| Képmás Magazin

Szám Kati

Szám Kati, blogger

Ismerős az érzés, amikor hirtelen felindulásból kommentet írsz, aztán törlöd, mielőtt közzé tennéd? Hallottad már a mondást, hogy manapság annyian írnak, hogy inkább azért tisztelünk valakit, ha nem ad ki könyvet? Ez alighanem a blogra is érvényes.

Az emberben mégis motoszkálnak nyugtalanító mondatok a talentumokról – hátha mégis neked kell megírnod. Nem az-e a nagyobb kísértés, ha úgy érzed, majd megírja más?

Ez a kijelentés persze bumerángként megtalálhat egy-egy bejegyzésem után, de talán épp ez a blog sava-borsa. Elfogadni, hogy másnak más a véleménye, hogy egyszer csak magamat is célkeresztben találhatom. És hát a Képmás szlogenjében ott van a bátor is.

Body, test, corpus

2018.02.22.
Body kiállítás

Különös, hogy gyakran épp azok nem tisztelik a testet, akik nem hisznek abban, hogy azon kívül létezik más is. És az is meglepő, ha valaki keresztényként hisz a lélek létezésében, de a testet értéktelen hívságnak tartja.

Drága „ingyen hitel” – avagy kávéból feketeleves?

2017.08.14.
kávéból feketeleves

Kifejezetten dühítenek a személyi kölcsönös reklámok, amelyekben vágyainkat megszerezhető tárggyá degradálják, de…

Könnyű nyári vallomás

2017.07.03.
Retro háziasszony

Kedves értelmiségi, közéletben tevékenykedő, esetleg tollforgató barátnőim, kollégáim, ismerőseim, egy vallomással tartozom! Bár gyakran panaszkodom rá, mégis… olykor hihetetlenül pihentet a háziasszonylét.

Birodalmi érdek vagy emberkísérlet?

2017.04.24.

A média nyilvánossága előtt zajló emberkísérlethez, amelyben egy szakemberek által kiválasztott pár az oltár előtt vakrandizik, szexuálpszichológus, valamint klinikai és szakpszichológusok adják a nevüket.

Kell nekünk a nőnap?

2017.03.06.
Nőnapi plakát 1954-ből

Március 8! Férfiak, irány a virágüzlet? Hogy kellő időben meglegyen legalább az az egy szál virág, amely az utóbbi évtizedekben már nem csak retró szegfű vagy kis csokor hóvirág lehet. Vagy éppenséggel ez az a nap, amikor ne is számítson virágra a kedves, a feleség, az anya, a kolléganő és a leánygyermek, mert nem célunk a munkásmozgalmi nosztalgia?