Mire jó a történelem?

A mai fiatalok, akik olyan fontosnak, szinte mindennél előrébbvalónak tartják az egyéni szabadságjogokat, úgy tűnik, képtelenek megkülönböztetni a diktatúrákat a demokráciáktól. 

A diktatúrák győztek?

2012-ben Németországban a Berlini Freie Universität egyetem kutatóinak vizsgálati eredményeitől volt hangos a sajtó: ezek szerint ugyanis egyre nő a diákok tudatlansága a múlt eseményeivel kapcsolatban, amit már történelmi analfabétizmusnak neveznek. A művelt olvasók borzonganak: az iskolába járó német fiatalok 80 százaléka nem tudja, milyen események köthetőek az 1789-es vagy az 1848-as évszámokhoz. És úgy tűnik, nem csupán a több évszázados események hagyják hidegen a mai ifjúságot. A kérdőívek szerint a diákok fele nem tudja, melyik évben épült a Berlini Fal, és csak minden harmadik van tudatában annak, hogy ezt az építményt a magát Német Demokratikus Köztársaságnak nevező kommunista ország emelte. Ha pedig ez nem világos számukra, nem lehetnek nagy reményeink azzal kapcsolatban sem, hogy sejtenék, a fal funkciója a hazájukból menekülő állampolgárok visszatartása volt – bármi áron.

Egy hasonló, az Egyesült Államokban végzett felmérés eredménye sem lett biztatóbb: az amerikai diákok – akik nem éppen tárgyi tudásukról híresek – a történelem tantárgy felmérésében teljesítettek a legrosszabbul minden tantárgy közül:  az olvasás, a matematika, a földrajz is jobban megy nekik, mint a saját történelmük ismerete.

Sokan vagyunk, akik annak idején – a mi időnkben? – nem szerettünk évszámokat magolni és lehet, hogy nem lángoltunk a lelkesedéstől minden békeszerződés helyszínének memorizálásánál sem. Nem kell mindent tudni, adathalmazokkal terhelni a fejünket – valljuk ma is. Mégis lehet, hogy megtorpanunk egy pillanatra, ha azt halljuk, a mai tizen- (és huszonévesek) úgy gondolják, egy kommunista ország kifejezetten jó hely lehetett, mert mindenkinek volt munkája és a nyugdíjasoknak sem kellett félniük a megélhetés miatt.

A berlini egyetem munkatársai „A diktatúrák késői győzelme” alcímet adták a kutatások eredményeiről szóló elemzésüknek. A mai fiatalok ugyanis, akik olyan fontosnak, szinte mindennél előrébbvalónak tartják az egyéni szabadságjogokat, úgy tűnik, képtelenek megkülönböztetni a diktatúrákat a demokráciáktól. Csak minden második diák biztos benne, hogy a nemzeti szocializmus diktatórikus rendszer volt, és minden harmadik közülük azt hiszi, hogy az NDK kormányát szabad választásokon legitimálták.

Mire jó a történelem?

Lehet, hogy a fiataloknak mégis több történelmi ismeretre lenne szükségük? Mert mire is jó a történelem? Søren Kierkegaard, dán filozófus szerint „Az életet csak visszafelé érthetjük meg, de előretekintve élhetjük.” Aki megértett a múltban történt folyamatokat, az képessé válhat arra, hogy felismerje a közelgő változásokat és felmérje az azokban rejlő pozitív vagy negatív lehetőségeket. Ha valaki hallott már régi, bukott ideológiákról, az egészséges szkepszissel fogadja majd az új (régi-új) ideológiákat, és nem lehet olyan könnyen manipulálni.

Nagyon fontos szerepet játszhatnak a történelmi ismeretek abban is, hogy tudatosítsák a fiatalokban a kulturális identitásukat. A valahová tartozás érzése pedig nélkülözhetetlen egy olyan korban, amikor könnyen légüres térben találhatja magát az ember.

A téma fontosságát többen felismerték, és vannak, akik többet tesznek annál, mint hogy csupán a vészharangokat kongatnák. 2010. augusztusában Olaszországban alapították meg hivatalosan a „Nemzetközi Nagy Történelem Társaságot”, amelynek székhelyéül egy, az amerikai Michigan Államban lévő egyetemet választották. Hogy miért Olaszországban került sor az alapításra? Talán nem véletlen, hogy egy geofizikai obszervatóriumot találtak a legalkalmasabbnak a történelmi társaság megalapításának helyszínéül. A „Big History” projekt ugyanis nem csupán az emberi történelemre koncentrál, magában foglalja a kozmosz, a Föld, az élet és csupán negyedikként az emberiség tanulmányozását. A programot David Christian történész és Bill Gates, a Microsoft óriáscég alapító elnöke hívta életre.

Az Ausztráliában élő történész szerint az ember annak köszönheti kultúrájának kialakulását, hogy megtanult beszélni. A nyelv segítségével ugyanis az egyének életében felhalmozott tudás nem vesz kárba azok halálával, hanem tovább hagyományozható a következő generációkra. Így létrejöhet egy kollektív emlékezet, amelynek segítségével el tudunk igazodni a világban és nem kell újra meg újra rátalálni a problémák megoldására. Bill Gates-et lenyűgözte a tudós előadása, amelyhez több tudományágból gyúrta össze a hozzávalókat, és a hallgatóságát meggyőzte arról, hogy mindaz, amiről beszél, nem valami poros história vagy lexikonba való adathalmaz, hanem köze van a mindennapjainkhoz. „Bárcsak hallottam volna fiatal koromban, teljesen megváltoztatta volna  a tanuláshoz való viszonyomat!” – nyilatkozta Gates.

A világ egyik leggazdagabb embere (aki annak idején nem fejezte be az egyetemet) az élethosszig való tanulás híveként ment el a történész előadására, majd osztogatta barátainak az ott készült DVD-ket. Később körvonalazódott az ötlet, hogy létrehozzanak az interneten egy ingyenesen elérhető programot, amely a világ összes középiskolásának, illetve a Gates-hez hasonló örök tanulóknak szól, és segít megérteni a körülöttünk lévő világ összefüggéseit. David Christian szerint a mai kor embere előtt egyedülálló lehetőség áll, mivel a technikai fejlődésnek köszönhetően szinte az egész emberiség kapcsolatban van egymással. Ez különleges esély arra, hogy a kollektív tanulásnak köszönhetően megoszthassuk egymással mindazt, amit történelmünk során eddig megtanultunk. Christian és Gates hisznek abban, hogy a tudás átadásával segíthetünk a legtöbbet a következő generációknak.