A vallás és a divat nem ellentétei egymásnak? – ortodox zsidó nők a kifutón és a hétköznapokban

Noha az esemény hivatalosan csak 17 órakor kezdődött, már háromnegyed órával korábban kígyózó sor áll a Zsilip előtt az Újpest rakparton. Lelkes ismerősök, régi barátnők, anya-lánya párosok várják csillogó szemmel a kapunyitást. Egy összetartó közösség tagjai sorakoznak a hideg délutánon, hogy együtt ünnepeljék hitüket, hagyományaikat és a divat iránti elkötelezettségüket.

A zsinagógába belépve, nyüzsgés és vendégszeretet fogadja a résztvevőket: több kisvállalkozás is felsorakozik, akiktől helyben is lehet ruhákat és kiegészítőket vásárolni. Két ilyen pult között szólítom meg Ungár Mónikát, az esemény főszervezőjét, aki mesél a kezdetekről, a divatbemutató indulásáról. 

Modellek a közösségből

A Kóser és Csinos divatbemutató története mintegy öt évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor már javában működött a Zsilip. ,,Akkoriban a közösségben rendszeresen szerveztünk női klubot Glitzenstein Sosi rebecennel (a rebecen rabbifeleséget jelent – a szerk.), ahol a közösség női tagjai együtt lehettek, tanulhattak, beszélgethettek” – meséli Mónika, aki nemcsak ötletgazdája, hanem háziasszonya is az eseménynek. – Ebben az időszakban nyitotta meg kapuit az Óbudai zsinagógában a Sejna Fashion, amely kifejezetten vallásos, szemérmes öltözködéshez kínált modern, csinos darabokat.” 

„Ez adta az első inspirációt, hogy mi lenne, ha a női klub egyik programja egy divatbemutató lenne, amely a közösség tagjainak szól, és teljes mértékben illeszkedik a vallási előírásokhoz.”

Mónika tervezőket és butikokat keresett meg, akik szívesen gondolkodtak a modest divat keretei között, és olyan kollekciókat alkottak, amelyek megfeleltek a kóser öltözködés elveinek. A kifutóra nem profi modellek állnak, hanem a saját közösségük tagjai, olyan barátnők, ismerősök, anyukák, lányok, akik a mindennapi életükben is a modest divatot követik. Minden évben egy fontos társadalmi ügy is kapcsolódik az eseményhez, amely idén a Mellrákinfó Egyesület támogatása volt.

Kép

Fotó: Kelen Viktor

Szemérmességre nevelik a kislányokat

A kezdés előtt még lehetőségem nyílik beszélgetni Szilánk Zsuzsával, a Maimonidész Zsidó Általános Iskola és Gimnázium igazgatójával, aki az este folyamán modellként is színpadra lép. Zsuzsa a mindennapokban is a zsidó öltözködési előírásoknak, a cniesznek megfelelően öltözködik. ,,A zsidó hagyományok szerint a szemérmesség a nőknél már gyermekkorban elkezdődik, hiszen az anyák ezt tanítják a lányaiknak egész kicsi koruktól. A kóser öltözködésnek megfelelően a járomcsontot, a könyököt és a térdet takarni kell, mindig szoknyát kell viselni, és a házasságot követően kendővel vagy parókával kell a hajat elfedni. Emellett kerülendők a szorosan testet követő ruhák is” – magyarázza. Zsuzsa szenvedélye a futás, amely során szintén követnie kell az öltözködési szabályokat, így az emberek nyáron gyakran furcsán néznek rá, hiszen a sportolás alatt is hosszú szoknyát és sportparókát hord. 

Zsuzsa fontosnak tartja, hogy diákjainak is átadja a kóser öltözködés hagyományait. 

,,Gyakran hangsúlyozom a lányoknak, hogy nem feltétlenül az a szép, ha valaki mindent megmutat. Sokkal nagyobb megbecsülést ér, ha a testét annak tartogatja, aki igazán megérdemli.”

Úgy érzi, ezek az értékek idővel a legtöbb diáklánynak is fontossá válnak. 

Nem mindenki tudja könnyen beépíteni a tzinut szabályait az életébe

Etti Kinsky a Jewishwoman.org-on őszintén ír arról, hogy bár ortodox zsidó értékeket vall, az öltözködés már kamaszkorában is frusztrációt okozott neki. Arra vágyott, hogy olyan ruhát választhasson, ami az ízlésének megfelel, ahelyett, hogy a szabályokat követné.  „A visszafogott öltözködés ma is nehézséget okoz számomra. Fiatal vagyok, és a világ azt üzeni nekem, hogy ha kívánatos (Persze, hogy az akarok lenni!) és szép (Igen, lécci!) akarok lenni, akkor egy bizonyos módon kell öltözködnöm. És nagyon-nagyon nehéz számomra, hogy továbbra is betartsam a tzniut szabályait” – írja Etti, aki sok más ortodox előírást meggyőződéssel és örömmel követ. 

Halleli Abrams Gerber pedig a közösség által gerjesztett stresszről számol be, hiszen vannak, akik már a legkisebb kihágást is rossz szemmel nézik, és „szájukra veszik” az engedetlenkedőt. Gerber szerint az ortodox nőknek szerényeknek és visszafogottaknak kell lenniük, hogy elkerüljék a problémákat, de közben szépeknek és vonzóknak is. „Személyes tapasztalatom szerint erre az egyensúlyra törekedni stresszes, igazságtalan és szinte lehetetlen.” A blogger úgy véli, hogy az önkifejezés a személyiség része, amit, ha túlzott kontroll alatt tartanak, az csak újabb falakat emel. „Várom a napot, amikor ima közben a meghajlás a kapcsolatról szól majd, és nem arról, hogy sikerül-e eléggé lehúzni hátul a szoknyát” – teszi hozzá.

Fontos az alkathoz és a bőrszínhez illő ruha

A show után a backstage-ben találkozom Myers Tzivia rebecennel, aki a szentendrei Cháj Galéria, Kávézó és Közösségi tér vezetője, és a közösségi médiában is aktív. Myers Tzivia életét gyerekkora óta meghatározza a divat iránti érdeklődés. ,,Már kislányként is a tükör előtt pörögtem és pózoltam, figyeltem, mi áll jól. A nagymamám volt az első stílusikon az életemben, ő bankban dolgozott, mindig elegánsan jelent meg, ő tanított meg, milyen fontos a testalkathoz és a bőrszínhez igazodó öltözködés.” 

Az ortodox női öltözködésben ma is a hagyomány és az önkifejezés egyensúlyát keresi. Különösen fontos számára a Shabbat (a zsidó vallás szent pihenőnapja – a szerk.), amikor szinte kisestélyinek ható, csillogó, földig érő szoknyákat viselhet. ,,Hetente egyszer van egy alkalom, amikor »,nincs túlzás«. Ilyenkor kifejezetten elvárt a kiöltözés, ekkor érzem magam a legnőiesebbnek.” 

Kép

Fotó: Kelen Viktor

Szoknyában is lehet házimunkát végezni

Tapasztalata szerint a legtöbb embernek fel sem tűnik, hogy vallási előírások szerint öltözködik, amíg szóba nem kerül. ,,Előítélettel ritkán találkozom, sokkal inkább azzal a kérdéssel, hogy nem elavult-e így öltözködni 2025-ben.” Myers Tzivia szerint a nehézség inkább a tévhitekben rejlik. Sokan gondolják például, hogy a paróka alatt nincs hajuk, vagy hogy szoknyában nem lehet házimunkát vagy fizikai munkát végezni. Emellett gyakran felvetődik az a vád is, hogy a modest öltözködés a férfiak eszköze a nők elnyomására. 

,,Valójában a férfiak öltözködésére sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, amelyek jellemzően látványosabbak is, mint a nőket érintő előírások.” 

,,Miközben egy nő akár úgy is végigsétálhat az utcán, hogy senki sem tudja ránézésre megmondani, hogy vallási motiváció rejlik az öltözködése mögött, addig a férjem megjelenése már messziről az ortodox zsidó identitásról tanúskodik.” Úgy véli, mindketten döntések sorozatát hozzák meg nap mint nap, vagyis nem elnyomásról, hanem közös értékrend szerinti életmódról van szó.

Az este végére sem ürül ki a zsinagóga, hiszen sokan hosszasan maradnak beszélgetni, ismerkedni. Vannak, akik a mindennapokban is rendszeresen látogatják a közösségi központot, míg mások évi egyszer, a Kóser és Csinos divatbemutatóra érkeznek. Az esemény abban szeretné megerősíteni a közösség nőtagjait, hogy a vallásos kereteken belül is megtalálhatják a számukra legszebb és önazonos megoldásokat.