Van persze erre is magyarázat, nem akarunk senkit megbántani, félünk attól, hogy mit gondol a másik és így tovább. Emiatt viszont nem is tanultuk meg azt sem, hogy akár a legegyszerűbb, leghétköznapibb helyzetekben azt mondjuk, ami igazán a szívünket nyomja. Ami van, vagyis ami bennünk van. De soha nem késő elkezdeni, és újrakezdeni sem – próba, szerencse!

A teljes cikk a Képmás 2012. májusi számában olvasható.