Bringás lovagok – kerékpáron a hajléktalanokért

Húsos korhelyleves és chilis bab rotyog a fazekakban. Százhúsz éhes emberre főz a közel húsz önkéntes. Amíg megfő az étel, a csapat pihenésként kvízjátékot játszik. Az önkéntesek nagy része húsz és negyven év közötti. Van köztük pszichológus, targoncás, grafikus és így tovább. Többségük elsősorban a közösség miatt jár el ezekre a közös ételkészítésekre, és persze azért, mert jót tenni valóban nagyon jó.

„Tettem valamit, végre!”

„Sokan gondolják azt, hogy nem tudnak mit tenni a másikért, maximum egy kis apróval tudnak segíteni a hajléktalanokon. A tehetetlenség pedig igenis elégedetlenséget, lelkifurdalást okoz. 2011 karácsonyáig inkább frusztrált, mint cselekvőképes ember voltam én is, amikor nap mint nap elmentem egy-egy hajléktalan mellett. Hiába adtam nekik hol egy kis aprót, hol valami ennivalót, azt éreztem, hogy ez valójában csak látszatmegoldás, semmire sem elég” – mondja Havasi Zoltán, a BBM alapító tagja. „Abban az évben két másik barátommal eldöntöttük, hogy másként fogunk ünnepelni, mint addig, és a közös karácsonyozáson kívül a hajléktalanokat is meglepjük az általunk készített ételekkel és ajándékokkal. Akkor éreztem életemben először, hogy valamit tényleg tettem a másikért. Azonnal el is neveztem magunkat Budapest Bike Maffiának. Ezt követően az volt a célom, hogy egy olyan innovatív közösséget hozzak létre a hozzánk csatlakozó barátokból és önkéntesekből, amelyet összeköt a közös élmény.”

„Egy jó szóra vágyom”

Ez a terv olyan jól sikerült, hogy öt év alatt közel 17 000 rajongójuk lett a legnagyobb közösségi oldalon, a nyolcfős vezetőség mellett pedig húsz-harminc főnyi állandó önkéntes vesz részt az összejöveteleiken, és már Debrecenben és Pécsett is létrejött a helyi Bike Maffia. Sikersztori minden szempontból. Zoli azonban nem elégszik meg ennyivel, tele van izgalmasabbnál izgalmasabb tervekkel. „Nagyon fontos az utánunk következő generációnak mielőbb megtanítani, hogyan tudnak segíteni másokon. Egy szigetszentmiklósi iskolában például hetente egyszer eggyel több szendvicset visznek a gyerekek magukkal, amit aztán mi eljuttatunk a hajléktalanokhoz. Egy másik akció keretén belül pedig levelet írhatnak nekik a gyerekek, mert sokszor nem is az étel az, amire a leginkább vágynak – meséli Zoli –, hanem a figyelem. Azáltal, hogy beszélgetsz velük, az emberi méltóságukat adod vissza nekik, és ez nekik legalább annyira fontos, mint az étel. Ott van például Tóni és Feri barátom. A Gellért-hegy lábánál laknak, ismerjük egymást már évek óta. Van úgy, hogy megkérdem tőlük, hogy mire van szükségük, és a válaszuk csak az, hogy a jó szóra. Épp ezért szerveztük meg a Gerilla Pikniket, amikor is a közös étkezés hangulatát idézzük meg, egy pokrócon eszünk, beszélgetünk a fedél nélküliekkel.”

Tápláló és vitamindús

Varga Dávid a BBM egy leányvállalatáért, a Vitamin Kommandóért felelős. Egy időben rengeteg gyümölcsöt kaptak, így könnyen tudtak vitamindús harapnivalókat adni az arra rászorulóknak. „Ez a támogatónk sajnos már nincs meg, viszont arra továbbra is odafigyelünk, hogy minden szendvicset jól megpakoljunk zöldségekkel” – mondja Dávid. Mind a BBM, mind a Vitamin Kommandó alapvetően civil, egyéni támogatóknak köszönheti működését. De vannak céges, külföldi támogatóik is, továbbá egy jelentősebb mecénásuk, akinek köszönhetően nyolc családot is tudnak támogatni havi rendszerességgel.

Elkészült közben a vacsora, aminek remek illata van. Fekete Zsófia volt most is a főzés koordinátora. Zsófi gyógypedagógus végzettségű, de egy ideje szakácsként dolgozik a saját vegán éttermében. Zolihoz és Dávidhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy az ételhez való jog alapvető emberi jog. A főzések során érdekes módon a szervezők egyik legfontosabb célja, hogy mindig olyan ételt főzzenek, amelynek elkészítésébe be tudják vonni az önkénteseket. Nagyon fontos szerepe van a közös munkának, hiszen ez adja meg a közös élményt. További fontos szempont, hogy tápláló, kalóriában gazdag, húsos, meleg ételeket készítsenek, gyorsan romló összetevők nélkül. Az adományokon túl, az önkéntesek is mindig hoznak alapanyagokat, de ha valamire még szükségük volna, a közösségi oldalakat használva könnyedén elérik egymást.

A hajléktalanság megszüntethető?

Amikor a végső célokról kérdezem Zolit, egyértelmű a válasza: ne legyen éhezés. Évi nyolcmillió tonnányi ételt dobunk ki Magyarországon. Ahhoz, hogy ekkora mennyiségű élelmiszer eljusson az arra rászorulókhoz, állami támogatásra, magasabb szintű összefogásra és együtt gondolkodásra lenne szükség, de Zoli rendületlenül bízik abban, hogy az alulról szerveződő kezdeményezésük előbb-utóbb példaértékű lesz a döntéshozók számára. „A legvégső célunk pedig az, hogy ne kelljen embereknek az utcán élni. Ezért szeretnénk a jövőben olyan közösségekkel, intézményekkel közösen dolgozni, akiknek a hajléktalanság megszüntetése a célja. Viszont azt is tudjuk, hogy ez belátható időn belül nem lehetséges. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a hajléktalanság egy olyan létforma, amely mindig jelen volt, és sajnos még hosszú ideig jelen lesz az emberiség történetében, és ebből az egész társadalomnak a legjobbat kell kihoznia odafigyeléssel és tettekkel.”