A színészet kárpótolta a boldogtalan gyermekkorért és a magánéleti kudarcokért – 95 éve született Tábori Nóra
Temesváron Suba Eleonóra néven látta meg a napvilágot, de Budapesten már Tábori Nóraként lett legendás, Kossuth-díjas színésznő. Édesanyja már háromévesen beíratta táncolni, hogy a mozgását javítsák. Ötven évig volt a Vígszínház társulatának tagja. A Padlásban ő volt Mamóka, az Abigél című tévésorozatban Truth Gertrúd, a tornatanárnő, de a Szeszélyes évszakok című kabaréban is maradandót alkotott. 95 éves lenne Tábori Nóra.
Édesanyjával új életet kezdtek Magyarországon
Suba Péter egy temesvári vegytisztító üzemet vezetett az 1920-as években, ebben a gyárban dolgozott a nála majdnem húsz évvel fiatalabb Tábor Katalin. Kettejük szerelméből született a kis Nóra 1928. június 15-én. Az édesanya még maga is gyerek volt, hiszen egy nappal saját gyermeke születése után töltötte be tizennyolcadik életévét. A szülők nem éltek házasságban, ami akkoriban nem volt szokványos, így Suba Péter adoptálta a kislányt, aki a Suba Eleonóra Ibolya nevet kapta.
Az élettársak közötti nagy korkülönbség állandó veszekedéseket és féltékenységi jeleneteket okozott. Kilencszer szakítottak. A kis Nóra gyermekkora ezért nem volt felhőtlen, és ez a diszharmónia kihathatott természetére is – erre utalt későbbi visszaemlékezéseiben Novák Mátyás, a színésznő féltestvére. A temesvári 10 év alatt sok borsot tört édesanyja orra alá, aki szerint lánya csak akadályozta színésznői karrierje megvalósítását. A kislány viszont érezte, hogy nemkívánatos, nem szeretik úgy, mint egy gyönyörű, tehetséges gyereket. Ugyanis hamar megmutatkozott ritmusérzéke és a tánc iránti vonzalma.
„Hároméves korában édesanyja azért küldte táncolni, mert szerette volna, ha mozgáskoordinációs problémáin javít a tánc. Ez olyan jól sikerült, hogy végül táncosnő lett belőle” – mesélte róla Igó Éva színésznő. Állítólag jobban táncolt, mint az akkor vele egyidős Ginger Rogers Oscar-díjas amerikai színésznő.
Szülei élettársi kapcsolata úgy végződött, hogy tízéves korában édesanyjával Magyarországra költöztek, meg sem álltak Békéscsabáig, ahol új életet kezdtek. Tábor Katalin később férjhez ment Novák Mátyás szabómesterhez, akitől Nóra féltestvére, az ifjabb Mátyás született.
A táncon át vezetett az út a színészet felé
14 évesen még minden vágya az volt, hogy táncosnő lehessen. Aztán a színészet felé fordult, de amikor megkérdezték tőle 15 évesen, miért akar színésznő lenni, még nem tudta megindokolni. Szegeden Both Béla figyelt fel a színiiskolájába járó lány tehetségére, neki köszönheti, hogy 1943-ban levizsgázhatott az akkori színiakadémián.
„Segédszínésznő karkötelezettséggel” – ez állt a papírján. Ettől a pillanattól kezdve önállóan intézte ügyeit, és nem hagyott beleszólást a dolgaiba senkinek.
Budapesten vékonyka tinédzser lányként elment a Színészkamarához, mert úgy tudta, ott kell szerződésért jelentkezni. Bekopogtatott a főtitkárhoz, ahol mondták, hogy majd értesítik. Amikor kifelé ment az ajtón, a főtitkár mögött álló úr utánaszólt. „Gyere, csak vissza, fiam! Hány éves vagy te?” „15 múltam.” „És mit tudsz?” „Szteppelek, akrobatikázom, balettet táncolok.” „Na, jó, akkor szeptember 1-jén Szombathelyen jelentkezz nálam, anyád hozzon el, és akkor én téged leszerződtetlek” – ez a párbeszéd zajlott le a fiatal lány és a kopaszodó felnőtt között. A férfi Szalay Károly volt, először az ő magántársulatához szerződött, majd Győrben, Sopronban, Pécsett lépett föl a tánc mellett főként szubrettszerepekben.
Sorsa édesanyjáéhoz hasonlóan alakult, ugyanis ő is fiatalon lett anya: 18 évesen hozta világra Győrben lányát, Mezey Juliannát. Első férje Mezey Károly színész, táncos, koreográfus volt, de a házasságuk hamar tönkrement. Első igazi prózai szerepét Szegeden játszotta 1949-ben: Gorkij Ellenségek című darabjának próbáira hívták be egy kolléganője betegsége miatt. A szerep az övé maradt, a beugrásból „kiugrás” lett. Művésznevét anyja vezetéknevének melléknévi formájából és saját keresztnevének rövidített formájából ő maga alkotta.
Édesanyja és féltestvére továbbra is Békéscsabán éltek, sőt, már a kis Julika is velük lakott, míg Tábori Nóra építette karrierjét – derül ki a féltestvér, Novák Mátyás visszaemlékezéseiből.
Antigoné, kabarék, tévéfilmek
Már a húszas évei elején, 1951-ben a Vígszínházhoz (akkori nevén Magyar Néphadsereg Színháza) szerződött, a társulathoz több mint fél évszázadon át, élete végéig hű maradt. A Vígben egy ideig naivákat, munkásnőket játszott. Nem erre vágyott, de hosszú pályafutása során soha nem adott vissza szerepet. Aztán megtalálták a testéhez-lelkéhez közelebb álló figurák. Politikai bombaként robbant 1956-ban az Antigoné egy átdolgozott előadása, amelyben ő alakította a címszerepet. Nagy darabok nagy szerepeit játszhatta el: például Roxane (Cyrano), Pearce-né (Pygmalion), Orbánné (Örkény: Macskajáték). Legnagyobb sikere talán Jónásné volt Csurka István Házmestersirató című darabjában, amely több mint öt évig ment telt házakkal.
Érdekes, hogy a Vígszínház épületében a saját kétkezi munkája is benne van, mivel a színészek társadalmi munkában részt vettek a felújításában.
A szórakoztató műfajban is maradandót alkotott: évtizedekig szerepelt a Szeszélyes Évszakokban, amely a magyar kabarétörténelem egyik legsikeresebb televíziós sorozata volt.
Pontos, kidolgozott jellemábrázolása 1957-től a mozivásznon is megjelent: Merénylet, Esős vasárnap, Kárpáthy Zoltán, Jó estét nyár, jó estét szerelem, A Pendragon-legenda, Szépek és bolondok, Fekete gyémántok, Abigél, Uramisten, Sztracsatella – csak néhány filmcím azok közül, amelyekben szerepet kapott. Még a 2000-es évek után is feltűnt a képernyőn, például a Na végre, itt a nyár! című ifjúsági sorozatban.
Nagy állat- és növénybarát hírében állt
A színpadon és a filmekben teljesedett ki, mivel magánéletét hullámvölgyek jellemezték. Győrben ismerkedett meg második férjével, Zselló Béla kohómérnökkel, akivel szintén nem tartott sokáig a házassága, de élete végéig szerette és bánta, hogy kapcsolatuk zátonyra futott. Harmadszor is férjhez ment, azonban Hajdufy Miklós rendezővel kötött házassága is válással végződött .
Édesanyja, Novák Mátyásné (Tábor Katalin) szeretett volna több részt vállalni lánya színészi karrierjének építésében, de ez konfliktusokhoz és veszekedésekhez vezetett. Saját maga vágyott karrierjét látta megvalósulni a lányában, és remélte, hogy ő is részese lehet annak a világnak, amibe vágyott. Lánya azonban nem hagyta őt semmibe se beleszólni. „Ennek ellenére szerették egymást, de ezt életük végéig nem hitték el egymásnak” – fogalmazott a féltestvére, Novák Mátyás.
Mivel lánya, Julianna 1969-ben az NDK-ba költözött, Tábori Nórának maradt a színészet, mellette pedig az imádott állatai, növényei. Éveken át lovagolt, és mindig volt a lakásában, később a pasaréti házában kutya, macska is.
Az első cicáját 1956-ban, a forradalom alatti kavarodásban fogadta örökbe, de volt uszkárja, törpe schnauzere, sőt, még pintyei is.
Rengeteg energiát fordított arra, hogy tökéletes gazdája legyen a virágoknak, bokroknak is.
Presser Gábor neki írta Mamóka dalát
Amikor a legendás Padlás című musical készült a Vígszínházban, Mamóka szerepét neki szánták. „Mielőtt elindultak volna a Padlás próbái, már tudtuk, hogy őt szeretnénk Mamóka szerepére felkérni. Presser végig arról álmodozott, hogy egy olyan dalt ír majd, amit Tábori Nóra szeretni fog, és attól rettegett, hogy esetleg nem fog tetszeni neki” – idézte fel az emléket 2008-ban Marton László, a Vígszínház akkori igazgatója. Az 1988-as premieren őt láthatták a nézők.
Fiatalon még nem tudta, miért is szeretne színész lenni, évekkel később adta meg rá a választ: „Azért akartam színésznő lenni, mert nekem kevés volt a tánc. Irigyeltem a színészeket, hogy ők valami többet, olyat tudnak, amit én is szeretnék megtanulni, szeretnék karaktereket megmutatni.”
A Sok hűhó semmiért című darabban az utolsó pillanatig játszott. „Az egyik utolsó előadás estéjén láttam, milyen lassan megy a színpad felé, és éreztem, hogy beteg.”
„A következő pillanatban azonban belépett a színpadra, és az megtelt energiával, melegséggel, az emberek egyszeriben jókedvűek lettek: felfogták, hogy egy nagy színésznő léte micsoda varázslat”
– fogalmazott Marton László. A fájdalmas gyermekévekért és a magánéleti csalódásokért a színpad kárpótolta. Végül a Kossuth-díjas színésznő 2005-ben, 77 évesen örökre elaludt.
„Úgy tudott tiszta szívvel szeretni, félni, haragudni, mint egy gyerek" – így emlékezett rá születésének nyolcvanadik évfordulóján Igó Éva Pasaréten, a Házmán utca 7. szám alatt, egykori lakóházánál. Hozzátette: Tábori Nóra számára minden bevásárlás tanulmányút volt: „Ment az utcán, és figyelte az embereket, ki hogyan jár, beszél, öltözködik, hogyan veszi el a visszajáró pénzt a pénztárnál. Minden megfigyelését raktározta, és amikor szükség volt rá, előszedte az alakításai során.”
Források:
MTVA archívum: https://www.facebook.com/watch/?v=1520998314960896
MTI hírarchívum
http://novakm.5mp.eu/web.php?a=novakm&o=fTrQmCkj1t
https://www.ujsagmuzeum.hu/tabori-nora/
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1bori_N%C3%B3ra
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Bárdy György, a felejthetetlen Jumurdzsák fél életét a színházban, a másik felét a teniszpályán töltötte
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
