A húsvét három elmaradhatatlan finomsága: a foszlós, a „puccos” kalács és a karamellkrémes
Minden ünnepnek megvan a saját íze, illata. A húsvét számomra nemcsak a piros tojást és a locsolkodást jelenti, de nagymamám foszlós kalácsát és édesanyám karamellkrémes süteményét is. Gyermekkoromban mindig ezekkel a finomságokkal vártuk a locsolókat. Érdemes kipróbálni őket, mert garantáltan sikert aratnak.
A tökéletes kalács receptje, ahogy nagymamámtól tanultam
Vannak bonyolult (vagy rendkívül sok pepecselést igénylő) receptek, amelyek elkészítéséhez még azok is vonakodva látnak hozzá, akiknek pedig már benne van a kezében minden mozdulat. És vannak olyanok, amelyek szinte elronthatatlanul egyszerűek, mégis olyan finomak, hogy csak kemény önkontroll árán nem faljuk fel egy ültő helyünkben az egészet. Nagymamám foszlóskalács-receptje az utóbbiak közé tartozik, ám nem csak azért készítem el minden húsvétkor, mert annyira ízletes.
Azért is, mert amikor sütés közben kiengedi jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető illatát, úgy érzem – ha csak pár pillanatra is –, hogy a nagymamám újra itt van velem.
Hozzávalók:
• 500 g liszt
• 50 g puha vaj
• 2,55 dl tej
• 15 g friss élesztő
• 75 g cukor
• 1 db tojás
• 1 csipet só
Kenéshez:
• 1 db tojás és 1 evőkanál víz
Míg a nagymamám kézzel dagasztotta a tésztát, én a szobahőmérsékletű hozzávalókat a dagasztógép keverőtáljába teszem, és addig dagasztom, amíg szép sima, fényes felületű tésztát kapok, amit aztán meleg helyre rakok, hogy ott kb. 40 perc alatt duplájára keljen. Ha kész, lisztezett nyújtódeszkára borítom, és széthúzom a széleit. Egy kés segítségével hat egyenlő részre osztom (ebből lesznek majd a fonatok), ezeket kis gombolyagokba formálom, és nagyjából 20 perc alatt duplájára kelesztem őket.
Amikor a tészta megkelt, a kis tésztagombócokat kilapítom, és hosszú, kötélvastagságú hengert sodrok belőlük. Ezeket a végüknél összefogom, és kezdődhet a fonás! Bár én a nagymamámtól lestem el ennek a technikáját, a különböző módszerekről – a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig – számtalan videót találunk a YouTube-on. Érdemes ezeket megnézni, mert míg leírva igen bonyolultnak tűnhet, ha látjuk a mozdulatsort, könnyen leutánozhatjuk.
Miután a megfont kalácsot óvatosan átraktam egy sütőpapírral bélelt (vagy kivajazott és kilisztezett) tepsire, lekenem a vízzel elkevert tojással, és a duplájára kelesztem, közben a sütőt előmelegítem 170 fokra. Mielőtt betenném a tésztát, még egyszer lekenem, és kb. 40 perc alatt aranybarnára sütöm. A nagymamám mindig tett a sütőbe egy kevés vizet is egy kisebb tepsiben vagy kislábasban, de ha gőzfunkciós a sütőnk, akkor elég, ha arra állítjuk be.
A végeredmény kívül roppanós, belül foszlós kalács, ami szerintem házi baracklekvárral a legfinomabb.
Puccos kalács: sós-pisztáciás fonott kalács
Ezt a receptet egy volt kolléganőmtől tanultam, aki ugyan nagy kalácsrajongó hírében állt, de annak kizárólag a sós verzióit készítette és fogyasztotta. Sokáig ellenálltam, hogy megkóstoljam, mert úgy gondoltam, a kalács úgy jó, ha édes. Tévedtem. Érdemes egy próbát tenni ezzel a recepttel, megéri! (A puccos kalács elnevezés a családomtól származik, mert a végeredmény, a sós-pisztáciás kalács valóban igen látványos.)
Hozzávalók:
• 60 dkg liszt
• 10 dkg puha vaj vagy margarin
• 3 dkg friss élesztő vagy 1 csomag száraz porélesztő (7 g)
• 4 dl tej
• 2 db tojássárgája
• 2 ek. porcukor
• 1 kk. só
• 150 gr pörkölt, sós pisztácia
• egy marék nagyszemű tengeri só a díszítéshez
• 1 db tojás a kenéshez
A tejet picit meglangyosítom, és belemorzsolom az élesztőt, hagyom, hogy kicsit felfusson. (Porélesztővel is kitűnően működik, amit nem kell felfuttatni). Mehet hozzá a két tojássárgája, majd a porcukor. Amint elvegyítettem az egészet, elkezdem hozzáadagolni a lisztet a nedves tartalomhoz, és indulhat is a dagasztás! A szobahőmérsékletű vajat, ami majd igazán puhává teszi a kalácsot, utoljára adom hozzá. Végeredményként egy szuper ruganyos tésztát kell kapnunk.
Miután a dagasztógépből kivettem a masszát a liszttel meghintett gyúródeszkára, még picit átgyúrom kézzel. Itt még javíthatunk az állagán: ha túl lágynak, ragacsosnak érezzük, adjunk hozzá egy kis lisztet.
Jöhet a kelesztés, lehetőleg meleg helyen, egy nagyobb műanyag tálban, amit lefedek egy konyharuhával. A kelesztési idő nagyjából egy óra. Ha mindent jól csináltam, a tésztának dupla magasra kell növekednie. Amint ez megtörtént, kiszedem a tálból, a lisztezett deszkán picit átnyomkodom, és hat részre osztom. (Oszthatjuk háromra is, ha egyszerűbb fonatot szeretnénk.) Felaprítom a pisztáciát és a részekre osztott tésztához adom, jól belenyomkodom a magdarabokat a tésztába, majd félreteszem a bucikat, hogy ismét meginduljon a kelési folyamat.
Amikor ez megtörtént, a tésztaadagokból fonatokat sodrok, és kezdődhet a fonás. Miután ezzel is elkészültem, ráhelyezem a kalácsot egy kivajazott, kilisztezett (vagy sütőpapírral kibélelt) tepsire, megkenem tojással, majd megszórom nagy szemű sóval és pisztáciadarabokkal, s mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe 20–25 percre. Akkor készült el, ha aranybarna a teteje. Erre is vonatkozik, hogy szebben sül, ha egy kisebb tepsiben vizet teszünk a sütőbe.
Karamellkrémes süti, ahogy a családom szereti
Aki kedveli a krémes süteményeket és a kellemesen mézes-karamellás ízvilágot, annak nagy kedvence lehet ez az édesség, amely egész gyerekkoromat végigkísérte: a húsvétok, születésnapok elmaradhatatlan kelléke volt. Nem is tudnék még egy olyan süteményt említeni, amit ennyire kedvelnék.
Édesanyám receptjét szívből ajánlom, csupán azzal kell vigyázni, hogy szemtelenül eteti magát!
Hozzávalók
Tészta:
• 50 dkg liszt
• 10 dkg hűvös hőmérsékletű vaj
• 10 dkg cukor
• 10 dkg méz
• 1 egész tojás
• 1 dl tej
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
Krém:
• 5 dl tej
• 10 dkg liszt
• 30 dkg cukor
• 20 dkg hideg vaj
• 1 csomag vaníliás cukor
A lisztet a vajjal elmorzsolom, és a többi összetevő hozzáadásával tésztát gyúrok belőle. Hat egyenlő részre osztom, kinyújtom, és egy sütőpapírral lefedett (vagy vajjal vékonyan átkenegetett és liszttel megszórt) tepsi hátán, 180 fokra előmelegített sütőben egyenként megsütöm.
A krémhez a cukrot világosbarnára karamellizálom, fél dl vízzel és 2 dl tejjel óvatosan felöntöm (vigyázat, pezseg és kifröccsenhet), és addig melegítem, hogy feloldódjon benne a cukor. A lisztet a maradék tejjel elkeverem, és a karamellhez öntve sűrű krémet főzök. Hagyom langyosra hűlni, majd hozzáadom darabokban a vajat, a vaníliás cukrot, és addig kavarom, amíg teljesen ki nem hűl.
A kisütött lapokat a krémmel rétegezem, a tetejét is azzal vonom be – és darált diót is szórok rá –, a széleit egyenesre vágom. A legjobb másnap szeletelni, hogy a lapok megpuhuljanak.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Húsvéti sütemények a kalácson túl: a sonkás kuglóf lehet az új kedvenc
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
