Borsos Miklós-kiállítás a Várkert Bazárban | Képmás Magazin
Kiemelt témáink

Borsos Miklós-kiállítás a Várkert Bazárban

2017.08.03.
Hirdetés
A Várkert Bazárban 2017. szeptember 24-ig látogatható Borsos Miklós (1906–1990) szobrászművész gyűjteményes kiállítása. A tárlat Borsos legjelentősebb alkotásain keresztül mutatja be a 20. századi magyar képzőművészet meghatározó szobrászának változatos műfajokban és anyagokban kibontakozó munkásságát.

Borsos Miklós képzőművészetünk 20. századi történetének egyik  legkiemelkedőbb személyisége. Tudását nem iskolákban vagy képzőművészeti akadémiákon szerezte, hanem az évszázadokkal ezelőtti gyakorlatot folytatva az idősebb mesterek munkamódszereit, művészi megoldásait tanulmányozva sajátította el, miként kell az anyaggal szakszerűen bánni. Pályáját festőként kezdte, de hamar áttért a szobrászatra:  utolsó festményét 1933-ban készítette – feleségéről –, majd ezt követően végleg a szobrászművészet mellett kötelezte el magát, hogy az 1930-as évek közepétől márványszobraival, rézdomborításaival és érmeivel új, önálló plasztikai világot teremtsen.

„A festészettel minden izmust végigpróbáltam, míg nagyon rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy két fekete vonal és egy pont volt a képfelületen. Ekkor valami reménytelenség ült meg. Addig mindég örömmel rajzoltam, festettem.

Rájöttem a kis domborított reliefek kalapálása közben, hogy Picasso és Braque mért hagyták el oly rövid idő alatt a kubista festést. Statikus kép nem fejleszthető. A képzőművészet egy élő folyamat, ha statikussá válik, mint a bizánci, fejlődésképtelenné vált. ... Ennek a megismerése következtében abbahagytam a festést és elkezdtem köveket faragni.“

borsos_piheno.jpg
Borsos Miklós: Pihenő (Alvó parasztasszony), 1943, vörösréz, dombormű, 22 × 34 cm, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria ​​​​​​​

 

Szobrainak tiszta formavilága, zárt szerkezete az egyiptomi és az ókori görög szobrászatot, illetve az itáliai reneszánsz mesterek munkáit idézi, de határozott körvonalak közé szorított plasztikái szervesen kapcsolódnak saját korának hasonló jellegű törekvéseihez is. Fő témáit az ember, a természet és e kettő elválaszthatatlan egységének vizsgálata adja.

Szobrászi munkáinak egy jelentős csoportját 1947-től folyamatosan készített érmei alkotják. Ennél a műfajnál is egészen a gyökerekig nyúlt vissza, és mintának a görög-római pénzeket, illetve Pisanello éremművészetét tekintette.

A kiállítás anyagát tematikus elrendezésben mutatják be: a korai, archaikus szemléletű daraboktól az organikus absztrakciót képviselő érett korszakáig ívelő fő vonulat mentén külön szekciót képviselnek a festőművészi pályakezdés emlékei, művésztársaihoz, családtagjaihoz kötődő portrészobrai, zenei témájú alkotásai, a mitológiai témakör, valamint a természet világa.

Információ a jegyárakról és a nyitvatartásról ITT.

 

Pihenőtér rovatunkból ajánljuk még