Hogyan értékeljük a félévi jegyeket?

– Miről szólnak a félévi jegyek? Egyáltalán bizonyítványt kapnak ilyenkor a diákok, vagy csak tájékoztatót?
– Nem bizonyítványt, hanem félévi értesítőt kapnak a tanulmányi előmenetelük jelenlegi állapotáról. Ez egyfajta értékelés, visszajelzés a tanulónak és a szülőknek. Ugyan ennek is van nyoma, de csak az év végi bizonyítvány kerül be a törzslapba, amelyet meg kell őriznünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne vegyük komolyan, de túl nagy jelentőséget sem kell tulajdonítani neki.

– Bizonyos évfolyamokban fontosak a félévi jegyek, hiszen beleszámítanak a továbbtanulásba. Melyek ezek?
– Nálunk gimnáziumban a félévi jegyek egyáltalán nem számítanak. Továbbtanulásnál egyedül a 11., 12. osztályos év végi eredmények fontosak. A középiskolai felvételinél más a helyzet, ott mind a hat, mind a négy évfolyamos képzésre jelentkezőknél figyelembe vesszük a félévi jegyeket (6. félévi, illetve 8. félévi), hiszen azok adják a legfrissebb információt a tanulók tudásáról.

– Mennyire alkalmas az ötszámjegyű értékelési rendszer, hogy valós képet adjon a tanulók tudásáról?
– Ez a kialakult osztályozási gyakorlat, nem tökéletes, de alkalmas arra, hogy némi visszajelzést adjon. Már egy dolgozatnál is nehéz egy harminckét fős osztályt öt jegybe, vagyis öt kategóriába besorolni. Éppen ezért én százalékok alapján is szoktam értékelni, előfordul, hogy több kisebb dolgozatot íratok, és azok százalékos eredményét adom össze, amelyre aztán egy jegyet kapnak. Nem mindegy, hogy valaki 55%-ra kap hármast vagy 69%-ra. Én is és a kollégáim is objektivitásra törekszünk, még akkor is, ha sokan azt gondolják, hogy hasra ütésre adjuk a jegyeket. Különbségek persze vannak, mert talentumai alapján lehet, hogy egy négyes osztályzatért valakit nagyon megdicsérek, míg mást leszidok.

Nem várom mindenkitől, hogy kitűnő legyen, csak azt, hogy a saját képességeinek megfelelően tanuljon és kamatoztassa talentumait.

– Mi mindent vesz figyelembe az osztályozásnál?
– Mivel számokkal osztályozunk, átlagot kell számolnunk, de ahogyan Kálmán Attila iskolaalapító igazgatónk mondta, nem matematikai, hanem pedagógiai átlagot. Ami nem azt jelenti, hogy 3,27-re adhatok ötöst, hanem azt, hogy ha valaki 3,5 vagy 4,5 körül van, akkor felfelé kerekítem, ha sokat küzdött érte: önként felelt, jelentkezett kiselőadásra stb. Nem vagyok híve a tűzoltásnak, hogy félévkor vagy év végén kampányszerűen feleltetünk. Tanító célzattal bír, hogy ne csak akkor térjen magához a diák, ha ég a ház, hanem próbálja magát rendszeres tanulásra bírni. „Hegy előtt késő abrakolni” – szintén Kálmán Attila mondta, vagyis, ha egész félévben nem csinálok semmit, és az utolsó pillanatban próbálok valamit tenni, abból ritkán születik jó eredmény, mivel a tanulás egymásra épülő folyamat.

– Lehet-e félévi kettesből, hármasból év végén négyes vagy ötös, vagy csak egy jeggyel kaphat jobbat a tanuló a második félév végén?
– Én azt vallom, értékelni kell, ha valaki javuló tendenciát mutat, de az sem mindegy, hogy úgy javít, hogy hat hónapig nem csinál semmit, és aztán hirtelen megtáltosodik, és felhozza az átlagát, vagy kitartóan próbálkozik, és nem azonnal, hanem csak idővel érik be szorgalmának gyümölcse. Nem úgy számolok, hogy külön kapnak jegyet az első félévre és külön a másodikra, hanem akkor is átlagolok. Ha javuló tendenciát látok, az mindig pozitív elbírálás alá esik.

– Megvitatják-e a kollégákkal a jegyeket?
– A tantárgyi jegyeket a szaktanár adja, az ő joga annak eldöntése, hogyan osztályoz, a nevelőtestület csak kivételes esetekben szólhat bele. Egyedül a magatartás- és a szorgalomjegyek azok, amelyeket minden diák esetében külön megbeszélünk.

Kép

Kép: Freepik

– Mennyire lehet jegyekkel motiválni a gyerekeket?
– A kisebbeket jobban. Amikor elkezdődött nálunk a hatosztályos képzés, nagyon meglepődtem, hogy a kicsik néha sírva jöttek egy négyes után, hogy szeretnék kijavítani. A nagyobbak esetében ez már igen változó. A félévi jegy egy tanulási folyamat eredménye, amely jó érzést okoz annak a diáknak, aki megdolgozott érte. Ha nem küzdött meg érte, a rosszabb jegy motiválhatja arra, hogy több energiát fektessen a tanulásba, de fordítva is elsülhet. Lehet, hogy feladja, mondván, nem értékelik kellőképp a szorgalmát. Olyan diák is van, akinek épp azért veszélyes megadni a jobb jegyet, mert akkor nem hozza ki magából a maximumot.

Mindenképp az adott tanulót kell nézni, hogy mivel tesszük a legjobbat az ő személyes fejlődésének, ehhez pedig nagyon kell ismernünk őket.

– Előfordult-e már, hogy utólag megbánta az osztályzatot, amelyet adott?
– Nagy tévedésem nem volt. Olyan előfordult, hogy amikor azt kellett eldöntenem, hogy inkább motiválom a tanulót vagy magasabbra teszem a lécet, nem találtam el, melyik a jobb neki. Erre azért már márciusban rá szoktam jönni, és akkor még van idő, hogy megbeszéljük. Az osztályzás igazából egy folyamat vége, amelyen nem nagyon szoktak meglepődni a diákok. Amikor félévkor leülök és megnézem az átlagokat, nem is tudom mindig, ki hányasra áll, mert a fejemben nem jegyekként léteznek, nem skatulyázom be őket, hogy hármas, négyes vagy ötös tanuló, hanem mindenkit az aktuális teljesítménye alapján értékelek. Nálam egy ötös is kaphat egyest, ha olyan a dolgozata, és egy kevésbé jó tanuló is lehet ötös, ha jól felkészült.

– Mikor tanulnak jobban a diákok, az első vagy a második félévben?
– Általában év végére jobban összeszedik magukat, főleg 11., 12. osztályban, amikor az eredmények már beleszámítanak a felvételibe. Van olyan diák is, aki még év elején bebiztosítja magát, jelentkezik felelni, jól megír egy-két dolgozatot, aztán hátradől. Nyolcadikban az a nehéz, hogy a félévi eredmény számít a felvételinél, az év végi már nem. Ezért sokan leeresztenek, de minden iskolában van erre gyakorlat, hogy ezt megakadályozzák, nálunk például minden év végén vannak vizsgák.

– Szülőként hogyan reagáljunk a félévi eredményekre?
– Minden esetben azt kell megnézni, hogy a gyerek teljesítményéhez képest milyenek a jegyek: mennyi energiát fektetett a tanulásba, mennyire volt szorgalmas. Van, akit egy hármas bizonyítványért is nagyon meg kell dicsérni, míg egy jobb képességű diák esetében a négyesnél jelezhetjük, hogy többre lenne képes.

Nem vagyok híve annak, hogy a szülők lefényképezzék és közösségi oldalakra posztolják a gyerek bizonyítványát, akkor se, ha jól sikerült. De a félévi értékelés jó lehetőség arra, hogy leüljünk, és megkérdezzük gyermekünket, ő hogyan értékeli saját teljesítményét.

Beszélgessünk arról, hol tart most, mit szeretne év végére elérni, és mit tud tenni annak érdekében. Meg szoktam kérdezni diákjaimat, milyen jegyet adnának maguknak magatartásra, szorgalomra, illetve az általam tanított tárgyakra, hogyan értékelik saját teljesítményüket.

– Reálisan látják magukat?
– Általában igen, persze van egy-két diák, aki jobbat mond, de olyan is akad, aki rosszabbat, mert nincs elég önbizalma. Az önértékelés, önismeret fontos állomása, hogy a gyerekek megtanulják értékelni saját teljesítményüket. Félévkor mindig elbeszélgetek velük arról is, mit tegyenek, ha nem elégedettek a bizonyítványukkal. Van olyan osztályom, amelyikkel levelet írattam félév elején, meg kellett fogalmazniuk, mit szeretnének elérni ebben a félévben, milyennek szeretnék látni magukat öt hónap múlva. A leveleket borítékba zártuk, a szekrényben őrzöm. Miután lezárjuk a félévet, elővesszük, hogy megnézhessék, mit értek el, hova jutottak – azt gondolom, ez is jó visszajelzés nekik.

– Jutalmazzuk-e a gyereket a jó bizonyítványért, és büntessük-e a rosszért?
– Mindenképp tartózkodnék a szélsőségektől. Túl nagy ajándékot adni egy bizonyítványért nem jó. Ha mindig jutalmazással kapcsoljuk össze az elért eredményt, könnyen ahhoz vezethet, hogy a gyerek mindig külső megerősítést vár. Persze fontos, hogy megdicsérjük, érezze, hogy a szülei értékelik. Minden családban kialakulhat erre valami hagyomány – egy közös ünnepi étkezés, sütizés, nyáron fagyizás. A túlzott büntetésnek sem vagyok híve, és semmiképp nem javaslom, hogy zeneórától, edzéstől, néptánctól tiltsuk el a gyereket, mert ezek mind a tanulást segítik. Nem lehet egész nap a könyvek fölött ülni, szükség van a sportra és a művészeti tevékenységekre, amelyek kiegészítik a mindennapjait. Inkább nézzük meg, mennyi időt tölt mással, esetleg telefonozással, számítógépezéssel, és annak az idejét csökkentsük. Segítsük jobban beosztani az idejét, és ha javulnak a tanulmányi eredményei, akkor picit engedhetünk! Nincs általános érvényű recept, minden gyereket mással lehet motiválni, támogatni.