Segíteni és a lehető legkevésbé bántani – A „Vendég a háznál” 25 éves | Képmás Magazin
Kiemelt témáink

Segíteni és a lehető legkevésbé bántani – A „Vendég a háznál” 25 éves

2017.05.23.
Hirdetés
vendeg-a-haznal1.JPG
Kossuth Rádió, Vendég a háznál

 

Anyukám hangján az utóbbi évtizedben sokszor hallottam a telefonban: „Te, a Vendég a háználban hallottam…” És itt általában az anyának szóló tanácsok és az újságírónak szóló témajavaslatok következtek. Az MR1 Kossuth Rádió műsora 25 éves, május 6-án a Pagodában meg is ülték a szülinapot a hallgatókkal. Keresztes Ilona főszerkesztővel beszélgettem.

 

– Milyen érzés volt látni is a hallgatókat?

– Nagyon jó volt, mert ugyan hívnak minket telefonon, jönnek levelek, üzenetek, segítségkérések, saját történetek, de az adásokat egyébként a láthatatlanba engedjük bele, és most személyesen találkozhattunk velük. Olyan volt, amilyennek az álmainkban elképzeltük: családi házzá változott a Pagoda. Lehetett kézműveskedni, társasozni, itt volt Süsü, berendeztük a Tévé-Maci szobáját, a válaszutas fiatalok eljöttek mesélni és játszani a kicsikkel. A felnőtteknek beszélgetést szerveztünk szakértőkkel olyan témákról, amelyekről a gondolkodásunk az elmúlt 25 évben nagyon sokat változott. A szülésről, az apaságról, a gyerekek fegyelmezéséről és a generációk együttéléséről. A pici babától a dédmamákig érkeztek hallgatóink.

– A Vendég a háznál ezek szerint mindenkinek szól? Mit szólnak ehhez a célcsoportot meghatározó kollégák?

– A közszolgálat ilyen szempontból kényelmes, mert nem kell céloznom a közönségemet, arról készítehetek műsort, ami szerintem fontos. Tudom, hogy a műsorszolgáltatók szeretnék fiatalítani a hallgatóságot, de én azt sem tartom tragikusnak, ha 70–80 éves hallgatóink vannak, hiszen ők is töltekeznek belőle, rácsodálkoznak az új dolgokra, ennek hatására másképp lesznek jelen a családjukban.

– Mennyit változott 25 év alatt a műsor? Egyáltalán maga a rádiós magazin-műfaj változott?

– Formájában nem, inkább hangvételében. Régebben talán lassúbbak voltak a beszélgetések, kevésbé feszesek a szerkezetek. Nem volt annyi felkonferálás és magyarázat. Most ebben a 23 percben főként tematikus összeállításokat készítünk, igyekszünk egy problémát több oldalról megvilágítani, nem kinyilatkoztatni, hanem megmutatni dilemmákat, kérdéseket feltenni, hogy az adásokban megvalósulhasson egy közös gondolkodás.

– A magazinok egykor napi praktikus tanácsokat adtak. Ezek ma már elérhetők online, változtatott ez a műsoron?

– A Vendég a háznál adásaiban viszonylag ritkán foglalkozunk ilyesmivel, és valóban, talán a rádiózásban is kevesebb a konkrét életmód-tanácsadás. Rám is igaz, hogy az örökzöld témákhoz nincs türelmem, például, hogy mit adj a gyereknek uzsonnára, hogyan ápold, ha náthás. A családok emberi működése érdekel jobban, a hallgatók is ilyesmivel keresnek minket. A kényesebb témákkal, amelyek fejlődőfélben vannak, amelyekről jó volna társadalmi szinten is gondolkodni, mert emberéleteket érintő döntések születnek róluk. Ilyen például a béranyaság, amelyről a bulvárlapok pletykaszinten tudósítanak, de arról nem ejtenek szót, hogy mit jelent ez a történet összes szereplőjének, milyen kihordani és megszülni más kisbabáját, úgy, hogy nem kötődhetünk hozzá. Milyen egy újszülöttnek soha oda nem bújni az anyához, helyette idegenekhez, esetleg egy másik kontinensre kerülni?

vendeg-a-haznal2.JPG
Kossuth Rádió, Vendég a háznál

 

– Az ünneplésen kiemelt téma volt a férfiak, apák szerepe. A műsorban viszont csak női szerkesztők vannak…

– Régóta szeretnék férfi szerkesztőt bevonni, de sajnos, egyelőre csak egy-egy riport erejéig sikerült. Van egy-két vendégkolléga, de a saját műsorukban is akad elég dolguk.

– A médiát még nem érte el az a változás, amit a társadalomban az apaság-témában látunk?

– A Napközben című műsorban van rá példa, és fontosnak is tartom, hogy „apahangon” is megszólaljon valaki. Vagy például egész máshogy válaszolnak a nők, ha egy férfi kérdezi őket az anyaságról. A férfi hallgatók viszont egyre inkább kezdik magukat kompetensnek érezni a gyerekekkel kapcsolatos támákban.

– Mennyire határozza meg a Vendég a háznál témáit az, hogy te milyen életszakaszban vagy éppen?

– Nagyon. Ezért is örülök, hogy mellettünk – két kolléganőm, Mohácsi Edit és Szendrei Edit szinte a műsor indulásától velem dolgozik – van három fiatal, kisgyerekes szerkesztőnk is: Belényi Barbara, Diós Judit és Hegyesi Gabriella. Szerintem a műsoron is érződik, hogy jóban vagyunk.

– Mit kezdtek a fájdalommal vagy indulattal, amelyet kivált egy-egy kényes témátok?

– Felkészülünk rá, hogy ez megtörténhet. Az a kérdés, hogy kiért tartozunk felelősséggel egy olyan műsor készítőiként, amely a gyerekekért van, a gyerekek jóllétéről szól. Informáljuk a közvéleményt komoly kérdésekről, és ha ezekkel lelkiismeretesen és bátran foglalkozunk, előfordulhat, hogy az mélyen érinti a téma szereplőit. De ha egy mozaikcsaládról készült műsorból kihagyod, hogy micsoda trauma a gyerekeknek feldolgozni egy vagy több új személy jelenlétét az életükben, akkor nem voltál közszolgálati, mert nem mutattad meg a teljes képet. De nem lehet cél a bűntudat ébresztése vagy a hatásvadászat. Elsősorban segíteni és a lehető legkevésbé bántani – ez a mottónk.

Társalgó rovatunkból ajánljuk még