Lányai is menő dolognak tartják, hogy taxizik

– Miért választotta ezt a hivatást, mi vonzotta benne?
– Öt éve taxizom; egy évet a Taxi2000-nél vezettem le, a Főtaxi kötelékében pedig négy éve dolgozom. A taxizást megelőzően több mint tíz évet az e-kereskedelemben töltöttem, ami mellett az utolsó években egy sofőrszolgálatnál is dolgoztam. Itt egyre inkább azt éreztem, hogy szívesebben foglalkoznék főállásban is személyszállítással. Néhány ismerősöm akkoriban kezdett taxizni, és az ő biztatásukra vágtam bele. Szeretem a függetlenséget, azt, hogy én alakítom a munkabeosztásomat, és nincs kötött munkaidő, elvárt óraszám. Igaz, heti negyven óránál többet dolgozom – főleg a járvány kitörése óta –, de mivel szeretek vezetni, nem érzem megterhelőnek.

– Az első női taxisofőr, Frau von Papp is magyar származású volt. Ő mondhatni kényszerből vállalta, hogy pénzért fuvaroz embereket: vagyonos férje halála után kénytelen volt munkát vállalni.

– Bár sokan gondolják úgy, hogy a taxizás tipikusan férfifoglalkozás, a Főtaxinál nem ritka, hogy nők ülnek a volánnál.

Frau von Papp 1907-ben, Berlinben vágott bele a bérkocsizásba, nagyjából harmincévesen, és a híre hamar bejárta a világsajtót. A képességeit tekintve ő sem különbözött sokban egy mai taxisofőrtől, az engedélye megszerzésekor számot kellett adnia a helyismeretéről és autóvezetési képességeiről. Állítólag külön dicséretben részesült amiatt, hogy a város legforgalmasabb pontjain is mindig higgadtan vezetett (egyébként szintén éjszaka, este hét órától hajnali hatig dolgozott). Férfikollégáinak valószínűleg imponálhatott, mert virágcsokorral üdvözölték az első munkanapján.

– Az ön esetében hogyan reagáltak a férfi kollégák arra, hogy csatlakozott a csapathoz? Érzett valaha rosszallást vagy hátrányos megkülönböztetést?
– Nincsenek rossz tapasztalataim ezen a téren. A férfi kollégák természetesnek veszik, hogy nők is vannak a sofőrök között. Az utasok már gyakrabban hangot adnak meglepődésüknek, hogy nem férfi kolléga ül a volán mögött, de a reakciók többnyire itt is pozitívak.

– Este, illetve éjszakánként dolgozik. Miért ezt a periódust preferálja?
– Azért kedvelem inkább az estét/éjszakát, mert sokkal jobban lehet közlekedni, nyugodtabbak az utasok. Emellett „éjszakai bagoly” is vagyok, nem szeretek korán kelni.

– Nem veszélyes ilyenkor taxizni? Van valami önvédelmi eszköz a kocsiban éjjelre?
– Erre azt szoktam válaszolni, hogy az ittas utasokkal sem szokott gondom lenni, inkább viccesek próbálnak lenni, semmint kötekedők.

Persze néha előfordulnak problémás utasok, de ezeket e helyzeteket a diszpécserszolgálat és a kollégák segítségével mindig sikerül kezelni.

– Háromgyermekes anyaként miként tudja a hivatását összeegyeztetni a családi élettel?
– A napirendem éppen a fordítottja másokénak; nekem inkább napközben van szabadidőm. Általában délután öt-hat óra körül indulok dolgozni, mostanában éjjel egyig vagy maximum két-három óráig vagyok kint – a korlátozások előtt hajnal négyig is volt fuvarom. Ha éjjel kettő-három körül lefekszem, akkor tíz-tizenegy órakor kelek, és még szabad az egész napom.

– Létezik „taxi-etikett”? Vannak olyan íratlan szabályok, melyeket egy utasnak és a taxisnak egyaránt illik betartani az utazás ideje alatt?
– Talán a legfontosabb taxis etikett az, hogy az utasnak mindig igaza van. Ha más útvonalon szeretne valaki menni, még ha hosszabb is, én csak javaslatot teszek – vagy rábólint, vagy nem. Politizálni nem szoktam, és tudatosan nem is megyek bele ilyen beszélgetésekbe. Rádiót vagy zenét hallgatni csak az utas engedélyével vagy kérésére szabad.

Kép

Váradi Zsuzsanna

– A gyermekei, illetve az ismeretségi köre hogyan reagáltak arra, amikor öt évvel ezelőtt bejelentette, hogy taxisnak áll?
– Három lányom van, akik többé-kevésbé már a saját lábukon állnak – közülük kettő még egyetemista, a legidősebb pedig tavaly diplomázott –, így ezen a téren nincs sok kötöttségem.

Nem lepődtek meg, amikor taxisnak álltam, mert, mint említettem, előtte már sofőrszolgálatnál dolgoztam, de azt megelőzően is inkább „menő” dolognak tartották.

A párom szintén taxizik, akivel egyidőben szoktunk dolgozni, vagyis a párkapcsolat terén sem okoz konfliktust a munkám.

– Mi a benyomása, mi jellemzi manapság a budapesti embereket?
– Mostanában sokkal feszültebbnek látom a budapestieket. Három utasból kettő arról beszél, hogy mennyire várja már, hogy visszatérjen a régi, szabadabb életéhez.

– Szoktak önnek udvarolni a férfi utasok? Ha igen, hogyan reagál?
– Néha szoktak puhatolózni, hogy nem hiányol-e otthon valaki, amikor éjszaka dolgozom. Ha jobbkedvű társaság van az autóban, akkor néha felvetik, hogy mehetnék velük bulizni, de kifejezetten udvarolni nem szoktak, és én is igyekszem elejét venni ezeknek a témáknak.

– Tervezi, hogy a jelenleg használt Volkswagen Touranját lecseréli egy környezetkímélő elektromos autóra. A kiszemelt egy Kia e-Niró. Miért épp ezt választaná?

– A taxisként eltöltött öt év alatt közel 350 ezer kilométert vezettem.

A szakmát egy bérelt Ford Focussal kezdtem, hogy egyáltalán kipróbáljam, mennyire tetszik a taxizás, majd a következő évben vásároltam meg első saját taximat. Ezt a VW Tourant sajnos fél év múlva totálkárosra törték, de most szintén egy hétszemélyes Tourannal dolgozom. Ha minden jól megy, az idén én is bővítem majd a Főtaxi elektromosautó-flottáját: szeretnék egy KIA e-Niróra váltani. Azért erre a modellre esett a választásom, mert több mint 400 kilométeres a hatótávja, tehát egy napot kényelmesen végig tudok vele dolgozni, az utasok csomagjai is bőven elférnek benne, ráadásul a Főtaxi tagdíjkedvezményt ad az elektromos autót használóknak. Amíg pedig az utasokra várakozom a reptéren, az oda telepített töltőket is tudom használni.