Majdnem

Vasárnap majdnem megöltem két gyereket meg az édesanyjukat.

Több mint 200 000 levezetett kilométer van mögöttem, és majdnem összenőttem azzal az autóval, amiben most is ültem.

Nagyon jó látási viszonyok között, jókedvvel hajtottam a gyerekekkel hazafelé egy vasárnap délelőtti séta és cukrászdázás után. Az úttest előttem messze-messze jól belátható volt. Majdnem jól belátható. Lendületesen megkezdtem egy nagyon lassú kisteherautó előzését, amikor mégiscsak ott robogott szembe velem egy kisbusz. Majdnem késő lett, mire észrevettem.

Elkaptam a kormányt, vissza a kisteherautó mögé. De az olyan lassan ment, hogy majdnem belerohantam. Fékeztem, de közben elhúztam a kormányt a padka felé, ahol a csúszós, saras, füves felületen megcsúszott az autó. Majdnem kézben tudtam tartani az irányítást, de a menetstabilizátor visszarántott az úttest felé. Furcsa szlalomozásba kezdett a kocsi. Majdnem belecsúsztam a teherautóba, de sikerült ismét a padka és a padján túli lejtős, füves árok irányába kormányoznom, majd előbb farral, majd orral is belecsúsznom és néhány méter után megállnom.

Élesen emlékszem a pillanatra, ahogy az árok alján állva leállítom a motort és lekapcsolom a fényszórókat. Visszavettem az irányítást. Majdnem. Szinte hihetetlen volt, alig valószerű, hogy az autó a kerekein áll, épségben vagyunk, ki tudunk szállni, egymásra tudunk nézni a gyerekekkel, meg tudom őket ölelni. Túléltük.

Felhívtam a férjemet, az édesapámat megkértem, hogy jöjjön értünk (ő volt közelebb), és közben többen is megálltak, csodálkoztak. A kisbusz, akibe majdnem belerohantam a meggondolatlan előzés következtében, visszajött, egy középkorú pár ugrott ki ijedten a kocsiból, azt hiszem, nagyon megkönnyebbültek, hogy nem esett bajunk. Összeszedtük a bevásárlás romjait a csomagtartóból – kiszakadt és mindent beborított a liszt, összetört a tojás – de rejtélyes módon két üveg alkohol sértetlenül túlélte.

Megállt egy fiatalember, egy autószerelő, a szemembe nézett, és azt mondta, ki tudja szedni a kocsit az árokból. Tudtam, hogy ki tudja szedni, azonnal elhittem neki, és mások segítségével meg is tette. Édesapám kíséretében, de saját keréken, szép lassan hazavezettem. A kocsinak majdnem semmi baja nem lett. Csak a két jobboldali felniben van olyan nyolcas, mint egy biciklikerékben, erősen szitál a kormány.

A pánik akkor tört ki rajtam, amikor hazaértünk. A kocsi kereke is csak otthon, a garázsban eresztett le. Mondom, össze vagyunk nőve.

A kamasz fiam még néhány elismerő szóval megpróbált megnyugtatni, az ügyességemnek tudva be, hogy nem maradtunk ott. Mert majdnem ottmaradtunk, még ha ennyire nem is látszik a végeredményen.

Majdnem, de mégsem. Paraszthajszál a különbség.

Vezessetek óvatosan!

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti