Pénzről és családról – Pál Feri atyával | Képmás Magazin
Kiemelt témáink

Pénzről és családról – Pál Feri atyával

2017.02.06.

Decemberi Képmás-estünk meghívott előadója Pál Feri atya, mentálhigiénés tanácsadó volt, akit arra kértünk, ossza meg tapasztalatait és tanácsait „pénz és család” témakörben a közönséggel.

Pál Feri atya előadása elején két széket kért – hogy ezek segítségével „dramatizálja” mondandóját. Első, életből vett példája egy 16 éves kora óta drogozó fiatalemberről szólt, aki folyton pénzt zsarolt az édesapjától, megfenyegetve őt, hogy ha nem tudja megadni a tartozásait, akkor neki (a fiának) elvágják a torkát. Apja rendszeresen kisegítette ezekből a helyzetekből éveken keresztül, anyagi csődbe sodorva ezzel önmagát és családja többi tagját. A többi gyermeke föllázadt: szembesítették azzal, hogy miközben őket kiforgatja az örökségből, a fia önpusztító szenvedélyét finanszírozza. A pénzkérdés itt már létkérdéssé vált. Az utolsó alkalommal, amikor a fiú ismét pénzt követelt, az apja így sóhajtott: „Hát akkor vágják el a torkod, mert én nem tudok többet adni.” A fiú ekkor ezt gondolta: „Ha nem ad pénzt, akkor tényleg nekem kell valamit csinálnom.” Felismerte azt a felelősséget, amit egészen addig apjára hárított.

Pál Feri atya a Képmás-esten

Pál Feri atya a Képmás-esten, kép: Duba Máté

Amikor a pénz valóban pénzkérdés

Pénz mindenképpen kell a megélhetésünkhöz. A szubjektív jólét mértéke nagyon eltérő New Yorkban, Budapesten és Kalkuttában – azonban helytől függetlenül a legboldogtalanabbak mindenütt a hajléktalanok, akik nyomorban élnek. Az élet igenis anyagi javak kérdése akkor, amikor valaki nyomorban van, ezért egy pillanatig sem szabad elhessegetni ezt a témát és egy hajléktalannak csupán szépeket mondani, miközben ő megfagy. A nyomor tönkreteszi az emberi lelket. Mikor él egy család tisztes szegénységben? Amikor az alapvető szükségletekhez a javak biztosítottak számukra, és ez tervezhető a jövőre is, és nemcsak az egyik családtag, hanem mindegyikük számára. Ami ez alatt van, azt nyugodtan nevezhetjük nyomornak, és ott igenis szükség lehet arra, hogy egy hajléktalan embertársunknak adjunk ötszáz forintot, hadd vegyen rajta pancsolt kannás bort – annak legalább alacsony az alkoholfoka –, kell az neki éjszakára.

Folytatás a Képmás magazin februári számában. 

Recommended articles