Szemezgető | Képmás Magazin
Kiemelt témáink

Szemezgető

Szemezgető

„Nem hoztam semmit…  de tied az egyik vesém”

Dr. Gárdos Csaba komoly vesebetegsége miatt szervátültetésre szorult, és tavaly év végén esélyt kapott az életre. Egy családi barát ajánlotta föl a veséjét.

Kötögető férfiak

Kötögető férfiak

Tizenegy férfi letesz tizenegy széket egymás mellé a chilei főváros egyik közterén, ünnepi ruhában felsorakoznak, megigazítják nyakkendőiket, elsimítják fekete öltönyeik redőit, majd helyet foglalnak. Előveszik kötőtűiket, feltűnő színű gombolyagjaikat, és belekezdenek a kézimunkázásba. Az arra vetődő járókelők pedig csak ámulnak és bámulnak. Tizenegy nő is feltűnést keltene, hiszen a kötés inkább az otthoni szabadidős tevékenységek körébe tartozik – no de tizenegy férfi? A látvány, mondhatni, provokatív, de hát éppen az a célja, hogy kérdéseket generáljon az emberekben.

Hogyan tehetünk szert nagyobb önfegyelemre?

Hogyan tehetünk szert nagyobb önfegyelemre?

Élvezzük a mát, vagy szorítsuk össze a fogunkat, és küzdjünk egy jövendőbeli szebb, nagyobb és jobb cél érdekében? Esetleg haladjunk a jól bevált arany középúton? A legtöbbünkben ott motoszkál a kérdés.

Pál Feri atya a Képmás-esten

Pénzről és családról – Pál Feri atyával

Decemberi Képmás-estünkön Pál Feri atya osztotta meg tapasztalatait „pénz és család” témakörben a közönséggel.

Vladár Krisztina festő

„Más vagyok, mint ahogy egy művészembert elképzelnek”

Kedves Olvasó, kérem, hunyja be a szemét, és képzeljen maga elé egy húszas éveiben járó, végzős festőhallgató… nőt. Milyennek látja? A haja lila és zöld, esetleg feltűnő ruhákban jár? Velem szemben egy kismama ül, sima hajjal, smink nélkül, nadrágban-pulóverben-kendőben. Ő Vladár Krisztina festő, a Pécsi Egyetem végzős hallgatója. Szóval, félre sztereotípiák!

Ütünk-verünk vagy küzdünk? – A küzdősportokról

Ütünk-verünk vagy küzdünk? – A küzdősportokról

„Kétféle ember van a küzdősportban: akinek eltört az orrcsontja és akinek el fog.” Ezzel a mondattal egy edző nyugtatta meg tanítványát, aki épp sajgó orral ült az öltözőben. De akkor miért is jó, jó-e egyáltalán, ha küzdősportra adjuk a saját fejünket vagy a gyermekünkét?

Megváltozhatok? – pszichológus kollégánk az önfejlesztésről

Megváltozhatok? – pszichológus kollégánk az önfejlesztésről

„Bármit elérhetsz, ha igazán akarod!” – tartja korunk jelmondata, amellyel vitázni felelőtlen tett, ha nem akarjuk, hogy akaratgyengének, lustának és erőtlennek tartsanak bennünket.

Kikre néznek fel gyermekeink? Ki legyen a példaképem? Képmás magazin

Kikre néznek fel a gyerekeink?

Ha megkérdeznének minket, ki a példaképünk, nem biztos, hogy egyetlen névvel tudnánk válaszolni. Mégis szívesen vennénk, ha a gyerekeinktől tudnánk erre megnyugtató és egyszerű választ kapni. Valljuk be, kellemesen csengene a fülünknek, ha Einstein, Audrey Hepburn, Radnóti Miklós, Hosszú Katinka, Mark Zuckerberg vagy Böjte Csaba volna a megnevezett. De a kérdés általában ennél kicsit bonyolultabb.

Adni jó – és kapni is

Könyöradomány vagy támogatás?

Amikor adományról, adakozásról hallok, egyszerre támadnak bennem jó és rossz érzések. Könyöradomány, kompenzáció, koldusmaffia – ezek a fogalmak rossz érzést keltenek. Jótékonyság, támogatás, ösztöndíj – ezek megmelengetik a szívemet. És ott van még a segély, amely életmentő lehet, de megalázó is.