Mit ír az újság?

Bár az utóbbi időben kicsit már javult a tendencia, még mindig kevés gyerek születik és alacsony a házasságkötések száma.

A jelenség hátterében a szociológusok több tényezőt feltételeznek, ezek egyike, hogy a fiatalok nehezen találnak párt. A szomorú népesedési adatok mellett a házasságkötések csökkenő száma sem ad okot optimizmusra. Miért szánják rá magukat a fiatalok olyan nehezen a boldogító igenre? Az okokat keresve említik az individualista-hedonista szemléletet, a karrierépítést, a megfelelő szórakozó és szabadidős helyszínek hiányát. Talán érdemes tovább kutatni az okokat, és körülnézni a média háza táján is…

Ritkán kerül a kezembe kamaszoknak szóló bulvárlap, néhány hónapja azonban mégis otthonunkba került egy vaskos példány. Az ok sem elhanyagolható: jól értesült lányaim negyven-ötven igen hasznos kedvezményes kupon reményében szerezték be az újságot, nyilván sok ezer kortársukhoz hasonlóan. Bár gyermekeimet láthatóan egyelőre a százalékok jobban érdekelték, mint a lapban megjelenő cikkek, úgy gondoltam, megnézem, mi mindent tudhatnak meg az egyik piacvezető magazinból, mondjuk a tizenévesek számára legizgalmasabb témáról, szerelemről és párkapcsolatról.

Először az Ideje változtatni? c. íráson akadt meg a szemem, amely 20 praktikus pontban összegzi, mik a jelei annak, hogy „túl régóta tart a párkapcsolatod”. Ilyen vészjel például, ha „A féktelen bulik helyett inkább más párokkal jöttök össze – társasozni”, ha „beszélgetés közben ösztönösen be tudjátok fejezni egymás gondolatait” „ha elgondolkodsz azon, hogy abba kéne hagyni a fogamzásgátló szedését” vagy netán „a szülei saját lányukként kezelnek, és komoly reményeket fűznek hozzád”. De a címlapsztori negyedoldalnyira nagyított mottója is tartogat életre szóló bölcsességet a jövő nemzedék édesanyáinak: „A házasság nagyszerű, ha az ember mindenáron le akar mondania romantikáról.”

Mielőtt legyintenénk, hogy a mi gyerekeink ilyet nem olvasnak (én is azt hittem, de kiderült, a barátnőknél és osztálytársaknál korábban bele-belenéztek), ne felejtsük el, hogy ez sovány vigasz lesz egy olyan társadalomban, ahol ciki lesz a hűség. És térjünk is át a felnőtteknek szóló „irodalomra”. Talán még nem hallottak róla, de egy új fogalom kezd beköltözni a köztudatba, főként a női lapok – köztük Magyarország vezető női magazinja – jóvoltából. Ez a kifejezés a mingli, a már jól bejáratott szingli kishúga (de az is lehet, hogy kisöccse, hiszen egyrészt a nemek közti határok elmosódása a trendi, másrészt a mingli sokkal inkább koedukált kifejezés, mint a vénlányokat rehabilitáló, kudarcukat kívánatos életformává nemesítő szingli szavunk).

Mit ír a mingliről az említett orgánum? „Amerikában a legdivatosabb párkapcsolati szó a mingli lett az elmúlt években”, amelynek jelentése: a házasság, elköteleződés, hűség, sőt együttalvás nélküli szexuális kapcsolat. Az említett hír persze nem marad híján az izgalmas képi illusztrációnak: Sandra Bullock, Ryan Philippe, Charlize Theron, David Arquette és Kate Winslett hitelesítik – valószínűleg tudtukon kívül – a leírtakat. Igaz a képek és a hír közti összefüggés bájos nagyvonalúsággal nélkülöz mindenféle ellenőrizhető tényt. S. B-ről mindössze ez áll: „barátai szerint még nem áll készen az újabb elköteleződésre, ezért javasolták neki a mingli életmódot”.

 A Médiatörvényt érő kritikák egy része azt kifogásolta, hogy a kiskorúak védelme ürügyén sérül a sajtószabadság. Itt persze szó sincs korhatáros tartalomról, hiszen nincsenek olyan jól definiálható, a gyermek egészséges fejlődését megzavaró képek, fogalmak, amelyeket nemhogy törvénybe, de akár egy etikai kódexbe bele lehetne foglalni. Csupán a kifejezések értelme, a boldog párkapcsolatról, a családról alkotott képünk változik meg. Lassan, de biztosan.

Ezért nagy a felelőssége a médiának – bármennyire klerikálisnak és erőltetettnek hangzik is első olvasatra – a népességcsökkenésben is. Elsősorban a „médiacsináló” értelmiségnek.