Halmay, a magyar cápa | Képmás Magazin
Kiemelt témáink

Halmay, a magyar cápa

2017.07.28.
Hirdetés
Mi, magyarok meglehetősen el vagyunk kényeztetve a vízisportok tekintetében. Az elmúlt évtizedekben egymást érték a sikerek a vízilabdázóktól az evezősökön és az úszókig. Jó tudni viszont azt is, hogy ezek a sikerek nem a semmiből érkeztek. A magyar vízisportoknak legalább száz éve megalapozott hírneve van a világban. Itt van például Halmay Zoltán.

Halmay Zoltán az Osztrák-Magyar Monarchia tipikus polgára: osztrák volt az anyja, magyar az apja, aki a Károlyi család egyik felvidéki birtokán szolgált mint jószágigazgató. A gyerek imádott úszni, és miután a család Budapestre költözött, erre lehetősége is nyílt. Első komolyabb tapasztalatait az Erzsébet híd mellett kialakított, nagy hírű Breitscher-uszodában szerezte.

Ez egy érdekes intézmény volt: a Duna vizére épített, nagyrészt fából készült épület, amely elkerített egy uszodányi területet a folyóból.

Voltak ott öltözők, kabinok, szekrények: minden, ami a kulturált úszáshoz kellett. Nem is számított újdonságnak az ilyesmi, a 18. század óta vannak feljegyzések hasonló „uszodákról”.

Nem sokkal később már versenyszerűen úszott, de emellett – ahogy a kor szinte el is várta a szép reményű fiatalemberektől – több más sportot is eredményesen művelt. Evezett, jéghokizott, vízilabdázott, és természetesen futballista is volt. Gyorskorcsolyában még az 1900-ban megrendezett magyar bajnokság ötezer méteres számát is megnyerte. Mindezt a sok eredményt a középiskola vége felé kezdte felhalmozni, mivel addigra már szálfatermetű, százkilencven centiméter magas atlétává nőtt.

Az 1904-es olimpiára induló két úszó, Halmay Zoltán és Kiss Géza utazása veszélybe került, mert nem volt rá elég pénz. Halmay viszont eltökélt volt, és még megalázkodni is hajlandónak mutatkozott. Brüll Alfrédtól, a kor dúsgazdag, sportpártoló mecénásától könyörgött ki kétezer koronát a költségekre. Az adományért cserébe az akkor már jó nevű sportolók megígérték, hogy mindketten átigazolnak Brüll csapatába, a Magyar Testgyakorlók Körébe. A pénzt kétszeresen is meghálálták. Halmay két aranyérmet, Kiss pedig egy ezüstöt nyert, majd évekig az MTK-t erősítették.

Halmay a sikereit egy akkoriban újdonságnak számító úszótechnikával, az úgynevezett magyar tempóval nyerte. Ezt Gräfl Ödön, a szintén neves úszóbajnok fejlesztette ki, Halmay pedig tovább finomította. A lényege az volt, hogy lábtempó, vagyis az akkor elterjedt „békatempó” nélkül úsztak. A karcsapások erejével pótolták a lábmunkát, a lábukat csak egyensúlyozásra használták. Így úszott egyébként Hajós Alfréd is.

Az 1904-es Saint Louis-i olimpia után az amerikai újságírók magyar cápaként kezdték emlegetni. Az 1908-as olimpián már nemcsak mint versenyző, hanem mint a csapat vezetője és edzője is szerepelt, és itt is szerzett két ezüstérmet. A konfliktusokat sem kerülte. A zavaros körülmények között megrendezett 1900-as párizsi olimpián a szervezők ügyetlenkedései miatt baj történt a díjkiosztásnál. Az akkori szupersztár, a diszkoszvetést megnyerő Bauer Rudolf tiszteletére tévedésből először az amerikai, majd az osztrák himnuszt kezdték játszani. A másnap megjelenő újságok sem igazították helyre a bakit. A hazafias érzéseikben megsértett magyar sportolók ekkor Halmay Zoltán vezetésével végigjárták a szerkesztőségeket, és határozott hangon követelték a kiigazítást.

A baj még a 20. század végén sem kerülte el. Kisebbfajta diplomáciai botrány kerekedett, amikor Szlovákia a saját sportolójaként szerepeltette őt az évkönyveiben.

Ablak rovatunkból ajánljuk még