Egy dallamközösség az Ormánság szívében, ahol minden gyerekkel egyesével foglalkoznak
Harmincfokos kánikula, kelepelő gólyák, tornácos házikók, a lovas szekér mögött porzik az út, tambura szól az árnyékból. Az Ormánság szívébe, Drávaiványi központjába érkezem meg Petrovics Zoltán és Orsós Róbert hívására, hogy a Katolikus Karitász szervezésében megvalósuló zenei foglalkozásukról tudósítsak. Bár a feszes ritmusokat követve csukott szemmel is megtalálnám a helyszínt, a lépcsőn sziesztázó férfi kedvesen eligazít: „A második ajtón menjen be, hamarosan én is megyek, nagyon kell nekem egy kis jókedv!”
A Katolikus Karitász gondozásában működő Jelenlét Pont épülete örömzenétől hangos. Már-már azt gondolnám, hogy beraktak egy videót, és azt hallgatják, annyira tökéletesen hangzik az egész. A zenélést csak egy köszönés erejéig engedem megszakítani, aztán megkérem a bandát, hogy folytassák. A fényképezés most inkább kifogás, valójában élvezem a tamburaszót.
„A mai napra a táncházkultúra elemeit hoztam el, az első órában ezeket a dalokat vettük át. A második óra – amelyre te érkeztél – már általában az örömzenélésről szól” – kezdjük a beszélgetést Petrovics Zoltánnal.
„Abból lehet a legtöbbet tanulni, mert ilyenkor jönnek elő azok az ötletek, amelyek elsőre őrültségnek tűnnek, de a végén mégis ezekből csináljuk a zenét”
– ezt már Orsós Róbert teszi hozzá.
Mindkét fiatalember a Katolikus Karitász alkalmazásában dolgozik, zenei koordinátorként a Felzárkózó Települések Szimfónia programját egyengetik tavaly szeptember óta. Robi a közeli Szigetvári járás három településén (Patapoklosi, Somogyapáti, Somogyhatvan) tanít, Zoli pedig a Sellyei járás öt falujában (Drávaiványi, Kisszentmárton, Lúzsok, Piskó, Vejti). Amikor idejük engedi, közösen is tartanak órákat. A kétórás foglalkozások hétköznaponként délután négykor kezdődnek, minden falu hetente egyszer kerül sorra.
„Nagy csoportban szerettem volna tanítani, de az első hónapokban kiderült, hogy van olyan gyerek, aki már magas szinten bánik a hangszerrel, és vannak olyanok, akik nagyon lelkesek, de tőlünk kapják meg a kezdő lépéseket. Ezért a legcélszerűbb, hogy egyesével foglalkozunk velük, a tudásuknak megfelelően. Mivel a jellemző létszám két-három, néha négy gyerek egy-egy faluban, ezért kényelmesen jut fél óra mindenkire, az eddigi eredmények alapján nagyon szépen tudunk így haladni” – mondja Zoli, Robi pedig csatlakozik hozzá, ők is hasonló módszerrel dolgoznak a szomszédban.
A cél nem az, hogy minden gyerek a konzervatóriumban folytassa tovább a zenélést.
Sokkal lényegesebb, hogy a foglalkozásra járó gyerekek közösséget alakítsanak, kizökkenjenek a hétköznapi rutinokból és boldogok legyenek.
Tapasztalatuk szerint ezt kötetlen módszerekkel lehet elérni, és akkor is örömmel fogadnak bárkit, ha valamiért hetekig nem látogatta a zenés foglalkozásokat. Egyszerre mondják, hogy mégis nagyon lelkesen jönnek, és gyakran még plusz alkalmakat is kérnek.
A cikk folytatása a Képmás magazin legfrissebb, májusi számában olvasható.
Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.
A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Életük fellépésére készülnek a Pátyi Máltai Zenekar értelmi fogyatékossággal élő tagjai
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
