Anyanyelv, apanyelv – a többnyelvű nevelés előnyei és hátrányai

Ahogy növekszik a kisbaba, gyarapodik a szókincse is, kérdés azonban, hogy egy kétnyelvű családban hogyan, milyen arányban oszlik meg a figyelme az apa- és anyanyelve között, milyen arányban képes elsajátítani ezeket. Érdemes-e tudatosan napi időkeretbe foglalni azt, hogy mikor milyen nyelven szólalunk meg a gyermek jelenlétében? Milyen óvodát, majd iskolát kell választanunk, hogy gyermekünk komfortosan érezze magát, ne zavarodjon össze, sem nyelvében, sem nemzeti identitásában?

Annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy amennyiben a gyermek két nyelvet tanul a kezdetektől, egyiket az édesanyjától, a másikat az édesapjától, az egyik nyelv akkor is dominánssá válik az esetek többségében.

Ráadásul nagy a valószínűsége annak, hogy az egyik szülő nyelve megegyezik annak a társadalomnak, közösségnek a nyelvével, amelyben él a család, így ez is meghatározó szerepet tölt be a nyelvhasználat arányaiban. Emellett biztos, hogy az egyik szülő több időt tölt el a gyermekkel, így azt a nyelvet gyakrabban és nagyobb intenzitással fogja használni.
A másik, kevésbé használt, kicsit elhanyagoltabb nyelvét azonban sokféle módon és tudatosan lehet fejleszteni. Akár játékokkal, akár úgy, hogy hétvégén csak azt használja az egész család, akár a meseolvasást, a tévénézést, internetezést kizárólagosan azon az adott nyelven használva. Talán a legfontosabb szempont ebben a kérdésben, hogy ne legyen erőszak semelyik nyelv irányába, hanem gyermekünk természetesnek élje meg mindkét nyelven a megszólalást, illetve gondolkodást. Szintén fontos, hogy szülőként ne rivalizáljunk a nyelvhasználatok között, ne szidjuk le, ha a gyermek esetleg összekeveri a szavakat, vagy ha nem a „mi” nyelvünkön szólít meg bennünket.

Két magyar anyanyelvű anyukát kérdeztünk meg arról, hogy milyen előnyeit és hátrányait látják a kétnyelvű nevelésnek. Egyikük amerikai, másikuk cseh férfihoz ment feleségül, az apukák egyik családban sem beszélik a magyar nyelvet. Annamária és Bill Magyarországon élnek, Györgyi és Pavel viszont Prágában. A házasfelek egymással angol nyelven kommunikálnak.

Mindkét édesanya jellemzően az előnyökről tudott beszámolni, és arról, milyen nagy öröm és érték a kétnyelvű nevelés.

Hátránynak csupán azt az egy dolgot említették, hogy a nyelvi játékokat, a humort, a vicceket, illetve az irodalomban, költészetben, zenében megjelenő teljesen sajátságos, csak az adott nyelven érthető metaforákat, szimbólumokat nem tudják „családilag”, közösen megélni, mert az édesapa teljes mértékben nem értheti meg.

Györgyi Prágában él, férje cseh

„Nem érzem igazán hátrányát a többnyelvűségnek. Talán csak annyit, hogy nálunk csak apa tud tanulni Danival, mivel a csehet még csak töröm, és ugye a kisfiunk itt, Prágában jár iskolába. De ez már inkább a szülők problémája, nekik kell jól beosztani ilyen esetben az anya- és apanyelvi nevelés idejét, megválasztani a módszereket, alkalmakat hozzá. A gyereknek viszont rengeteg előnye származik ebből a helyzetből. Lehet, hogy egy kicsit később tanulja meg a helyesírást, a nyelvtant, a kifejezéseket, de ügyesen utól tudja érni a társait. Nagy felelőssége van persze a pedagógusoknak abban, hogy a nem anyanyelvén tanuló gyermeket a közösség, a csoport vagy osztály ne közösítse ki, hanem „normális” társuknak tekintsék őt, a „különcségét” pedig értéknek tartsák.

Dani sokszor úgy oldotta meg az otthoni kommunikációt, hogy ha elmondott nekem valamit magyarul, utána az apjához fordult, és elmondta neki is csehül.

Itthoni, magyarországi környezetben csak magyarul hajlandó megszólalni, a kinti családdal pedig csak csehül beszél, hiába kérik, nem produkálja magát. A meséket mindkét nyelven ugyanúgy szereti hallgatni.”

Annamária férje amerikai, Magyarországon élnek

„A gyerekek kétnyelvű nevelésében nem érzékelek semmiféle hátrányt. Bár a két nyelv nem azonos ütemben fejlődik, a második nyelv fejlődése beéri az első nyelvet kb. öt-hatéves korra. A gyerekek párhuzamosan sajátítják el mindkettőt, és tapasztalataim szerint három és fél-négy éves korukra különböztetik meg fogalmilag a két nyelvet. Ekkorra már értik, hogy két különböző rendszerről van szó.

A kétnyelvűségben nem fordítanak magukban egyikről a másikra, hanem az adott nyelven tanulnak meg gondolkodni, a világot értelmezni.

A nyelv kisgyerekkorban személyhez kötött, tehát anyával így, apával úgy kell beszélni. Sokáig nem is tudják ezt kivetíteni nagyobb körökre. Amikor például először voltunk a már két nyelven beszélő gyermekünkkel az apa hazájában, Amerikában, a kisfiunk a számára idegen emberektől érkező angol nyelvű kérdésre angolul válaszolt az apukájának, és kérte, hogy tolmácsolja a kérdezőnek. Hatéves korú gyermek már könnyedén fordít kérésre, vagy ha úgy érzi, valakinek szüksége van fordításra. A kétnyelvű nevelésben a két nyelv anyanyelvi szintű elsajátításán túlmenően a gyerekek két különböző kultúrát és gondolkodási struktúrát is megtanulnak, amiben otthonosan mozognak. Állítólag könnyebb lesz nekik egy harmadik nyelvet is megtanulni.

Kép

Kép: Freepik

Az egyedüli dolog, amit szülőként hiányolok a saját családunk életében, hogy a gyerekek nyelvi fejlődésének különböző aranyos-vicces stációit nem tudjuk megosztani a férjemmel, mert ez csak az adott nyelven érthető.”

„Egy nyelvet megtanulni annyi, mint elsajátítani egy életformát.” Ludwig Wittgenstein

Az óvodáskorú gyermekek többnyelvű neveléséről v. Puttkamer Emőkével beszélgettünk, aki az ELBE Puttkamer-Szathmáry Többnyelvű Képzési és Kulturális Alapítvány elnöke. Az Alapítvány Sopronban működteti a Többnyelvű Alternatív Szivárvány Óvodát, amelynek foglalkozási módszertana egyedülálló Magyarországon. A módszertan ötletgazdája Emőke, aki Németországban ment férjhez, így saját családjában a kétnyelvű kommunikáció jellemezte mindennapjaikat.  A rendszerváltás után, 1995-ben hazatért, és a soproni pedagógiai főiskolán a német nemzetiségi óvodapedagógusok képzésében és a szombathelyi német tanárképzésben anyanyelvi lektorként vett részt. Emőke célja az volt, hogy a többnyelvű nevelésben egy új pedagógiai koncepciót vezessen be, ami hosszas tudományos kutatómunka eredményeként valósult meg, és 1999-ben egy nyertes uniós pályázat segítségével indult el. A kutatásokból kiderült többek között, hogy a különböző nyelvek hálózatos kapcsolódása hatéves kor alatt az anyanyelvi agyi központban beágyazódik, és így hosszútávon is használhatóvá válik.

„Óvodánk 2006 óta működik, ahol magyar, német és horvát nyelven foglalkozunk a gyerekekkel. Foglalkozásaink az élménypedagógiára épülnek az »egy személy-egy nyelv« módszer megvalósításával. A három óvodapedagógus megszemélyesíti az általa képviselt nyelvet. Játékos formában közvetíti annak kultúráját, ünnepeit, hagyományait, szokásait. A foglalkozások során mindhárom óvónő ugyanazt az eszköztárat használja: játékok, mesék, háromnyelvű könyvek, zene, énekek, tánc. Nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra, környezeti nevelésre, amit partneróvodáinkkal (Wiener-Neustadt, Kópháza) határokon átnyúlva is megvalósítunk. A számítógép használatát a gyermekek a Németországban használatos „Schlaumäuse” játékos program segítségével sajátíthatják el, amely egyben autonóm személyiségük képzéséhez is hozzájárul.”

Az óvoda 2016-ban részt vett az ELTE pszichológiai és pedagógiai tanszékének kutatásában, és a kutatás részeredményét összefoglaló kongresszuson elismerő oklevelet kapott. Ezt követően az új pedagógiai koncepció 2020-ban elnyerte az Európai Nyelvi Díj első helyezését.

„Az óvoda missziót tölt be a többnyelvűség elősegítésében, a más kultúrák tiszteletében – mindezt három nyelven. Ez különösen e határrégióban bír nagy jelentőséggel” – írták a szakértői bizottság véleményében.
Emőke elmondta, hogy az alkalmazott módszer hátrányával az elmúlt 14 év alatt nem találkozott.
„A többnyelvű gyermekek kognitív előnyeit tudományosan igazolták, kísérleti eredmények bizonyítják többek között a gyermekek jó problémamegoldó-kreatív képességeit, további nyelvek könnyebb elsajátítását. A többnyelvűség a szocializálódási folyamat fontos támogatója, és előnyösebb lehetőségeket is biztosít a nemzetközi munkaerő-piacon. A hozzánk járó gyerekek rendkívül toleráns viselkedésmódot sajátítanak el. Nyitottak, kíváncsiak, érdeklődők. Vegyes csoport lévén a nagyok szeretettel támogatják az apróbbakat.

A már korán kialakított európai szellemiség hozzájárul a szomszédos országokkal ápolt barátságos kapcsolathoz, a békés egymás mellett éléshez.

Ezeket az értékeket a legfiatalabb korosztályban elkezdve, játékosan, egymás kultúrájának és hagyományainak megismerésében és a nyelvek ápolásában lehet leginkább elsajátítani.”

Az idősebb, kamaszkorú gyermek már teljesen tudatosan használja és irányítja az általa beszélt nyelveket, illetve nyelveken való gondolkodást. Ebben a korban a szülőnek már kisebb a felelőssége és feladata a két nyelv ápolásában, annál nagyobb a gyermeké, illetve a gyermeket oktató pedagógusé. Nyilván a szülőknek segíteniük kell abban, hogy a megfelelő oktatási intézménybe kerüljön a gyermekük, de utána rendkívül a fontos az egyéni szorgalom, illetve a tanárok megfelelő motivációja, hogy egyik nyelv se legyen elhanyagolva, elfeledve.
A Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium igazgatóját, Berczelédi Zsoltot kérdeztük a középiskolás korosztályról, illetve a pedagógiai módszerekről. 

„Gimnáziumunkban három két tanítási nyelvű program is fut párhuzamosan (angol, német és orosz); ez a multikulturális közeg miatt is van így, mivel iskolánkban a diákság nagyjából 20 százaléka külföldi származású. A világ minden pontjáról érkezhetnek hozzánk diákok, sokan származnak Kínából és Oroszországból, de jelenleg is vannak diákjaink Németországból, Ausztriából, Angliából, Ausztráliából, Jemenből, Jordániából, Kazahsztánból, Iránból stb. Természetesen függ a képzéstől is a külföldi diákok aránya, mivel ők többnyire az angol–magyar képzésünket választják. Így ezekben az osztályokban a 20 százalékot általában meghaladja, míg a német–magyar és orosz–magyar képzésben nem éri el ezt a számot a külföldiek aránya. Lehetőségként tekintünk erre a sokszínűségre és büszkék vagyunk rá.

Képzésenként változó, hogy mely tantárgyakat tanulják a gyerekek célnyelven, de alapvetően mind a célnyelvi, mind a magyar nyelvű órák módszerei és céljai hasonlóak. A nyelvi képzés központba helyezésével biztosítjuk diákjainknak, hogy gimnázium után bármilyen célnyelvi környezetben – legyen az egy angol egyetem vagy egy német cég – megállják a helyüket. A nyelven túlmenően minden tantárgynál odafigyelünk a tanítás minőségére, mert tapasztalataink alapján érettségi után a legkülönbözőbb irányokba mennek tovább a tanulók, és az oktatás minőségével kívánjuk biztosítani nekik a választás szabadságát. A modern módszerekkel, érdekesen átadott tudás mellett tanáraink kritikus gondolkodásra és egymás iránti tiszteletre, odafigyelésre nevelik a gyerekeket. Ehhez is hozzájárul a multikulturális környezet, hiszen a gyerekek szünetekben, egymás között tanulnak a nyitottságról és elfogadásról is. Emellett ez a típusú iskolai környezet fejleszti a problémamegoldási készségüket is. Gyorsabban megtanulnak csoportban dolgozni, hatékonyan kommunikálni is, mivel különösen a gimnáziumi évek elején fontos az összetartás, egymás segítése. Egy ilyen iskolában nemcsak a diákság, hanem a tanári kar is ugyanilyen sokszínű. Az iskolában összesen közel 20 nemzetiség dolgozik és tanul együtt. Mindennap tanulunk egymásról is, a különböző kultúrákról, de hisszük, hogy ezzel együtt saját magunkhoz és a saját kultúránkhoz is közelebb kerülünk. A két tanítási nyelvű képzés – minden előnye mellett – nincs nehézségek nélkül. Átlagon felüli szorgalmat és kitartást követel a tanulóktól, amire a felvételi folyamatunkban külön odafigyelünk.”

A nyelvi fejlődés és fejlesztés tehát a kétnyelvű családoknál hatványozott feladatvállalás, sok tudatosságot, fantáziát igényel, ugyanakkor rengeteg csodálatos lehetőséget is rejt magában.

A fontos az, hogy gyermekünk biztonságban érezze magát, és nemcsak az édesanyjával és édesapjával, hanem anya- és apanyelvi életterében is megtanuljon otthonosan és természetesen kommunikálni.

„Az ember a nyelvében van otthon.” Sárközi Mátyás