Hét ok, amiért érdemes bajlódni a veteményeskerttel | Képmás Magazin

Hét ok, amiért érdemes bajlódni a veteményeskerttel

júl. 17.
Molnár-Bánffy Kata
Molnár-Bánffy Kata
veteményeskert

Ellátórendszereknek kiszolgáltatott, városi vagy városi jellegű életet élünk, reggel munkahelyre megyünk, este haza – a zöldséget és a gyümölcsöt a szupermarketekben, jobb esetben piacokon vagy termelőktől vesszük. Aki nem így él, annak természetesen nem szól ez a bejegyzés, a hagyományos, vidéki életmódot folytatóknak, akiknek a veteményes a család élelmiszerellátásának fontos forrása. 

A városi élet mellett is divatba jön újra meg újra a kertgondozás, a vetemény is, vannak közös gondozású városi kertek, balkonokban növekvő fűszerkertek és paradicsomültetvények. Sokan városi életmódot váltanak fel egy hagyományosabb vidékivel, ahol a stresszt a krumplibogarak vagy a moníliafertőzés jelenti, nem a forgalmi dugó meg a tőzsdeindex. 
Nekünk túlméretes kertünk van, már ahhoz képest, hogy egyébként meg a fővárosban töltjük többféle munkával a napjainkat. Kertnek nem is merném nevezni, nagyjából körbe van kerítve, és itt-ott tarkítják elburjánzott növények. Ezek a jobban járt sarkok, mert ezekben legalább van valami, más helyeken a gaz burjánzik el, amit olykor kaszálunk, vagy fűnyíróval nyírunk. Teljesen elengedtem ezt a problémát, bár nagyon szeretnék egy nagy és gondozott kertet, ahol az ember lelkesen sétál az ismerőseivel, és büszkén mutogatja a virágzó bokrokat, ügyesen egymás mellé ültetett virágokat és illatozó fűszernövényeket. Ahol a fák árnyékában nyugágyak állnak, a pihenőpontokat kanyargós ösvények kötik össze és... – abbahagytam, nagyjából el tudjátok képzelni, hogy milyen nem a mi kertünk. Nem olyan életállapot az, amiben élünk, hogy energiánk, időnk legyen a kertre. Ha meg nem a kert marad ki, akkor a gyerekek, így még mindig az előbbi a jobb sorrend. 
Mindezek ellenére minden évben belevágok egy kisebb veteményesbe, aztán hol ilyen, hol olyan az eredmény. Tulajdonképpen azt akarom összeírni, hogy ezt miért teszem – jóllehet teljesen észszerűtlen.

1. Mert stresszoldó hatású

A munka utáni esti locsolás a lehető legjobb módja az egész munkával (vagy gyerekneveléssel) töltött nap feldolgozásának. Amíg állok, és fogom a slag végét (büszke vagyok rá, hogy még az építkezés elején egy giga ciszterna létesítését erőltettem, és ez most nagyon jó, mert többnyire nem vezetékes vízzel locsolunk), nézem, ahogy permetezi a vízsugár a petrezselyemtöveket, a céklát meg a zöldbabot, szépen helyére kerülnek az egésznapos munka egyes eseményei, részletei, bosszankodásai. Megoldódnak (fejben) problémák, sőt, új ötletek születnek. Az ilyen pörgős embereknek, mint én, akik vállalkozók meg managerek, amúgy is tankönyvi stresszoldó terepe a természet – de jó tudni, hogy erre nemcsak az erdő, hanem néhány sor uborka is alkalmas.

2. Mert stratégiai fontosságú megőrizni ezt a tudást

Mármint azt a tudást, hogy hogyan és miből kerül az asztalunkra az étel. A gazdasági válság éveiben, amikor egy-egy bank összeomlása után az agglomeráció üzleteiben a menedzserfeleségek felvásárolták a tartós élelmiszert és a patikákban a C vitamint, mert nem tudták, mi jöhet még – szóval akkoriban többször is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy van területem is hozzá, meg életben tartott tudásom is, hogy ne legyek kiszolgáltatva annyira a különféle ellátórendszereknek. Amúgy is abban hiszek, hogy amit európaiságnak és európai értékeknek tartunk, az azért alakult ki (részben), mert Európában volt élelmiszertermelésre alkalmas évszak is, meg élelmiszertermelésre nem alkalmas évszak is, tehát meg kellett tanulni előre tervezni a télre. Nem arattunk négyszer, mint az indiaiak. A tücsök és a hangya meséje sok földrészen nem értelmezhető sehogysem.

3. Mert széleskörű tudástár

Nem kötelezem a gyerekeket a kerti munkára, de igyekszem kedvet csinálni nekik hozzá. És tényleg gyakran csatlakoznak, bekapcsolódnak, együtt művelgetjük ezt a kis darabot a családi civilizációnkból. Nem tankönyvi tudás számukra, hogy a magból kibújik a csíra, és abból növekszik a növény. Fel fogják ismerni a borsót meg a padlizsánt növény formájában is, ha ilyen helyzetbe kerülnek. A három gyerekből kettő kifejezetten gasztromán, ők olykor rávesznek engem különféle, a River Cottage-ból ellesett haszonnövény ültetésére (egyszer még vízi tormát is ültettünk, pedig nincs is vizünk hozzá, nem is maradt életben szegény). De répaegyelés közben beszélgettünk már talajfajtákról, holdnaptárról, gombákról és gombafertőzésekről, vegyszerekről és természetes védekezési módszerekről, a víz körforgásáról, és nagyon sokat beszélgettünk piaci és kereskedelmi játékszabályokról, egyfajta házi makro- és mikroökonómia-órák keretében. Szóval a veteményes végtelen tudástár egyúttal.

4. Mert alázatra és fegyelmezettségre tanít

Mindenhez alázat és fegyelmezettség kell a munka világában, és nem csak ott. A mi gyerekeink számára ezt már nincs honnan megtanulni, a gyereknevelés fókuszában nem ez áll – elfogadó és feltétel nélküli szeretetre törekszünk, igyekszünk szabadságot hagyni nekik, és tiszteletben tartjuk a saját egyéniségük által meghatározott kis világot, amiben élnek. És ez jó is így. Éppen ezért nem olyan nagy baj, ha máshol – a veteményesben – megtapasztalják, hogy nem mindig mi vagyunk a teremtés koronái. Amikor a gyönyörűen virágzó gyümölcsfáinkról lefagytak a virágok az idei áprilisi fagyok eredményeképp, meg amikor a jól induló céklaültetvényt egy nap alatt megeszi a lótetű, vagy amikor a gondosan ápolgatott paradicsomültetvény egy rövid balatoni nyaralás alatt haldokló sivataggá változik, átérezzük, hogy bizony a természet nagyobb úr, mint mi. Még az iskolai évek alatt megfigyeltem, hogy a legkeményebben azok a lányok és fiúk tudtak tanulni, munkát beletenni valamibe, akik azt látták otthon, hogy addig nincs reggeli, amíg az állatok nem kaptak enni.

5. Mert a legjobb út a módszerességhez

Utáltam gyerekként, amikor kivezényeltek minket gyomlálni, elsősorban azért, mert soha nem volt elég jó. Mármint az eredmény. A munka vége soha nem a dicséret volt, hanem inkább a lebarnítás, mert bennmaradtak a gyökerek, vagy mert nem vigyáztunk eléggé a haszonnövényre a gyom között, vagy mert letapostuk, ahol nem kellett volna, vagy kihagytunk részeket. De azt biztosan ott tanultam meg, hogy módszeresen, sorban haladva lehet a legeredményesebben dolgozni, legyen szó gazhúzogatásról, a gyerek félpár sportcipőjének a kereséséről vagy a hiba megtalálásáról egy húszoldalas Excelben. Szóval nemcsak tudást, hanem kompetenciát is fejleszt a kiskert.

6. Mert eggyel több esélyed van arra, hogy a gyerekek megegyék a zöldségeket

Gondolok itt különösen a kisebbekre, akiket még le lehet venni a lábukról azzal, hogy ez a zöldbab, amelyik tulajdonképpen csak közönséges zöldbabnak néz ki, valójában egy igazi kis csoda, hiszen abból a babszemből nőtt a növény, amit együtt csíráztattunk tavasszal, és aztán együtt ültettünk el, és aztán együtt locsolgattunk… Azt nem is merem külön pontban írni, hogy egyébként meg milyen jó tudni, hogy amit éppen eszel, vegyszermentes.

7. Mert sikerélményt ad

Legfőképpen viszont isteni érzés, amikor azt mondhatod a vendégeknek, hogy ez a kis hatkomponensű grillzöldség egy az egyben a kertben termett. Igen, a cékla meg a mángold is. (Ugyanennek a dög változata: „Te még sosem próbálkoztál veteményessel, ugye, drágám? Nem olyan nagy ügy, én is három gyerek meg három cég mellett csinálom. Tudod, mennyire jó stresszoldó?”) És kevés olyan őszintén örömteli pillanat van, mint amikor befőzöd a saját barackfádról szedett barackot, és még emlékszel, hogy amikor ültetted a fát, a most bulizó kamasz nyakig sarasan ki-be ugrált az ültetőgödörbe, mert ez a világ legjobb mulatságának tűnt. 
Ilyenkor teljesen úgy tűnik, hogy hasznos tagja vagy az emberiségnek egy pár négyzetméternyi veteményes vagy gyümölcsöskert által.

Kép: pixabay.com