Félév, témazárók, tanítói titkok

Nem a félévi bizonyítványokról szeretnék mesélni, hanem aprócska, tanító nénis titkokról, amelyek megszínezik az életet. Keress meg, ha nem találsz, kukkants a papírkupac alá!

Kép: Freepik

Trappolva közelít a félév vége, sokasodnak a feladatok, a felmérések megíratása. Sokan úgy gondolják, hogy a tanító néninek nem kell készülnie az órára, összedob egy felmérőt, és ott melegszik a radiátor mellett, míg szegény negyedikesek töltögetik a rovatokat a névmásokról. Ez természetesen nincs így.

Egy felmérő megalkotása szinte művészi munka. A kijavítása pedig felér egy főiskolai zárthelyi vizsgával.

Most ez a szombat délutáni programom. Motivációként keresek egy jó filmet, amit majd munka után megnézek.

Undokul néz a papírkupac. Oldalról nézve legörbülő szájat formáz: Kellett ez neked? Sóhajtok, nekifogok. Gyors pillantás az első elkövető nevére: ááá, a kis huncut, kedden megint kitört nála az alkotási láz. Szűk alkotótársi körben kartonlapokat szabdal, ragaszt, majd az elkészült remekművel (állítólag harci sisak) a fején sétálgat a teremben a lányok nagy örömére. Ők csak egy üres dobozkockát látnak a remekműben. Valahol rejtőzik itthon a lakásban néhány kartonlap, megkeresem neki. Muszáj nevetnem, de a papírhalomra tekintve komollyá válok. Javítok, nincs szórakozás. Mars vissza az asztalhoz! – parancsolom magamnak.

A következő áldozatom témazárója szélére macskát rajzolt „Neked” felirattal. Meghatódom… Más arra gondolna, ez megvesztegetés, de a kislányt ismerve csak kedvességről van szó.

Jelzésnek érzem, hogy ne keseregjek, hiába sok a javítandó dolgozat, egyszer vége, jöhet a pihenés. Ez megédesíti a szombat délutánomat. Na de semmi ábrándozás, tessék javítani!

Már a harmadiknál tartok! Van, aki évek óta küzd a hosszú mássalhangzókkal, a füle soha nem fogja elkapni a „hozzá” szóban a sziámi zépárt. Sziámi zépár… Ki is találta ki? Igen, Pisti, amikor teljes erőbedobással magyarázta Csabinak, mi a hosszú mássalhangzós szavak helyesírásának titka. Sziámi zépár, espár, tépár. Csabi bólogatott, érti, persze, hogyne, nincs ő beoltva helyesírás ellen!

Narancssárgával javítok, elsős koruk óta ez a javítószínem. Ez a Gabi néni szín. Természetesen ezt az elnevezést is egy gyermek ragasztotta rá. Már megint elkalandoznak gondolataim, pedig még van vagy tíz dolgozat nyelvtanból.

Kép

Kép: Freepik

Itt van végre Borcsié. Megnyugtató kiírt betűk, árad belőlük a nyugalom. Olyan, mint a kislány, aki leírta. Egy érdekes hajtogatást mutatott pénteken, a végeredmény egy róka. Papírt keresek, próbálkozom. Lassan megy, elfelejtettem a lépéseket. Végre sikerül, gondosan rajzolom meg a szemét, kis pillákat, fényes tekintetet. Ejnye, mit csinálok? A rókát bezárom a fiókomba, szigorúbb munkára fogom magam, mert a nyelvtandolgozatok javítása után jön a következő papírhalom.

Mint a szél, úgy haladok a szövegértésekkel. Nem hagyom magam eltéríteni, pedig akadnak izgalmak. Valaki meg akar győzni arról, hogy van kalácsevő cicamadár és zsiráfnyakú hal. A rajzokat én készítettem, de nem új fajok felfedeztetése céljából, hanem mondatalkotásra ösztönözve az ifjúságot. Egy egész percig elgondolkodom rajztehetségem fejlesztési lehetőségein. Már csak huszonhat füzet átböngészése, és kész vagyok!

Az egyik füzetben csinos kis papírszeletet találok, rajta egy csábos patás ábráját, amely sportcipőt visel. Alatta kusza írás: eccarvú.

Kicsit elszomorodom, úgy látszik, Csabinak sok volt Pisti nyelvtan-továbbképzése. Óvatosan görkorcsolyát rajzolok a sportcipőkre, és bepöttyözöm a nyerget. Borzasztó, mit csinálok én?! Itt akarok ülni egész délután és éjjel? Irrrgumburgum!

Olyan szorgalmasan javítok tovább, hogy csuda. Timike füzetének lapjai közt ezt a cédulát találom: „Szereted a lángost? igen nem” Az igen szót erőteljesen húzta alá valaki, majd folytatta a kérdéssort: „Bejövünk majd az udvarról inni?” BE – reagálta le a címzett. A kis huncutok csapatostul vonulnak be mindenféle indokkal játékidőben az udvarról, hogy a mosdó békés rejtekében pletykálkodhassanak… Még meg is szervezik! De most lebuktak!

Visszateszem a lapocskát, nem is láttam. Én is voltam gyerek.

Már majdnem készen vagyok. Az utolsó füzet következik, ünnepélyes pillanat, dobpergés, harsonaszó. A tanító néni öröme az időben kijavított témazárók és füzetek halmaza. Ráadásul csupa jó osztályzat született. Megyek filmet nézni.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti