Pindur, az optimista macska – Harcos Bálint „A boszorkánycica” című mesekönyvéről

A boszorkánycica ugyanis valóban ellenállhatatlan történet és ellenállhatatlan szöveg. A verses mese műfaja kiválóan alkalmas arra, hogy a kisebb korosztályt elvezesse a koncentráltabb mesehallgatáshoz, a mondókázástól és a rövidebb meséktől az egybefüggő prózai szövegek figyelemmel kíséréséhez. Ugyanakkor nem lehet kinőni abból a játékosságból, amit ez az ütemes-rímes szöveg kínál a gyerekeknek.

A mese alapsztorija meglehetősen komoly, sőt, szomorú: a főhőst, Pindur cicát a gazdája kihajítja addigi lakhelyéről egy sötét erdőbe, mert nem egerészett, nem volt szófogadó. Pindur sorsa rosszra fordultában sem veszti el derűlátását. Amikor rátalál egy erdőmélyi mohos fa törzsére szegezett hirdetésre, ami szerint Banyaguff, rémkastélyi lakos keres maga mellé cicasegédet, azonnal útnak indul. Banyaguffhoz, a boszorkányhoz nemcsak Pindur igyekszik, rajta kívül hetven másik kóbor macska is vágyik a cicasegédi poszttal járó állandó szállásra és vacsorára. Egész kóbor macskahad élén érkezik tehát Pindur a Rémkastélyhoz, ami nevéhez méltón félelmetes, sötét, pókhálós, s ahova a többi hetven macska csak kiszolgáltatottságában vágyakozik. Ők ugyanis mind tisztában vannak vele, hogy egy legkevésbé sem kedves boszorkányhoz érkeztek az elvarázsolt kastélyba. Pindur lelkesedése ezzel szemben törhetetlen, mintha rózsaszín szemüvegen át nézné a világot: a kastélyt otthonos laknak, Banyaguffot pedig szép hölgynek, a legmegfelelőbb gazdijelöltnek látja.

Harcos Bálint: A boszorkánycica

Az illusztrációk képi világa meglehetősen komor, nagy hangsúlyt kap az árnyékok ábrázolása, ami kiemeli a mese helyszínének kísértetkastély-jellegét. Ezt a légkört oldja Pindur végtelen optimizmusa, és a hetven macska közül kiemelkedő kétbalkezes macskapáros, Masni és Csimbók alakja. Masni és Csimbók minden próbatételként teljesítendő varázslatot elrontanak, amivel a boszorkát nevetséges és váratlan helyzetekbe hozzák, minket, olvasókat pedig jó alaposan megnevettetnek. A mese végül kedves és fontos, akár három-, négyéves gyermekek számára is egyértelmű mondanivalóval zárul: mindenkiben és minden helyzetben megláthatjuk a jót, a kiutat, és ha pozitívan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz és az utunkba kerülő emberekhez, akkor a dolgok jóra fordulhatnak. A történet végére Pindur nemcsak megszelídíti Banyaguffot, de mind a hetven kóbor macskának is fedelet szerez a feje fölé, mintha tudomást se venne arról, hogy azok egészen addig kiközösítették, kinevették, gúnyolódtak rajta.

„A macskák meg mintha holnap nem is volna,
onnantól esténte nyávogtak a holdra,
bajszukat-fülüket csikizte kalaptoll,
jósgömbbel fociztak minden este hattól,
fagyit csináltak, ha égtek a csillagok…”

Tizenháromszori olvasás után a kiadó korosztályi besorolásán (5–8 éves kor) így javítanék: 3–99 éves korig ajánlom.

Harcos Bálint: A boszorkánycica. Illusztráció: Bognár Éva Katinka. Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft. 48 oldal.