Négygyerekes anya a WHO élén

„Családi vállalkozás”

Dr. Pusztai Zsófia hat hónapos terhes volt az első kisbabájával, amikor egy korábbi interjú eredményeként felajánlották neki az irodavezetői állást. A WHO-nál 4+2 hónap szabadságot adtak az édesanyáknak a szülés után – és ő lassan tíz éve, egyre több gyerek mellett vezeti az irodát. A legnagyobb gyerek, Bence, tízéves lesz idén, őt követi Léna és Barnabás, és Berci, aki ötéves. Zsófi férje sebész főorvos. Hogy lehet ennyi kicsi gyerek mellett ilyen felelős állásban helyt állni?

„Családi vállalkozás”
Kép: Hernád Géza

– Orvosnak lenni hivatás. Te most nem végzel gyógyító, klasszikus orvosi munkát. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

– Gyermekgyógyásznak készültem. Dolgozó orvosként még elvégeztem a Corvinus Egyetemen egy két éves posztgraduális képzést EU tanulmányokból, mert érdekelt a nemzetközi terület. Meg is fogalmazódott bennem, hogy Magyarországon csak a WHO keretein belül tudnám a kettőt együtt csinálni, de akkor még szó sem volt arról, hogy WHO állásra egyáltalán pályázni lehessen.

A Bethesda kórházban kezdtem el dolgozni, ahol szeretettel fogadtak. A szívem az intenzív osztály felé húzott, szerettem a lendületét, mindennapi új kihívásait, döntési helyzeteit, és azt a katartikus érzést, amikor egy súlyos állapotú gyermeken, csapatban dolgozva segíteni lehet. Persze azzal is meg kellett küzdeni, amikor mégsem sikerül.

A kórházból azért jöttem el,  mert férjemmel nagyon szerettünk volna kisbabát, de mégsem fogant meg. Azt reméltük, a munkahelyi környezetváltozás talán épp annyi lelki többlettel és annyival kevesebb stresszel jár, hogy bejelentkezik végre egy baba. Ekkor kerültem az egészségügyi közigazgatás berkeibe. A munkahelyemen hívták fel a figyelmemet arra, hogy pályázni lehet a WHO hazai irodájának a vezetésére, és én az esélytelenek nyugalmával beadtam a papírokat, elmentem az interjúkra – aztán fel sem tűnt, hogy hónapok óta nem értesítettek, hiszen közben sokkal fontosabb dolog történt: kiderült, hogy végre várandós vagyok. Úsztunk a boldogságban.

– Nem lehetett könnyű döntés hat hónapos terhesen egy nemzetközi szervezetnél vezető állást vállalni.

– Tulajdonképpen a család férfitagjai – a férjem és az édesapám – beszéltek rá. Annyira nekem valónak tűnt ez a feladat, hogy úgy éreztük, meg kell vele próbálkoznunk. Nyilvánvaló volt a kezdetektől fogva, hogy ez „családi vállalkozás”, a férjem, a szüleim és az anyósom nélkül teljesíthetetlen feladat lenne. Nem csak én vállaltam el ezt az állást, hanem ők is.

Szerencsém volt abban is, hogy a WHO támogatta, amikor a harmadik gyermek után egy év fizetés nélküli szabadságot vettem ki, és hogy részmunkaidőben dolgozzak, amíg szoptattam a gyerekeket.

– A gyerekek mit mondanak az iskolában, mi a Mami foglalkozása? És te minek tartod magad? Orvosnak, hivatalnoknak?

– A gyerekek szerint a Mami munkája abból áll, hogy megmondja, hogy mi egészséges és mi nem. Azt is sokszor mondják, hogy az ő iskolájukban is tartsak előadást a gyerekeknek, hogy ne igyanak annyi cukros üdítőt, inkább egyenek sok gyümölcsöt...  Missziósnak tartom magam, akinek hivatalos neve ENSZ köztisztviselő. Amit végzünk, az misszió, mert sajnos a magyar lakosság egészségi állapota európai viszonylatban sem túl kedvező. A gyermekszegénység például szégyenletes méreteket ölt, lassan százezres nagyságrendű, nagy összefogásra van szükség a megoldáshoz. Ezt évek óta próbáljuk felsőszintű fórumokon elérni, de az eredménnyel még nem vagyok elégedett. Ugyanakkor óriási fegyverténynek tartom a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítását, vagy a népegészségügyi termékadót („chips-adó”).

– Szereted ezt a fajta életet?

– Nagyon. Mindennap hálát adok érte, és időnként van bennem egy kis félsz, hogy ez túl szép. Közismert, elcsépelt mondás, hogy „csak egészség legyen hozzá”. A család, a szeretet és a hit megvan. A legkisebb csemeténk, Berci problémásan, oxigénhiánnyal született. Nem sok jóval biztattak minket az elején: 10% esélyt adtak, hogy nem lesz sérült. Ő a mi kis csodánk, okos, értelmes, lassan 5 éves, és a család igazi bohóca.

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram-posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti