Űrművészet? Az meg mi? – A Holdmúzeumban jártunk

Édesanyám sokszor emlegetett anekdotája szerint a nagymamája azzal a hasonlattal magyarázta el neki a Hold titokzatos, hol hízó, hol fogyó jelenségét, hogy a fehér égitest olyan, mint egy szeszélyes nő, aki időről időre függöny mögé bújik, és ott fésülködik, hiúságában elrejtőzik. Hogy ha – egyébként pedagógus – dédanyámat ilyen költői metaforára ihlette a Hold, akkor mit válthatott ki a mindenkori művészekből?

A Hold kultúrtörténeti vonatkozásait lexikon-terjedelmű felsorolásba lehetne foglalni, hiszen az ókori mitológiák történeteitől elkezdve Beethoven Holdfény szonátáján és Georges Méliès Utazás a Holdba című 1902-es filmjén keresztül a Pink Floyd Dark Side of the Moon lemezéig minden kor művészeit alkotásra sarkallta. Érdekes, hogy amíg a művészetben a Hold kiapadhatatlan ihletforrásként működik, addig a Holdra lépés – sőt, maga az űrkutatás is – az emberek közötti versengés egyik leglátványosabb formája lett.

Erre reflektál az óbudai Vasarely Múzeumban nyílt „Holdmúzeum 1969. Művészet és világűr”-című kiállítás. Pontosabban: a Holdra szállás körüli és az azt követő időszakban keletkezett Hold- és űrtémájú képzőművészeti alkotásokat felvonultatva igyekszik bemutatni, hogy miként reagáltak a huszadik század második felének neves művészei erre az égi jelenségre. Azért is különösen izgalmas ez a terület és ez a korszak, mert ekkoriban már nem csak távcsövekkel csodáltuk meg a távoli bolygót, hanem fizikailag is egyre közelebb kerültünk hozzá, mígnem 1969. július 20-án amerikai asztronauták megtették azt a bizonyos kis lépést.

Az űrművészet bemutatása a holdraszállás 50. évfordulóján nem is lehetne aktuálisabb, ugyanakkor ez a műfaji besorolás számos kérdést vet fel, hiszen igencsak sokrétűen értelmezhető maga a fogalom is. Bár Orosz Márton kurátor a posztmodern- és kortárs művészet vonatkozó alkotásait állította a kiállítás középpontjába, láthatunk ókori egyiptomi holdisten-megformalást egy Honszu-amulett formájában, és egy manierista Diana-Luna ábrázolás is helyet kapott a termekben.

Ezzel együtt talán izgalmasabb részét képezik a Holdmúzeumnak azok a műtárgyak, amelyeknek szélesebb körben ismert, popkulturális vonatkozásai (is) vannak. Ilyen például David Bowie „Space Oddity” című albuma, amelynek lemezborítóját maga Victor Vasarely tervezte.

 

A kiállítás címadó darabja az 1969-ben készült, nagyító alatt megtekinthető Moon Museum, egy SIM-kártya méretű kerámia lapocska, amelynek eredeti példányát az Apollo 12 titokban vitte magával és hagyta a Holdon, és amelyet Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Forrest Myers, John Chamberlain, David Novros és Claes Oldenburg humoros, litografált rajzai díszítenek. A festmények mellett különböző installációk és interaktív műalkotások is helyet kaptak tehát. Így például Frank Malina luminokinetikus képei, amelyek a beléjük épített gépezet segítségével a bolygók mozgását imitálják, vagy Lakner Antal űrruhája, amit bárki felpróbálhat. Utóbbi érdekessége, hogy a súlytalanság állapotát a szkafander levétele után tapasztalhatja meg a vállalkozó kedvű látogató, amikor megszabadul a több tíz kilós nehezéktől.

A termeken végighaladva szembetűnően modern hatást keltő műalkotásokkal találkozunk. A kiválogatott művek ugyanis a rajtuk szereplő galaktikus miliő, űrhajósok, gépek és szerkezetek miatt nagyon elütnek a megszokott, múzeumoktól „elvárt” műtárgyak világától, és ösztönösen felcsigázzák az ember érdeklődését. A tárlókban az űrkorszak sajtójának tudósításai elevenítik fel, mekkora szenzáció volt akkoriban egy-egy világűrrel kapcsolatos hír. A fentebb már említett külföldi művészek mellett a kiállítás anyagának nagy részét magyar művészek reflexiói teszik ki, akiknek műveit éppen ezek a korabeli tudósítások segítenek kontextusba helyezni.

A kiállítás remekül mutatja be, hogy ahány kor és ahány művész, annyi különbözőféleképpen megfogalmazott viszonyulás a világító égitesthez. Míg a Hold a régi időkben egy-egy vallás elemét képezte, és inkább mitológiai vonatkozásai kerültek előtérbe, a tudomány fejlődésével, az emberiség egyre alaposabb megfigyelési lehetőségeivel párhuzamosan megváltozott a kapcsolatunk a Holddal. Ami korábban elérhetetlen misztikumnak látszott, mostanra elérhető lett, olyannyira, hogy kiváltságos embertársaink ténylegesen meg is érinthették, és az egész világ láthatta, milyen valójában a felszíne. Mivel a felszínét borító porból és kőzetből mintákat is hoztak, ma már bárki közelről szemügyre veheti ezeket a tárgyi emlékeket. Egy aprócska darab holdkőzet például ezen a kiállításon is látható, csakúgy, mint egy holdjáró autó makettje.

A kiállítást a művészetkedvelők mellett a műszaki beállítottságú látogatók is élvezettel fogják bejárni, és a gyerekek számára is izgalmakkal teli kalandozást ígér a tárlat.

 „Holdmúzeum 1969. Művészet és világűr”. Vasarely Múzeum Budapest, megtekinthető  szeptember 22-ig.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti