A szomorú bohóc – Rejtő Jenő kalandos és tragikus élete
Rejtő Jenő szerette kiszínezni saját életrajzát, és olyan sikeres volt ebben, hogy halála után sok legenda belopta magát a róla írt cikkekbe. De ki lapult a legendák mögött, ki volt az igazi Rejtő Jenő? Ki volt ez a ragyogó humorú, de a fotókon soha nem mosolygó férfi, aki mindig csak álruhában akart az emberek elé lépni?
Színésznek tehetségtelen volt
Reich Jenő 1905-ben született Reich Áron és Wolf Ilona harmadik gyermekeként. Két bátyja volt: Lajos Vilmos és Gyula. 1908-ban született egy kishúga, Kornélia, aki mindössze kétévesen meghalt skarlátban, és ez mélyen megrázta a kisfiút. Thuróczy Gergely irodalomtörténész A megtalált tragédia – Rejtő Jenő emlékére című könyvében olvasható, hogy Reichék nem voltak jómódúak, és az apa gyakran váltogatta a munkáit. A családban mindenki szeretett sakkozni és kártyázni, azonban a legkisebb Reich fiú esetében a kártya sajnos szerencsejáték-szenvedéllyé fajult. A fiatal Jenő nem volt jó diák, kiskorától fogva nyughatatlan természetnek számított. A család zsidó vallása ellenére Jenő nem volt vallásos, de amikor a tanára zsidózott, felpofozta, amiért eltanácsolták az iskolából.
Testvérei az ügyvédi és a könyvelői pályát választották, ő azonban művészi ambíciókat dédelgetett. Tinédzserként borús hangulatú verseket írt, majd a színház kezdte vonzani. Fiatalon színésznek készült, és el is végzett egy színiiskolát, azonban Hegedüs Géza P. Howard, akit Rejtő Jenőnek hívtak című írásában feljegyezte, hogy szinte komikusan tehetségtelen volt, gyakran a statisztaszerepeket is elrontotta.
Egy alkalommal például beteghordozót kellett alakítania, de leejtette a hordágyat és vele együtt a vezetőszínészt is.
Már a húszas évei elején elkezdett írni, kabarékat és novellákat szerzett.
A műveit megalapozó barangolás
Budapest szűkösnek és szürkének tűnhetett a kalandokra vágyó Jenőnek, ezért 1927-ben fogta magát és elindult Nyugat-Európába, hogy világot lásson. A következő éveket barangolással töltötte, amelyről később részletes, naplószerű művet is írt, amely csak a kilencvenes évek végén jelent meg Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam címmel. Bejárta Berlint és Párizst, és saját leírása szerint különös kalandokba keveredett. Egyik szórakoztató anekdota szerint Párizsban nem tudta fizetni a lakbért, ezért elhintette a főbérlőknek, hogy a szegénység csak álca, ő valójában egy trónjától megfosztott uralkodó, aki a francia nagyvárosban bujkál.
Hegedüs leírása szerint mindenfajta munkát elvállalt: árult hamis parfümöt, és dolgozott vándorcirkusznak is. Ez az egészen 1930-ig tartó barangolás adhatta az alapját későbbi műveinek.
Az utazásai során eljutott Észak-Afrikába is, de saját híresztelésével ellentétben soha nem állt be légiósnak.
Az útileírásait szokatlanul komoly hangnemben írta, különösen megdöbbentő a Pestre való hazatéréséről szóló leírás, amelyben nem a Rejtő-regények humoros hangja, hanem egy rossz előérzettel teli, mélabús hang szólal meg:
„Miért jöttem én ide vissza? Mi kényszerített erre az előreláthatólag balvégzetű lépésre. Mi vár itt rám, mi helyem van itt, mit csinálok holnap és főképpen ma? Nem tudom, de fájdalmas boldogság fog el. Valami hasonló érzés lehet anyának lenni. Fáj és balsejtelemmel tölt el, és mégis boldog vagyok, Budapest ez...”
Gyorsan alkotott halhatatlant
Rejtő Jenő nevét a magyar olvasók először nem az írásaiból, hanem egy szokatlan, nyilvános levélváltásból ismerhették meg. 1931 elején Karinthy Frigyes Egy úrhoz, aki ma öngyilkos lesz címmel adott ki egy nyílt levelet a Pesti Naplóban, amelyhez hozzáfűzte alcímnek, hogy „objektív levél”, amelyben kérleli a címzettet, hogy ne lője főbe magát, hanem térjen haza. Ez a furcsa írás Rejtőnek szólt, bár ez nem derült ki az első levélből. A két íróról szóló írásában Veres András leírja, hogy a levél kisebb szenzációt keltett. Már az első levél nyelvezete is arra utal, hogy Karinthy beugratta az olvasókat – az „eltűnést” további levelek és tudósítások követték, mire végül megnyugodhattak az olvasók, hogy Rejtő Jenő jól van.
Az abszurd epizódot Karinthy haláláig tartó barátság követte.
Rejtő kalandos utazását követően maradt a színpadnál, de most már nem színészként, hanem kabaré-, valamint operettíróként működött. Több sikeres operettet szerzett, köztük az Aki mer, az nyer című darabot, ami 150 előadást élt meg. Ponyvaírói karrierje is ekkor indult, a Nova kiadónál jelentek meg légiós- és detektívkönyvei. A két háború között óriási népszerűségnek örvendtek a légiósregények, amely elfeledett műfajt a mai olvasók csak Rejtő paródiáin át ismerik. A ponyvairodalom általános szokása volt, hogy angol nevet kaptak a szerzők, ezzel is igyekeztek nagyvilágibbá tenni a könyveket. Így lett Reich Jenő Rejtőből P. Howard. Hihetetlenül gyorsan írt, és gyorsan el is kártyázta a művekért járó fizetséget. Bár ma szinte kizárólag a regényeiről ismert, mindössze néhány évig tartott sikeres ponyvaírói pályája. Piszkos Fred, Gorcsev Iván és az általa kevésbé szeretett westernhősei, mint például Texas Bill, gyorsan, kapkodva születtek.
Aranykor után vészkorszak
A pesti kávéházak aranykorában Rejtőt az Andrássy úton a Japán kávéházban lehetett megtalálni, itt írt és kártyázott. Sikerei ellenére sosem élt nyugodt életet, kétszer nősült, és mindkét házassága rövid ideig tartott. Thuróczy idézi Rejtő egy közeli ismerősét, aki szerint hullámzott az író személyisége, egyszer kedves volt és szórakoztató, majd hirtelen haragú lett és goromba. Ha jó kedve volt, ő lett a társaság bohóca, aki bárkit meg tudott nevettetni. Pénzhiánya miatt állandóan sietett, ezért gyakran összecsapta az írásait. Kapkodott, nem is sejtve, hogy az ideje váratlanul fog elfogyni.
A háború kitörése után is ontotta a könyveket, de a ponyva mint műfaj a szélsőjobb célkeresztjébe került, mert „erkölcstelennek” minősítették.
Maga Rejtő is célponttá vált: 1942 őszén az Egyedül Vagyunk nyilas lap lejárató cikket közölt róla.
Gúnyosan írtak arról, hogy az írót nemrég engedték ki egy szanatóriumból, és megvetően szóltak Rejtő regényeiről. A cikk megjelenése után nem sokkal Jenő munkaszolgálatos behívót kapott, de nem hagyta annyiban a cikket, rágalmazási pert indított.
A pert azonban nem tudta figyelemmel kísérni, mert elvitték a keleti frontra. A 2. magyar hadsereg munkaszolgálatosai közé került, akiket a Don-kanyarba küldtek. Közismerten rossz körülmények közepette a munkaszolgálatosok embertelen bánásmódban részesültek. Valójában nem tudni, hogyan teltek Rejtő utolsó hónapjai, a közismert történeteket, amiket egy Rajna János nevű artistára hivatkozva írtak meg, nem lehet bizonyítékkal alátámasztani. Ezen leírások szerint a már beteg Jenő az utolsó pillanatig szórakoztatta a társait. 1943 elején, hivatalosan újévkor halt meg, úgy, hogy alig három hónappal korábban még Budapesten sétált az árkádok alatt. Sírja nem ismert, és azt sem lehet tudni, miben hunyt el. Valahol a mai Ukrajna területén nyugodhat.
Szülei nem tudtak a haláláról
A Reich család viszontagságai ekkor még nem értek véget: az édesanya gyenge egészsége miatt nem mondták el neki, hogy Jenő meghalt, és 1944-ben úgy hunyt el, hogy nem tudta, hogy a fia már nem él. Jenő bátyja, Gyula pedig elküldte a kisfiát Pestről, mert azt hitte, nagyobb biztonságban lesz vidéken. Azonban a kisfiút 1944-ben deportálták, nagy valószínűséggel Auschwitzba, ahonnan soha nem tért haza. A háború után készült egy interjú Jenő édesapjával, amelyből kiderült, hogy az apa sem tudta, mikor és milyen körülmények között halt meg a fia.
A háború után a Rákosi-korszakban Rejtő műveit nem adták ki, és csak az 1956-os forradalom után jelenhettek meg újra.
Könyvei töretlenül népszerűek, egyesek felemelik az irodalmi nagyok sorába, mások ragaszkodnak a ponyva megjelöléshez. Legendás alakjai, poénos jelenetei beitták magukat a magyar kollektív tudatba, mindenki ismeri a kártyán nyert Nobel-díjat vagy a híres kést a hátban, akár olvasta Rejtőt, akár nem.
Források:
- Hegedüs Géza: P. Howard, akit Rejtő Jenőnek hívtak, in: Rejtő Jenő – Az utolsó szó jogán, válogatta és sajtó alá rendezte Dr. Révai Gyula
- Perczel Olivér: Rejtő Jenő halála utáni peres ügye, Múlt-Kor, https://mult-kor.hu/20130702_rejto_jeno_halala_utani_peres_ugye
- Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam, szerkesztette: Varga Katalin, https://www.scribd.com/document/368904434/Rejto-Jeno-Megyek-Parizsba-Ahol-Meg-Egyszer-Sem-Haldokoltam
- Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia – Rejtő Jenő emlékére, Petőfi Irodalmi Múzeum – Athenaeum Kiadó, 2016
- Veres András: Rejtő és Karinthy, 2019, http://real.mtak.hu/104901/1/IT_2019-1_Veres_RejtoesKarinthy-.pdf
- Rejtő elleni lejárató cikk: https://holocaust.archivportal.hu/hu/bemutatjuk-piszkos-fred-szerzojet-c-cikk-egyedul-vagyunk-c-folyoirat
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A reményvesztett zseni, a „Szomorú vasárnap” világhírű magyar szerzője: Seress Rezső
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
