Szájkarate egy kisgyerekes nagycsaládban | Képmás Magazin

Szájkarate egy kisgyerekes nagycsaládban

2017.11.27.
Anya melegszendvicset csinált, és szólt, hogy menjünk tízóraizni. Nekem nem kellett mennem, mert már egy ideje ott voltam, amióta megéreztem az illatát. Danit előcsalogattuk a szomszéd parkból, Apa hozta Lenkét, és leültek a sarokba újságot olvasni. Ágó lekiabált föntről, hogy sajnos nem tud jönni, mert már tizenegy óra. De aztán mégis leslattyogott: pizsamásan, kócosan, egy könyvvel.

Anya mindjárt vissza is akarta küldeni átöltözni, mire ő kiverte a nagyhisztit, hogy ha most felmegy, akkor nem elég, hogy a tízórairól, de még a melegszendvicsről is lemarad. Így aztán Anya megengedte, hogy előbb egyen.

Ágó pedig nekifogott, hogy megmozgassa a sok olvasásban elgémberedett száját: elvett pár répát, és arról kezdett beszélni, hogy a titkosügynökök meg az akcióhősök mind karatéznak vagy kungfuznak, egyik se dzsúdózik. Akkor neki miért kell?

– Mert te nem vagy akcióhős – mondtam.

– Egyed a szendvicset! – mondta Anya.

– Mi az az akcióhős? – kérdezte Dani.

Ágó elhúzta a száját, és csak Anyát volt hajlandó meghallani.

– Érdekes – mondta –, régen mindig a zöldséget tukmáltad, most, hogy zöldséget eszem, most szendvicset kéne ennem…

– Úgy értettem: szendvicset is. Mindig azt kínálgatom, amit épp hanyagolsz – válaszolt türelmesen Anya.

– A ciánt is hanyagolom…

Erre Anya azt mondta, hogy szerencsére az nincs is az étlapon, aztán válaszolt Daninak, aki már tizedszer kérdezte, hogy mi az a cián:

– Méreg. Mérget pedig nem teszek elétek az asztalra – mondta Anya, és már nem volt olyan türelmes.

De Ágó nem hagyta magát lerázni. Felhúzta az orrát, és becsukta a szemét. Aztán kinyitotta, és szétnézett az asztalon.

– Hát, szerintem, ha azt a virágot megenném, az biztos mérgező lenne…

Anya sóhajtott.

– Nem kínálok nektek enni olyasmit, ami mérgező – javította ki magát.

Ágó elégedetten kivett egy szendvicset. Azt hittük, befejezte.

– A múltkor arról beszéltél, hogy szinte bármilyen étel mérgező lehet, ha túlzásba visszük… – mondta vigyorogva.

– Sőt, még a beszéd is – válaszolt erre Anya.

Dani újra megkérdezte, mi az az akcióhős, Apa és Lenke meg csak olvasták az újságot.

Ágó beleharapott végre a kenyérbe. Mindenki örült a csöndnek. Vagyis majdnem mindenki.

– Ez a szendvics már nem olyan élvezetes, mint elsőre látszott. Hideg. – A fejünket fogtuk. – Anya, jövőre járhatnék inkább karatéra?

Végül Anya megelégelte:

– Ágó, miért nem tetszik a dzsúdó?

– Mert nincsenek barátaim. És ne mondd, hogy nem próbálkozom eléggé, mert én annyit beszélgetek velük, de ők csak vágják a pofákat. Ráadásul olyan durvák a nagy fiúk... mindig úgy földhöz vágnak, hogy csak úgy nyekkenek a szőnyegen.

– Tényleg? – nézett körbe Anya.

– Engem nem – vontam meg a vállam.

– Engem sem – bizonygatta Dani.

– Ki érti ezt…? – szólalt meg az újság mögött Apa.

Gyerekszoba rovatunkból ajánljuk még