Összesúgás

A gyerektitok természetéről

Gyerekeink időnként vigyorogva összesúgnak a hátunk mögött. A tradicionális nevelés elveinek megfelelően ilyenkor a szülőnek fel kellene háborodnia, és felelősségre vonni csemetéit, hogy ugyan miért sugdolóznak a jelenlétében, ez nem illik. A tekintélyelvű szülő ilyenkor addig tajtékzik, míg a kicsik „el nem árulják”, mit titkolóztak. Akár még büntetést is kilátásba helyezhet. Mindenkinek rossz szájíze lesz az egész ügy után, a gyerekek pedig megtanulják, hogy valóban csak a szülő tudta nélkül beszélhetnek őszintén, s ha az „ősök” ott vannak, tettetni kell. Holott az efféle sugdosás valójában próba, vajon tiszteletben tartjuk-e a kisebbek titokhoz való jogát. Nyugodjunk meg, a valóban komoly rejtegetnivalókról álmukban se jutna eszükbe ottlétünkkor eszmét cserélni! Vagyis jobb, ha vállaljuk a cinkosságot, és játékosan megfenyegetjük, megcsiklandozzuk vagy megölelgetjük őket, nyugtázva, hogy hű, most aztán nagyon titkolóznak! Ebből aztán a gyermek megnyugodva érti meg, hogy nem akarjuk mindenből kisemmizni, hogy neki is lehet titka, hogy ő is titok.