Nők, akik a hátukon viszik az országot azzal, hogy az életet szolgálják – Nőnap alkalmából őket is köszöntsük!

Szoptatás vagy tápszer? Család vagy karrier? Szülés vagy császármetszés? Képernyőzés vagy sarazás? Bölcsi vagy gyes? Örök alávetettség a patriarchátusban vagy a mindenre is megoldást jelentő feminizmus? Házassági szerződés vagy vakhit? Mennyi mindenen tudunk mi, nők egymásnak esni, és akkor a Család az család téma még fel sem jött – miközben a nő és nő közötti szolidaritás tartja mozgásban a világot.

nőnapi köszöntő mellé illusztráció: négy ölelkező nő
Kép: Unsplash / Elly Fairytale

Vigyázunk egymás gyerekeire a bölcsődékben és óvodákban, ölünkbe vesszük és átöleljük őket nagy udvari esések után; a szülinapjukon a csoporttal együtt zengjük Halász Judit örökzöldjét, fotózunk és küldjük a dokumentációt a szülőtársaknak a sugárzó kis orcákról. Megtanítjuk őket írni, olvasni, számolni, és – ha jó fazonok vagyunk – azt az alapélményüket se zúzzuk szét, hogy a világ izgalmas hely, amit érdemes megismerni, „megtanulni”. Ápoljuk őket a kórházban, ápoljuk egymást, egymás szüleit – ott vagyunk a betegeknek olyankor, amikor másra tényleg nem számíthatnak, mert a pisilés se megy egyedül. Kísérjük egymás szüléseit, pontosan értjük egymást, hogy miért nem szeretnénk még lefeküdni a szülőágyra, viszont miért esik jól, ha ott a derekunknál kicsit masszírozzák vajúdás közben, amikor éppen szét akar szakadni a testünk. Meglátogatjuk egymást szülés után pár nappal, hogy meggyőződjünk róla, a körülményekhez képest minden rendben, a baba gyarapodik és rendszeresen kapja a D- és a K-vitamint, a mama melle pedig nem gyulladt be, és biztosítjuk róla, hogy teljesen rendben van, ha délben még pizsamában fogad, és be sem ágyazott.

Olyan természetesek már mindezek nekünk, a 21. század lányainak!

Természetes, hogy vannak közöttünk nők, akik hivatásuknak választják azt, ami által a mi életünk könnyebb lesz: hogy amíg dolgozunk, a gyerekeink biztonságban fejlődjenek, ha megbetegszünk, akkor segítsenek meggyógyulni, új élet születésekor pedig valódi segítséget nyújtsanak szakmai tapasztalataikkal, elfogadásukkal, jelenlétükkel.

Az óvónők, dadusok, bölcsődei gondozók, tanítónők, tanárnők, ápolónők, asszisztensnők, szülésznők, védőnők – ezeknek a „nőies” segítő szakmáknak a képviselői – a hátukon viszik az országot azzal, hogy az életet szolgálják. Nem haragszanak a férfiakra, amiért „innen bezzeg nem akarják kiszorítani őket, csak a tudományos pályákról”, hanem visznek a hátunkon minket nap mint nap. Szabad döntésükből, olykor persze fáradtan, időnként talán még türelmetlenül is – pont úgy, ahogy mi is végezzük a dolgunkat.

Isten áldjon titeket mindig, és kapjátok vissza a sok figyelmességet, gondoskodást, szeretetet, amit nekünk adtok! Köszönjük szépen!

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Tartalmaink elkészítése, az oldal üzemeltetése és az új olvasók elérése azonban költségekkel jár. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t lehetőségeihez mérten. Köszönjük, hogy számíthatunk Önre!

Támogatom a kepmas.hu-t>>