényzet számára is hasznosulhat.

„Ott van helyben, nem kell máshova eljuttatni”

A szennyvízkezelés tekintetében mindenki arra fókuszált az elmúlt évtizedekben, hogy a szennyezést hogyan lehet eltávolítani, elvezetni a lakóingatlanoktól, de az aszályos hónapok megmutatták, hogy szemléletváltásra van szükség. 

Mennyi vizet használunk?

A KSH adatai szerint 2024-ben több mint 370,8 millió köbméter közüzemi vizet juttattak a szolgáltatók a magyar háztartásoknak. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos, négyfős család naponta mintegy fél köbméter, azaz évente körülbelül 180 köbméter vizet használ fel. Ha fejenként napi 100 liter helyben kezelhető háztartási szennyvízzel számolunk, 1000 embernél ez évi 36 500 köbmétert jelent.  

„Amennyiben egy kertvárosban ezer ember megfelelően megtisztított szennyvizét helyben tudnánk tartani, az már olyan vízmennyiség lenne, amellyel érdemes számolni a helyi vízpótlásban. Megfelelő elhelyezés mellett segíthetné a talaj és a növényzet vízellátását, ami kedvező mikroklimatikus hatással is járhat. Ennek nagyságát azonban az adott területen külön kellene vizsgálni – szemlélteti Krasznói Anna. – Ez olyan vízkészlet, ami télen-nyáron rendelkezésre áll, nem csapadékfüggő, ott van helyben, nem kell máshova eljuttatni.”

Az ügyvezető szerint a csatorna kiépítése sok helyen nehéz és drága folyamat: félreeső városrészeket, utcákat ugyanis nem gazdaságos csatornázni. Ennek ellenére a lakók sokszor akadályokba ütköznek, ha saját biológiai szennyvíztisztítót szeretnének üzemeltetni: 

Vannak olyan települések, ahol a helyi jogszabályok kizárják ezt a megoldási lehetőséget; az önkormányzatok inkább a zárt szennyvíztároló, vagyis az emésztőgödör létesítését engedélyezik. A tisztított víz elszivárogtatásához pedig a legtöbb esetben jegyzői engedélyre van szükség, hiszen megvalósítás előtt tisztázni kell az adott berendezésre és helyszínre vonatkozó műszaki, környezetvédelmi és hatósági követelményeket. 

A közgazdász úgy véli, sok esetben nincsen valós indok a tiltások mögött. 

Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy egy saját szennyvíztisztító saját közmű. Mindennap rá kell nézni. Időről időre szemmel kell tartani, karbantartást igényel.

Kép
Krasznói Anna
Krasznói Anna

Környezettudatosságra nevel

A fenti okok mind-mind közrejátszhatnak abban, hogy itthon még kevésbé ismert és kevésbé elterjedt a biológiai szennyvíztisztítás: körülbelül 10–20 ezer háztartásban használnak erre alkalmas berendezést. A szakértő szerint anyagilag nem kerül többe, mint egy emésztő kialakítása és a rendszeres szippantás költsége. 

Nagyvárosokban, társasházi környezetben a biológiai szennyvíztisztításnak nincs létjogosultsága, de az lenne a cél, hogy 5–10 éven belül egyre inkább elterjedjen ez a módszer a kertes házaknál.

Úgy látják, sok felhasználójuk jobban figyel a környezetbarát háztartás vezetésére, például tudatosabban választ természetes tisztítószert (mosódió, ecet, citromsav), miután saját szennyvíztisztító telepítése mellett döntött. 

A közelmúltban kisebb kutatást is végeztek: 56 háztartást felölelő felmérésük eredményei szerint az egyedi tisztítót használó lakosok körében komoly szemléletváltás figyelhető meg. 

A válaszadók közel háromnegyede érdemben változtatott a háztartási szokásain. 

„A megtisztított víz és a komposztálható stabilizált iszap a saját ingatlanjuk talajában marad, tudatosabban választják meg a tisztítószereket, és kerülik a környezetterhelő vegyszerek leengedését a lefolyóba. Nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy a felhasználóknak átalakul a gondolkodásuk. Nemcsak környezetbarát tisztítószerekre térnek át, hanem például a szelektív hulladékgyűjtést is komolyabban veszik” – fogalmaz.

Az EU is az újrahasznosítást szorgalmazza

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatai szerint az újrahasznosított víz jelenleg az EU éves édesvízkivételének mindössze 0,3 százalékát (mintegy 650 millió köbmétert) teszi ki, miközben a becslések szerint évi 6,6 milliárd köbméter víz lenne biztonságosan visszanyerhető. Azt is előírják a tagállamoknak, hogy igyekezzenek a szennyvíz újrahasználatára, különösen vízhiányos területeken. 

Itthon is napirenden van a vízgazdálkodási szemlélet megújítása. 

A kormány 2026 augusztusában elfogadta a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet, amely a víz elvezetése helyett egyre nagyobb hangsúlyt helyez annak helyben tartására, és előírja a jelenlegi Nemzeti Vízstratégia felülvizsgálatának előkészítését. A 2017-ben elfogadott Kvassay Jenő Terv, 2030-ig határozza meg a hazai vízgazdálkodás fő irányait.

Krasznói Anna és munkatársai is tettek a felülvizsgálathoz szakmai javaslatot: azt szeretnék elérni, hogy a megújuló stratégiában a megtisztított háztartási szennyvízzel mint helyben rendelkezésre álló vízkészlettel is számoljanak.

Keresünk 1.000 támogatót év végéig!

A Képmás minden tartalma azért születik, hogy egy kicsit jobb legyen tőle a világ és benne mi magunk is. A folytatáshoz Rád is szükség van! Keresünk 1.000 támogatót év végéig, akik segítenek felerősíteni a Képmás hangját a médiazajban és hozzájárulnak ahhoz, hogy még több igazi történetet mondhassunk el!

Támogatlak titeket>>

Legkedveltebbek