A sztárpszichológus megoldhatatlan esete – Rebeka

A számok első hallásra zavarba ejtenek: két színész játszik, három szerep van, a cím alapján pedig szerelmi négyszögbe csöppenünk.

Amikor elkezdődik az előadás, tisztul a kép: a férfi főhős, a sztárpszichológus dr. Tamás Attila (Egger Géza) és személyiségzavaros kliense, Márta (Kurta Niké) kapcsolatával megvan a két színész, s utóbbinak, Mártának a testében jelenik meg a harmadik szerep, Rebeka, a nő egy másik személyisége. Kiderül az is, hogy a férfi házas, első gyermeküket várják.

A pszichológus (pszichoterapeuta, hipnoterapeuta stb.) korunk igazi hőse, aki gyakran kecsegtet azzal, hogy segítségével megoldhatjuk életünk nagy problémáit.

Tamás Attilának is van egy csalhatatlan rapid módszere, amely eddig mindenkinél bejött, csak Mártánál nem, holott neki a szokásosnál jóval hosszabb terápiát adott. A férfit hajtja a szakmai érdeklődés, a kihívás, azonban emberileg is érintett lesz az esetben: irritálja őt a negyvenes, zárt, prűd és bogaras vénlány. Csakhogy Mártát nem lehet lerázni. Tamás Attila úgy dönt, folytatja a terápiát.

Kép: Csüllög Ateh Eszter​​​​​​​

Ekkor következik be a fordulat: Márta helyett egy olyan nő ébred fel a hipnózisból, aki mindenben ellentéte: nyitott, szexi, rámenős és meglehetősen közönséges is, ráadásul húszévesnek érzi magát, és „Rebeka” úgy is viselkedik, mint egy fiatal nő. A pszichológust, miközben azzal álltatja magát, hogy az eset érdekli, Rebeka megjelenése önmaga ismeretlen, eddig felfedezetlen, nem vállalt területeire sodorja. Eközben többet tudunk meg Mártáról, motivációiról, titkairól, és természetesen a szakemberből eleven férfivá váló Tamásról is.

A Rebeka szórakoztató színmű a javából, amely az elsőtől az utolsó pillanatág leköt.

Eközben minden percében lehetőséget ad a nézőnek az önreflexióra: mit vált ki belőlem az, amit látok, hallok? Elutasítom, elfogadom; megnyugtat, felidegesít? Kivel rokonszenvezek, kivel azonosulok éppen? Erre a reflektivitásra indít a játéktér is: a színpad a nézőtér közepén van, körüljárható, s valóban nincs két azonos nézőpont, ahonnan a darab történéseit nézhetjük. A szereplők mindvégig színen vannak, nincs takarás.

A nézőnek lassan az az érzése támad, hogy élveboncolás, amit lát. Nemcsak Márta-Rebekáé, hanem a pszichológusé is. A nőé és a férfié.

Kép: B32 Galéria és Kultúrtér

A számokkal való játékkal kezdtük, s ezt továbbvihetjük azzal, hogy hányféle szerepben jelennek meg az alakok. Dr. Tamás Attila a sztárterapeuta, celeb, férj, apa, szerető; Márta-Rebeka kliens, vénlány, áldozat, szerető, múzsa. Egyik erénye a darabnak, hogy nem kínál semmilyen egyszerű megoldási lehetőséget. Igaz, Tamás Attila valahogy elrendezi életét, a Rebekával átélt vihar okozta károkat próbálja elhárítani, s Márta is „rendbe jön”, a darab mégis nyitva marad. Mert mit is tudunk kezdeni azzal, hogy a lelkünknek a szokásosnál nagyobb mélységei nyílnak meg? Ha átéljük, hogy kiszolgáltatottságunk a testiségnek egyrészt szerencsétlenség, másrészt áldás? Óhatatlanul is Popper Péter ismert anekdotája jutott eszembe Pilinszky Jánosról, aki így hasonlította össze a pszichológusok-pszichiáterek, vagyis Popper és a saját művészi-hitbeli álláspontját:

„Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség; én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”

A darab mindkét színésznek kiváló lehetőség a kibontakozásra. Egger Géza mind a sztárpszichológus, mind a megtört, élete irányát vesztett férfi szerepében hiteles, s játékában ott a jótékony humor, az irónia, a groteszk is. Márta-Rebeka kettős alakja igazi álomszerep, s Kurta Niké szemlátomást élvezettel játssza mindkét karaktert. Álomszerep, de nem könnyű szerep. Néhány másodpercenként átváltozni Mártából Rebekába és viszont, nem egyszerű feladat. De Kurta Nikének mindez sikerül, játéka nagyon szórakoztató, miközben rendkívül megélt, mély is. (A kliens-szerep újra megtalálta, hiszen ebben láthattuk néhány éve a Terápiában is.)

Az előadás egységét a látvány (Golicza Előd) mellett a zene (Iszlai József) is szolgálja. A sepsiszentgyörgyi születésű Balog Attila rendezése – érzésem szerint – pont annyira klasszikus és pont annyira innovatív, amennyire a szerző–dramaturg Szabó Borbála szövege lehetőséget ad arra, hogy egy vérbeli kamaradarab kerüljön a közönség elé.

Rebeka. Író–dramaturg: Szabó Borbála. Rendező: Balogh Attila. Producer: Ridzi Gábor. Szereplők: Egger Géza, Kurta Niké. B32 Galéria és Kultúrtér, Hybridkult produkció.