Te miért főzöl? – A konyha pszichológiája és a lélek melegítése

A főzés jutalmazó élmény

A főzés azért is válhat örömteli tevékenységgé, mert az evés egy velünk születetten jutalmazó élmény, így már a finom fogások elkészítési folyamatának is – amelynek végeredménye és egyben jutalma az étel – erőteljes motiváló aspektusa van. Persze ennek van egy fontos kitétele, méghozzá az, hogy merjünk kísérletezni, és ne „görcsöljünk rá” arra, hogy a végeredmény mindig tökéletes legyen. Ha a sütés-főzésre hobbiként tekintünk, és nem teljesítménykényszer vezet bennünket, a kisebb-nagyobb bakikat is lazábban tudjuk kezelni. 

Több milliárd ember, megannyi motiváció

Brian Wansink, az Illinois Egyetem kutatója 2000 amerikait kérdezett főzési szokásaikról, eredményeit a Joy of Cooking című könyvében is publikálta. A pszichológus azt találta, hogy az embereket teljesen különböző tényezők motiválhatják a főzésben. 

Van, aki így gondoskodik a szeretteiről, van, aki a kreativitását éli meg általa; akad, akit az egészsége, megint mást a versenyszellem hajtja.

Vannak emberek, akik a főzésre kihívásként tekintenek, szeretik lenyűgözni környezetüket, mindig jobb teljesítményre törekednek, és vannak olyanok is, akiknek a főzés biztonságot ad, tervszerűen, mindig azonos keretek között hajtják végre, ezáltal stabilitást visz az életükbe.

Felsővezető a konyhában

Én azért kedvelem ezt a tevékenységet, mert kikapcsol és megnyugtat. A sütésterápiát gyakran tudatosan alkalmazom egy-egy nehéz nap végén, hogy ne csak testben, de lélekben is hazaérkezhessek. Már miközben kinézem a receptet és kimérem a hozzávalókat, elkezdenek lecsendesedni a fejemben a negatív gondolatok. A főzés segít kikapcsolódni, megnyugodni és elfeledni a mindennapi gondokat. Az egyik barátnőmet pedig – akinek felsővezetőként folyamatosan döntéseket kell hoznia, és hatalmas felelősség nyomja a vállát – a sütés-főzés képes a mókuskerékből kiszakítani azáltal, hogy a konyhában csupán a recept pontos követésére van szükség, még csak gondolkodnia sem kell, nyugodtan elengedheti magát.

Persze van, akit pont az szabadít fel, ha nincs recepthez kötve, és szabadon alkothat. Sütés-főzés közben kiélhetjük az alkotókedvünket, fantáziánkat. A végeredmény: határozottan nyugodtabbnak és örömtelibbnek érezzük magunkat egy kis főzőcske vagy desszertsütés után, és sokan arról is beszámolnak, hogy ez a fajta elfoglaltság mindig képes feltölteni őket energiával.

A meditációhoz hasonló állapotot idéz elő

Akárcsak a festés vagy a zenélés, a kenyérsütés repetitív elemei, a méricskélés, a sütemények összeállítása mind olyan tevékenységek, amelyek segítenek a pillanatra fókuszálni, a jelenben maradni, ezáltal a meditációhoz hasonló állapotot idéznek elő. 

Ráadásul az olyan fizikai erővel járó mozdulatok, mint a tésztagyúrás, lehetővé teszik a frusztráció és a negatív érzelmek kiengedését is – apait-anyait beleadhatunk a tészta püfölésébe.

„A főzés kikapcsol. A mindennapi munkámmal szemben valami kézzelfogható, megehető dolgot állítok elő. Közben pedig szórakoztat is, nagyon érdekesnek találom, hogyan alakulnak az ízek főzés közben, és hogyan állnak össze a különféle hozzávalók, állagok egy étellé” – mondja Zoli is, aki lelkes hobbiszakács.

A sütésnek gyógyítóereje van

A tudósok nem először kapcsolják össze a főzés örömét az általános pozitív érzésekkel. Nem véletlenül használják a főzést terápiás és stresszoldó céllal is. A sütés azonban nemcsak a stresszkezelés hatékony eszköze, épp úgy segíti az önbizalomépítést is: ma már viselkedésaktivációs technikaként alkalmazzák depresszió, szorongásos tünetek, étkezési zavarok vagy akár függőségek kezelésére. A pszichológusok olyan egyszerűbb feladatokat adnak a páciensnek, amelyeket kisebb erőfeszítéssel biztosan el tud végezni, a végeredmény pedig kézzelfogható és sikerélményt nyújt, így a sütés tökéletesen beleillik ebbe a koncepcióba. 

Ezt a hatást aknázza ki Melanie Denyer, a Depressed Cake Shop alapítója is, aki saját tapasztalatából pontosan ismeri a sütés megnyugtató gyógyítóerejét. Sütikészítő terápiás kurzusaira olyan résztvevők érkeznek, akik stresszesek, önértékelési problémákkal vagy valamilyen magánéleti, egzisztenciális krízissel küzdenek, szeretnék a gondjaikat legalább egy kis időre félretenni, és valami egyszerű, de sikerélménnyel kecsegtető dologra koncentrálni. Ha ennek egy finom süti a végeredménye, az már csak hab a tortán. 

Létezik konyhaművészeti terápia

Az Egyesült Államokban a zeneterápiához vagy a képzőművészeti terápiákhoz hasonlóan már létezik konyhaművészeti terápia is. Julie Ohana, a program kitalálója szerint módszere segít bepillantást nyerni az emberek viselkedésébe, támogatja a szociális készségek elsajátítását, javítja az egyén kommunikációs képességeit. Emellett pozitívan hat az időgazdálkodásra, és az érzékszerveink aktívabb használatának köszönhetően fejleszti a különböző agyi területeket. 

A főzés nem csupán a táplálkozásról szól, hanem az érzékszervek stimulálásáról és a hangulat javításáról is. Az ételek illata és íze közvetlen hatással van az agyunkra, képes pozitív emlékeket felidézni és örömöt okozni. 

Gondoljunk csak arra, milyen érzéseket vált ki belőlünk a frissen sülő kenyér vagy egy sütemény édes illata! Ezek az impulzusok mind-mind serkentik az agyunkat, és boldogsághormonokat szabadítanak fel. 

Természetesen a sütés önmagában nem elegendő a komolyabb pszichés nehézségek kezelésére, viszont, ha rossz kedvünk van, érdemes egy kicsit a konyhában tevékenykedni, máris érezhetjük a hangulatjavulást. Nem véletlenül vált nagymamáink generációjánál a sütés-főzés egyfajta szeretetnyelvvé, az önkifejezés és a kommunikáció eszközévé.

A főzés mint hagyományőrzés

A főzés olyan alkotófolyamat, amelynek az eredménye egy finom étel, amit megoszthatunk másokkal. Egy közös főzés vagy egy baráti vacsora lehetőséget teremt a kapcsolódásra: az étel összehozza az embereket, és erősíti a társas kapcsolatokat. A gondoskodás, a szeretet kifejezése az étel elkészítése által mélyebb, mint gondolnánk:

„Én leginkább a gondoskodás miatt főzök, nem azért, mert annyira lelkesednék érte. Az tölt fel és ad nyugalmat, amikor közösen leülünk az asztalhoz, és látom a boldog, elégedett arcokat. Vagy azt is szeretem, ha közösen főzünk a családdal, a barátokkal” – támasztja alá az előző gondolatot Eszter, a kétgyermekes családanya is.

A főzés ráadásul a családi hagyományok ápolásának is hatékony eszköze.

Gondoljunk csak a dédi vagy a nagyi receptjeire, amiket generációról generációra adunk tovább! Amikor a család összegyűlik a konyhában, hogy együtt készítsék el a karácsonyi bejglit, az valójában sokkal többről szól, mint egy ételről. Ez egyben egy közös élmény, ami összekovácsolja a családtagokat. A közös munka, a történetek megosztása mind-mind a családi identitás részévé válik. A régi receptek pedig nem csupán az ízeket őrzik meg, hanem a család értékrendjét is.

Gyakran Ismételt Kérdések a főzés lélektanához