Fogyatékkal élők, nyugdíjasok, oltalmazott státuszú menekültek egy nagyüzemi konyhán | Képmás Magazin

Fogyatékkal élők, nyugdíjasok, oltalmazott státuszú menekültek egy nagyüzemi konyhán

2017.11.10.
A gasztroforradalom folytatódik, ma rengeteg a gasztroblogger, ételszakértő, sztárséf, a könyvesboltok polcai szakácskönyvektől roskadoznak. S amilyen színes és tetszetős lehet tányérunkon az étel, úgy egy nagyüzemi konyhán is lehet sokszínű az élet.

A munkaerőpiacon egyre hangzatosabban cseng a CSR, a társadalmi felelősségvállalás, amelynek keretében a megváltozott munkaképességű emberek, fogyatékkal élők, nyugdíjasok vagy oltalmazotti státuszú – legálisan munkát vállaló – menekültek is álláshoz juthatnak. Bár kezdetben a legtöbb cég kizárólag pénzügyi megfontolások alapján döntött ezen alkalmazások mellett, ma már kezdik felismerni e támogatási forma egyéb, pénzben kevésbé mérhető, hosszú távon azonban mindenképpen pozitív hatásait. Az Eurest Kft. hatodik éve büszkélkedhet a „Fogyatékosság-barát munkahely” címmel, ők üzemeltetik a Semmelweis Egyetem klinikáinak nagyüzemi konyháját, ahol a napi 6000 adag étel elkészítésében afgánok, fogyatékkal élők és nyugdíjasok is részt vesznek. Náluk jártunk, és egy valóban színes, barátias hangulatú közegbe érkeztünk.

„A legnagyobb pozitívum ezeknél az embereknél, hogy ők még akarnak dolgozni” – tudtuk meg Sárközi Györgytől, a konyhafőnöktől, aki a havi teljesítménylapok kiosztásánál nem sajnálja idejét arra, hogy mind a hatvan beosztottjával személyesen elbeszélgessen.

Sárközi György konyhafőnök a nap minden percében gondoskodik a jó hangulatról egy-egy öleléssel, harsány kacagással vagy a konyhai munka témakörében faragott zseniális szóviccekkel. Kép: Páczai Tamás

 

György tekintélyt parancsoló megjelenéséből először csak következtetünk a konyhában uralkodó rendre és fegyelemre, ám amikor saját szemünkkel is láthatjuk az ott tüsténkedő figurákat, intuíciónk bizonyságot nyer: itt a munkamorál tényleg nem csak üres frázis. A siketnéma Laci – aki legutóbb a jogosítványához szükséges orvosi felülvizsgálat miatt kért eltávozást – és az értelmi fogyatékos Erik már több éve dolgozik az étkeztetésben, s bár ők csak egy-két munkafolyamatot tudnak elvégezni, és nagyon fontos számukra a kiszámítható órarend, beilleszkedésük problémamentesen zajlott, teljes jogú és értékű tagjai ők is a konyhának.

Kaszás Helga, az Eurest Kft. HR-igazgatója is megerősítette, hogy amennyiben a megváltozott munkaképességű vagy fogyatékkal élő embereket jól integrálják, akkor ők is százszázalékos munkát tudnak letenni az asztalra. „Hozzánk ezeket az embereket alapítványok közvetítik ki, akiktől az adminisztratív támogatáson túl a menekültek esetében még konkrétabb segítséget is kapunk: minden egyes oltalmazott mögött egy-egy szociális munkás áll. Mindezzel együtt ez a fajta foglalkoztatás nagyon sok tanulást igényelt a mi részünkről is, speciális tudást és megközelítést. Bár a magyar társadalom széles rétegeinél e helyzet kezelésében nagyfokú kulturális és együttműködési deficit van, egy ilyen összetett csapat abszolút pozitív hatást gyakorol a nem fogyatékkal élőkre is. Rádöbbenti őket, hogy mindannyian nagyon is különbözőek vagyunk, ugyanakkor egyformán rendelkezünk gyengeségekkel és erősségekkel. Az egyenlőségnek azonban a munkakövetelmények szintjén is meg kell valósulnia, ott nincs helye a sajnálatnak, s ez a hátrányos helyzetű dolgozókban is az egyenértékűség érzetét erősíti. A számok nyelvén azt mondhatjuk, hogy jelenleg Magyarországon 10% körül mozog az ingerküszöb az ilyenfajta foglalkoztatásokkal kapcsolatban, de ez a szám valószínűsíthetően nőni fog” – tudtuk meg Kaszás Helgától.

Mosolygó arcok, viccelődések, apró csínyek. Tolerancia. Ebben a közegben talált munkára az afgán Basir, Fahim és a roma származású József is.

A pastu anyanyelvű, huszonéves, egyedülálló Basir két éve érkezett Magyarországra, 22 hónapot töltött a bicskei menekülttáborban, megjárta Németországot is, de a magyarok segítőkészségéről sokkal pozitívabban vélekedett, így visszatért hozzánk. Még próbaidőszakát tölti a konyhán, de szereti a munkáját, befogadták, és ha a magyar nyelvvel is jobban megbarátkozik, jövőre lehet, hogy szakácsiskolába fog járni.

Fahim már négy éve él Magyarországon, három gyermek édesapja. Tizenöt évet töltött Németországban, majd visszatért hazájába, ám újra menekültstátuszba kényszerült, így került végül hozzánk. Ő is csak február óta dolgozik itt, keresetéből azonban nehéz lenne az ötfős családot eltartania, Afganisztánban van egy kis drágakőüzlete, abból is befolyik némi összeg a családi kasszába. Legjobb barátainak a gyermekeit és feleségét tartja, ám számára nagyon más ez a kultúra, ezért távlati tervei között leginkább Amerika szerepel, ahol a rokonai élnek.

A roma származású József Balassagyarmaton született. Ő is próbaidős, most dolgozik először konyhán, de elégedett, befogadták a kollégák, szereti a munkáját, és már több társának is segített elhelyezkedni. Mint mondta, hozzá van szokva a munkához, 7–8 éve dolgozik, és a pénzéből a családját támogatja.